Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

H9. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. 281 elveinek megfelelőleg a szükséges lépéseket és intézkedéseket mielőbb megtenni méltóztassék! (Helyeslés a jobboldalon.) A mennyiben pedig erre nézve az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a múlt ülésben megnyugtató nyilatkozatott tett; s a menynyiben az ő több mint hétévi egész hivatalos működésében a fokozatos fejlődés és nemzeti irányú czóltudatos haladás tanujeleit látom: (Élénk helyeslés a jobboldalon.) az igen tisztelt kormány iránt teljes bizalommal viseltetvén, a Veres József t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat elvetésével, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! A néppárt programmpontjaiiiak egyik legelseje az ujabb egyházpolitikai törvények revíziójára való törekvés lévén, azt hiszem, talán a legalkalmasabb időt választottam, ha most, a kultusztárcza keretében szólalok föl e tárgyban, annál is inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy a vallásügyi tárcza nem lucus a non lucendo. Megvallom azonban, hogy midőn erről, t. i. a revízióról beszélek, akkor csak plagizálok, mert hiszen a revízió eszméjét a túloldal szuggerálta a néppártnak. Midőn ugyanis önök az egyházpolitikát inaugurálni óhajtották, azt kívánták a katholikus egyháztól, hogy törüljön az ki néhány czikkelyt az ő ősi alkotmányából; vegye revizió alá az evangéliumot és kössön paktumot a kor és az örökkévalóság között. Az egyház ugyan ezen kívánságot — hogy ne mondjam, naiv kívánságot — nem teljesítette, de önök mégis megalkották az egyházpolitikai törvényeket, azt hangoztatván akkor is, azóta is, hogy azok a törvények senkinek vallásos érzületét, lelkületét nem sértik; hogy azok senkinek keblén sebet nem ejtenek, mert azok sem polgári, sem vallási, sem lelkiismeretben szabadságot nem érintenek. Azonban történetesen és kegyetlenül leczáfolta önöket, t. túloldal, annak az egyházpolitikának egyik legelső harczosa, oszlopos tagja, az önök igen kedves vezére, t. i. a mélyen t. miniszterelnök ur . . . (Élénk éljenzés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Rakovszky István: Megint éljenzésre adtál alkalmat! Molnár János: . . . a ki akkor, a midőn mi ezen országgyűlési cziklusnak kezdetén a revízióról szólottunk, felállott, és ezt azon okból ellenezte, mert hogy nem akarja »azokat a sebeket, a melyek most már behegedtek, vagy hegedni készülnek, hogy ujböl felszaggassuk; nem akarja, hogy ismét szembe állítsunk polgárt polgárral, lelekezetet felekezettel, lelkiismereti szabadságot lelkiismereti szabadsággal«. Ha tehát a t. miniszterelnök ur nem akarja mindezt »ujból« és »ismét« megcselekedni, ebből önként következik, hogy az egyházpolitikai téren váló azon műköKÍFVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. dés, a mely akkor történt, csakugyan sebfakasztás volt; és szembeállítása polgárnak polgárral, vallásnak vallással, lelkiismereti szabadságnak lelkiismereti szabadsággal. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl. Elénk derültség és ellenmondások jobbfelöl.) Ez a tiszta logikai következtetés. De hozzáteszi a t. miniszterelnök ur, hogy a revízióra való törekvés »nem politika«, — ismét szó szerint idézem szavait, — »vagy legalább is nem jó politika, hanem rossz politika«. Azután mondja még valaki, t. ház, hogy nincsen rendszerváltozás, a mikor a t. miniszterelnök ur nem politikának, vagy legalább is nem jó, sőt rossz politikának bélyegzi azt most, a mit akkor, a midőn az véghezvitetett, helyes, jó, minden rossz következménytől ment és tapintatos politikának tartott, és a melyből ki is vette részét. Hiszen, t. ház, önök sem tettek semmi egyebet, mint a mit most mi akarunk tenni, t. i. egy létezett házassági jogot és egy létezett vallásközi állapotot revideáltak és megváltoztattak. Mi azonban nem osztjuk, t. ház, a t. miniszterelnök urnak a mi revíziós politikánk felől való bírálatát, mert mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy azok az általa említett sebek —• akárhogy vitassák is az ellenkezőt a politikai chirurgusok — be nem hegedtek, hanem folyton égnek, vérzenek, sajognak, sőt napról-napra szaporodnak és épen azért nincsen igazuk azoknak, a kik azt vélik, hogy az egyházpolitikai törvények revíziója ez idő szerint nem aktuális. Igenis, t. ház, ez a revizió aktuális, először is azért, mert a katholikus egyház a »bevégzett tények« teóriáját soha el nem ismerte, sem annak logikáját el nem fogadta, hanem folyton reklamálja jogait, és fogja is mindaddig, a mig azokat vissza nem kapja. (Helyeslés balfelöl.) Hasztalanul hivatkoznak önök, t. i. a liberális párt, a »tolerari posse«-féle elvre, mert azt az ily egyházjjolitikai újításokra vonatkozólag az egyház sem Magyarországon, sem egyebütt soha ki nem mondotta, a mint ki sem is mondhatta és ha akár nálunk, akár pedig más országokban a katholikus egyház még nem bírt megszabadulni ezen újításoktól, azt ne méltóztassék a »tolerari posse« elvének, hanem csak annak tulajdonítani, hogy az egyház azon országokban ópugy, mint itt, a vas kényszerűségnek járma alatt nyög és a vis major súlya alatt görnyedez. Rakovszky István: Azt a szabadkőművesek nem hiszik! (Zaj.) Molnár János: Tudom, hogy a revizió szó odaát nem épen szirén-dal, azt is tudom, hogy ezt a szót még a szótárból is kitörölnék, ha lehetne, azonban azt is tudom, hogy a revizió mégis aktuális azért is, mert nemcsak az anyagi, hanem a jogi birtoklás terén is áll az a megdönthetetlen axióma, hogy »res clamat ad dominum«, vagyis hogy az elvitt jószág gazdája után kiált. Már pedig az ujabb egyházpolitikai törvények nem egy, hanem több jogától megfosztották az egyházat és benne e haza polgárainak 36