Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

284 89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. fogom követni az én előttem szóló t. képviselőtársamat. (Egy hang balfelöl: Kár!) Az egyházpolitikai törvények fejtegetésébe nem fogok bocsátkozni, mert azok most nem tartoznak ide, s mert én az országra nézve nem találnám üdvösnek, ha ezek felett újból vitát támasztanánk és veszedelmet hoznánk az országra. A szellemek felidézhetők, de többé meg nem fékezhetó'k. (Egy hang balfelöl: Mi nem félünk tőle!) Molnár János: Miért nem mondta ezt öt esztendővel ezelőtt! Gr. Zichy Jenő: Nagyon örvendek, hogy itt szerencsém van t. képviselőtársamat, Szivák Imre képviselő urat üdvözölni, ki tegnapelőtti — sajnálom, hogy nem voltam akkor a házban — igen érdekes és igen magvas beszédében, mely iránt teljes elismeréssel vagyok, kiterjeszkedett oly momentumokra is, melyekre nézve nem jól volt informálva és teljesen elfogult bírálattal állott elő. T. képviselőtársunk szólt a kulturmomentumokról, összehasonlítást tett Magyarország és Francziaország között. Ezt szokták legszívesebben tenni; én azonban akkor tudnék örülni, hogyha összehasonlítást tehetnénk a magyar és franczia chauvinismus közt, mert akkor haladnánk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársam támadást intéz a kormánynyal és annak egy közegével, egy bizottsággal szemben. Azt mondja, fordulván a műemlékek országos bizottságának teendői felé, hogy Magyarországon törvényekkel, miniszteri rendeletekkel elrendelték az apamének, a házi állatok összeirását, most készül a baromfi-törzskönyv és nincs állami bútor a legrongyosabb széket sem véve ki, a mely áUami leltározás, összeírás tárgyát ne képezné. És hogy állunk nemzeti emlékeink tárgyában? Itt jön az összehasonlítás a Clugny múzeum, a Louvre és a Musée des sculptures tekintetében. Én erre nem akarok kiterjeszkedni. Arról nagyon sokat lehetne mondani, miért nem lehet nálunk is ilyen, s oly nagy mérvű s az egész nemzet életébe benyúló intézmény. Nem akarom a t. házat fárasztani, iigyis előre haladt az idő. (Halljuk! Halljuk!) De azt mondja a képviselő ur: Nálunk meg sem kezdték az összeírást, ki tudja, hány várunk van nekünk. Bocsásson meg, t. képviselő ur, hogy én itt most felszólalok. Tulajdonkcpen hálával tartozom a t. képviselő urnak, mert épen különös véletlen hozta ezt magával, hogy 1877. április nem tudom hányadikán, tehát 25 évvel ezelőtt vettem én át ezen bizottság elnökségét, tehát most jubileumot ülhetnék, ámde a munkás embernek legszebb jutalma és jubileuma, ha be tud számolni tisztes, rendszeres, okos munkáról, (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselőtársam, nem tudjuk, hány műemlékünk, hány várunk van? 1885-ben volt országos műemlékeink első lajstromozása, ezt követte 1901-ben a második és az osztályozás is. Itt van a kimutatás az 1884. ismert műemlékről. Valamennyi megye a közigazgatási bizottság utján szolgáltatta be az adatokat. Három megye nem válaszolt. Háromszék, Bars és Hajdú megye, remélem, ezek is be fogják küldeni. Ezen munka befejezésével következik az, a mi szükséges és helyes, hogy helyszíni szemlék utján, birálat utján állapítsuk meg, hogy tényleg csakugyan milyen állapotban vannak. Az országos bizottság, a melynek szerény elnöke vagyok, rendszeres munkálataiban foglalkozik ezzel. A bizottság a lajstromozás befejezése után, 1889-ben kezdette munkáját. A restaurált műemlékek közül van szerencsém felemlíteni a budavári koronázási templomot, — talán tetszik ezt látásból ismerni, (Derültség.) — a bártfai róm. kath. plébánia tenrplomot, a kassai dómot, a pécsi dómot, a mely egymaga 1,800.000 frtba került, a körmöczbányai vártemplomot, a garam-szentbenedeki monostor-templomot, a vajdahunyadi vár nagy részét. Megkezdetett a visegrádi doujon helyreállítása, mely utóbbi jelenleg dotáczió hiányában szünetel. A bizottság közvetlen vezetése alatt 1889 óta végzett munkálatok közül kiemelendő a zsámbokréti premontrei prépostság templom-rom biztosítási munkálata 16.000 korona költséggel, az egri csonka-mecset stílszerű helyreállítása 10.000 korona költséggel, az ócsai ev. református egyház, az Árpád-kori templom, a mely 41.000 koronába került, az ákosi ev. ref. templom Szilágy megyében, mely 70.000 koronába került, a pozsonyi Szent Ferencz - templom tornyának helyreállítása 80.000 korona költséggel, — ehhez a Ferencz-rendiek gyűjtés utján 43.000 koronával járultak, — a pozsonyi Clarissák tornya helyreállitása 41.000 korona költséggel, a szepes-csütörtökhelyi kettős kápolna helyreállitása 93.000 korona költséggel — ebből 36.000 korona társadalmi utón Guiter Alfonz minorita áldozár által gyűjtetett, — a beszterczebányai Olajfakert dombormű helyreállitása, a mely harmadfél ezer koronába került, a jaki apátság temploma 300.000 korona költséggel, mely összeg egy része Stégmüller apát és Széchényi apátnak hozzájárulásával (közösen 40.000 korona), a vármegye által gyűjtött pénzzel fedeztetett, a zólyomi vár jókarba helyezésének munkálatai 45.000 korona költséggel. A most felsorolt bizottsági munkákon kívül még dotáltatott az iglói városi torony, a körmöczbányai Szentháromság-szobor, a nyírbátori ev. ref. templom, a minoriták temploma ugyanott, a harinai ágost. hitvallású ev. templom, a kusanyi evang. ref. templom, a belé nyes-szentmiklósi Árpád-kori torony, a máriafalvi római katholikus templom, a szászdi római katholikus tenvplom, az enlaki unitárius templom, az abauj csécsi, halmi, csarodai, taíárfalvi, a cselfalvi ág. hitv. és a zeikfalvi görög kath. templom stb. Ezek a restaurálások olyformán történtek, hogy a terveket a műépítészek — mert rendes építészeink vannak — elkészítették, a helyszínén