Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

282 89. országos ülés 1902 április 11-én, szombaton. millióit, és ép azért, ezek az elkobzott jogok folyton gazdáik után kiáltanak és fognak is kiáltani mindaddig, mig azok azokhoz vissza nem kerülnek, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Aktuális az egyházpolitikai törvények revíziója azon káros következmények miatt is, a melyek belőle folynak és a melyeket már nagyon is érezünk. Ha igaz •— a mi nem is tagadható — hogy mind az erkölcsi, mind pedig az anyagi téren nem a nyers erőszak, hanem elvek kormányozzák a világot, akkor az erkölcsi és anyagi züllésnek ezen siralmas napjaiban hatványozottan kellene a vallás intenzivitására törekednünk, már pedig ez nem lehetséges mindaddig, mig az ujabb egyházpolitikai törvények lidércznyomása alól fel nem szabadítjuk a lelkeket, melyekre azok a törvények részint megdöbbentően — midőn pl. egész községek elhagyják pozitív vallásukat — részint pedig sensim sine sensu, v. i. észrevétlenül gyakorolják befolyásukat. De természetesen, ismerni kell az emberi szívnek, értelemnek, szellemnek szövevényes szálait, kölcsönös viszonhatásait, szóval a lelkeknek fiziológiáját és pathologiáját, ha teljesen megérteni akarjuk az egyházpolitikai törvényeknek romboló hatását. így pl. a t, miniszterelnök ur semmiképen sem birja felfogni — a mint azt itt Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak, néhány hónappal ezelőtt, kijelentette — hogy mikép lehet causalis nexus, vagyis okozati összefüggésbe hozni a polgári házasságot a quota-emeléssel. Hát sokfélekép, de én csak egyet említek s ez az, hogy ha az egyházpolitika, a polgári házasság önöket össze nem hozta volna s össze nem tartaná, soha sem merték volna a quótát felemelni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) De lássuk az ujabb egyházpolitikai törvények egyéb keserű gyümölcseit is, (Halljak! Sálijuk!) Nem említem azon sokszoros zaklatást, utánjárást, vexálást, azon roppant költséget, kiigazításokat stb., a mivel az állami anyakönyvvezetés jár, mert a dolognak inkább etikai oldalát kívánom megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A statisztika — ez a, különösen, ha pontos, — csalhatatlan tudomány, maguk az állami tisztviselők által vezetve, a kiknek pedig épen nincs ezen a téren érdekükben a számokat szaporítani, évről-évre feltünteti azt a dekádén czi át, a melyet a polgári házasság gyakorol a feleknek vallásgyakorlására. íme, 1899-ben 12.823 pár találkozott olyan, a ki a polgári házasság alkalmával vallásának házasságbeli szabványait vagy szertartásait igénybe nem vette; 1900-ban már 13.997 volt az ilyen pároknak száma és pedig csak ugy hozzávetőleg, mert ugy látszik, a t. statisztikusok maguk is megrémültek e nagy számtól, mert csak százalékokban tüntetik föl az eseteket, talán azért, hogy azokat pontosan kiszámítani ne lehessen. T. ház! A vallásnak ez a fitymálása épen az életnek legkomolyabb, legünnepélyesebb perczében, mondom a vallásnak ezen fitymálása, hogy miként illik be a »vallásos fellendülésnek* azon keretébe, a mely, hogy folyománya lesz az uj egyházpolitikai törvényeknek, annak megalkotói vitatták, hangoztatták, ezt nem akarom eldönteni, hanem az ő bölcs belátásukra bizom. Azután egész mozgalom keletkezik pl. itt Pest vármegyében, Kókán, az egyházi házasságkötés ellen, mert az egyszerű földmives, az ő gyarló eszével, ilyen sillogismusokat sző és hirdet: »ha én csak polgárilag kötöm meg a házasságomat és hitem szerint nem kötöm meg azt, akkor a plébános nem fog engem házasfélnek tekinteni; ha a jdébános nem fog engem házasfélnek tekinteni, akkor nem fog tőlem párbért szedni vagy szedhetni; ha pedig nem fog párbért szedni vagy szedhetni, a mi 8—10 forintot tesz ki évenkint számomra^hacsak 10—15 évig élek is, egész jusst tehetek félre egyikmásik gyermekem részére. (Mozgás. Ugy van! a néppárt pacijain.) Azt irja azután egy plébános: »A jegyző újra meg újra kidoboltatja, hogy a házasulandók kivétel nélkül koszorúban, menyasszonyi öltözetben, násznéppel és muzsikaszóval tartoznak a községházánál megjelenni, és ezt meg nem tilthatja senki — értsd a papot, — mert ezt a törvény megengedi. Továbbá a hivatalos órák az anyakönyvvezető jegyző által nem tartatnak meg és igy esik meg azután, hogy a felek este 9 órakor is jönnek, ha egyáltalában jönnek a plébánia-hivatalba eljegyzés végett, a hová menniök, a jegyző szerint, ugy sem muszáj. Sokan panaszkodnak, hogy nem birják elviselni azokat a szemérmetlen szavakat és szidalmakat, melyeknek ki vannak téve a jegyző részéről, ha eljegyzés végett előbb jelennek meg a plébániahivatalban, mint az anyakönyvvezetőségnél, a mely anyakönyvi hivatalban — mint a hivek mondják — szeri-száma sincs az ilyen kifejezéseknek : nem muszáj a paphoz menni, gyónj meg, áldozz meg, aztán jó'jj ide, én megesküdtetlek ; az a házasság, a melyet a te papod csinál, semmi, majd megmutatom én, mi az a pap stb. stb. Gr. Batthyány Tivadar: Tessék feljelenteni! Molnár János: Tessék előbb tanukat szerezni. 4—5 ember, mint fül- és szemtanú megesküdik a plébánián, hogy ezt vagy azt hallotta, és ezt vagy azt tették vele; de mikor a jegyzők a községházára hívják őket tárgyalásra, ott azután nem mernek még mukkanni sem, mert félnek a hatalomtól. (Ugy van! a néppárt padjain.) Elvált, a polgári törvény szerint, 1896-ban 387 pár; 1897-ben már alterum tantum, vagyis 667; 1898-ban már ennek is alterum tantuma 1343; 1899-ben már 1888 és 1900-ban, a legutóbbi kimutatás szerint, 2094. Midőn az elválások e folytonos és rohamos növekedése vagyis a mikor a néma számok ily hangosan beszélnek, felmentve érzem magam attól, hogy megszámláljam azon keserves könyüket, a melyeket az eltaszi-