Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-89
280 89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. nak életföltétele, szent hagyománya az egyházi autonómia, a melyről lemondania öngyilkosság nélkül nem leket. Ezen okokból tehát, t. ház, mi az 1848-ik évi XX-ik törvényczikk 3-ik §-ának nem szószerinti végrehajtását kérjük, hanem igenis kívánjuk az abban lefektetett alapelv fokozatosan leendő teljes érvényesítését! Hogy miképen volna ez a gyakorlatban legczélszerübben keresztülvihető, arra vonatkozólag legyen szabad —• már megnyilatkozott egyházi testületek véleménye alapján — a következő módot ajánlani: írassék össze hivatalos adatok alapján az egyházak minden egyes gyülekezetének összes egyházi és iskolai szükséglete; ezzel szemben tüntettessék föl az egyháztagokra — azok vagyoni viszonyainak tekintetbevételével — méltányosan megállapítandó adókulcs szerint kivethető személyi és vagyoni adó maximális öszszege, mint fedezet; az ekként hiteles okmányokkal igazolt összes szükséglet és fedezet közötti különbség egész összege, mint hiány, képezze az egyházaknak az egyháztagok által nem fedezhető szükségletét. Az ekként kimutatott szükségletet fedezze aztán az állam az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ának szellemében állami dotáczió alakjában, még pedig az önkormányzat minden csorbítása nélkül, nem esetről-esetre megszavazandó budgettételek, hanem lehetőleg egyszersmindenkorra szóló országos törvény alapján. Az ily módon való végrehajtás megfelelne az 1848 : XX. tczikk szellemének a nélkül, hogy bármely felekezet érzékenységét sértené, avagy leplezett szekularizácziót rejtene magában, meghagyván az összes egyházakat eddig bírt javaiknak háborittatlan törvényes birtokában továbbra is, — de ezenfelül módot nyújtana a protestáns egyház egyik főfő-bajának orvoslására: az egyházi adózás régóta sürgetett reformjának megvalósithatására. Tekintettel azon, elfogultság nélkül nem kicsinyelhető, valósággal nagy szolgálatokra, a melyeket a protestantizmus Magyarországon több mint három évszázadon keresztül a szabadelvüség, az állami függetlenség ós a nemzeti öntudat ébrentartása körül önzetlenül teljesített; de tekintettel másrészről azon fontos kulturmisszióra is, a melyet a nemzeti oktatás és iskolaügy terén erejéhez mérten mindig hiven betöltött: joggal megkívánhatja, hogy őt eme fontos missziója teljesítésében az állam teljes mértékben, hathatósan támogassa. Az 1848: XX. t.-cz. által a törvényhozás nemcsak arra vállalt kötelezettséget, hogy az egyházi teherviseléssel túlterhelt lakosságon könnyítsen, de meg másrészről arra is, hogy a protestáns egyházaknak, ideértve ugy a református és evangélikus, valamint az unitárius egyházat is — az uralkodó egyházzal szemben még mindig kiáltó mértékben fennálló anyagi erő-aránytalanságát megszüntetni igyekezzék! Hogy maga a hivatalos egyház miként gondolkozik az 1848 : XX. t,-cz. végrehajtásáról, legyen szabad itt a zsinati tárgyak előkészítésére a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület által kiküldött bizottság munkálatának idevonatkozó részét szó szerint idéznem, a mely a következőleg szól: » Miután az 1848: XX. t.-cz. az összes bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségleteinek az állam által leendő fedezését kimondotta, s miután a ref. egyház nincs abban az anyagi helyzetben, hogy egyházi és iskolai kiadásait a maga erejéből fedezze: kívánjuk, hogy összeiratván összes egyházi és iskolai szükségleteink, s összeiratván a saját egyházi törvényeink szerint önerőnkből előállítható fedezet: a fedezet nélkül maradt összeget az állam — autonómiánk sérelme nélkül — bocsássa egyházunk rendelkezésére. A mostani adóteher könnyítése végett kívánjuk az egyházi adókulcsnak országos törvény által leendő megállapítását, hogy az állam segítsége egyenlő mértékű legyen, s oly felekezeteken, a melyek egyházi és iskolai czélokra a kiszabott százalékot nem fizetik, ne segítsen. Mig tehát egyfelől kiemelendó'nek tartjuk, hogy az 1848: XX. t-cz. végrehajtását nem ugy értelmezzük, hogy az állam összes szükségleteinket fedezze, hanem csak azoknak a saját erőnkből nem fedezhető részét, másfelől hangsúlyozni kívánjuk, hogy a bennünket érdeklő, s viszonyainkat rendező országos törvények meghozatalánál — az 1848: XX. t-cz. 3. §-a értelmében — egyetemes egyházunk meghallgattassák. Sérelemnek tekinthetjük, hogy sem a középiskolai, sem a tanítói fizetések kiegészítéséről szóló törvény, sem legközelebb a kongrua-törvény meghozatala előtt : egyházunk meg nem hallgattatott, s igy e törvényekbe egyházunk érdekeit s autonómiánkat sértő dolgok kerültek, a melyek annak idején a törvények esetleges változtatása alkalmával, mindenesetre kihagyandók, illetőleg orvosolandók tesznek.« Ezeket tartottam, t. ház, szükségesnek röviden elmondani oly czélból, hogy tájékozást nyújtsak a t. háznak a felől: minő álláspontot foglal el a protestánsok egy nagy része — mert hiszen az összes protestánsok nevében nyilatkozni magamat sem hivatottnak, sem jogosítottnak nem érezhetem — az 1848: XX. t-cz. végrehajtása, illetőleg a végrehajtás mikéntje felől. Ezek ntán az elmondottakat az igen tisztelt kormány s közelebbről az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur jó indulatú figyelmébe ajánlva, kérve kérem az igen tisztelt kormányt, hogy ezen nagyon fontos kérdést komoly, beható tanulmány tárgyává téve, az 1848 : XX. t.-cz.-ben lefektetett nagy elvnek az általam körülirt szellemben és mértékben leendő fokozatos végrehajtására a jog, törvény ós igazság
