Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

276 89. országos ülés 1902 gondot a tanyai nép gyermekeinek kiképzésére, iskolába való járatására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A népnevelés magyarságát és nemzeti színezetét már ott az első elemi iskolánál kell szerintem elkezdeni és ebben a tekintetben nagy figyelemmel kell lenni mindenre, a mi nemzeti, a mi magyar, (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) azt csepegtetni a gyermek lelkébe, hogy mint a tápláló anyatejet, ugy szivja magába a magyarságnak, a, magyar nemzetiségnek édes, drága eszméit. És, t. képviselőház, nem cselekednék^ helytelenül a miniszter ur. (Zaj a jobboldalon. Elénk felkiáltások a szélsöbáloldalon : halljuk! Halljuk !) Molnár Jenő: Mindjárt nem szavazunk meg egy krajczárt sem a kultusz-budgetre, ha nem hallgatnak ide, (Zaj.) Marjay Péter: Azt hiszem, helyes dolgot művelne az igen t. kultuszminiszter ur, ha ebben a Gotterkalte-s országban elrendelné, hogy minden iskolában — nemcsak a népiskolában, hanem a középiskolában is — minden héten legalább kétszer-háromszor énekeljék el a gyermekek a Szózat-ot és a Himnusz-t, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez épen olyan imádság, épen olyan Istent dicsérő, de egyszersmind a nemzeti érzést ápoló ének, mint akármelyik vallásos ének. (Tetszés és helyeslés a szélsöbáloldalon.) T. képviselőház! Ha a t. miniszter ur jól tudja, mert ezer panaszból hallja, hogy milyen nagy terhére van az iskolákat fen tartó felekezeteknek, akár felekezeti, akár községi iskolák legyenek azok, a nevelés vezetése és fentartása, akkor bizony gondoskodni kellene arról, hogy minden iskolafentartó testület, a mely taneszközökért folyamodik, azokat minden dij nélkül, ingyen megkapja. Mert ezek nélkül helyes és czélszerü nevelést nem várhatunk. A t. miniszter ur beszédében erről nem szólt, gondolom azért, mert nemsokára tárgyalási-a ide fogja hozni a tanítói nyugdíjtörvény revízióját, továbbá az ezzel a kérdéssel kapcsolatban többször említett és mindenképen nagy terhet képező 15 krajczáros nyugdíjnak az eltörlését. Reméljük, hogy el fogja azt törölni, a mint az a 10 esztendő letelik, mióta a törvény életbe van léptetve. A népiskolai oktatás után a középiskolákról csak nagyon keveset akarok mondani. A t. miniszter ur kárhoztatta a szülőket, hogy gyermekeiket valamennyien a tudományos pályára viszik. És azt mondta, hogy neveljenek iparosokat és kereskedőket. Hát ez nem uj dolog, t. ház, régen ismerjük ezeket a panaszokat, de a mint már sokszor elmondták és mások is el fogják mondani, kérdem : miért neveljék a szülők nyomorra és keuyértelenségre gyermekeiket ? Hiszen a mostani iparos-osztály is valósággal nyomorog, ott kopogtat az ajtókon hivatalszolgai, vasúti és más állásokért. (Igazi Ugy van.' a szélsöbáloldalon.) A kereskedősegédek pedig financzok lesznek és elmenekülnek hivatásuk mellől. április 12-én, szombaton. Hát ha majd lesz egy nagy ipari iskola, a mikor a tisztességesebb családokból kikerülő gyermekek nem lesznek kénytelenek a mai iparosképzési rendszer szerint a majszter gyerekének a pesztrái lenni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mikor az iparostanulók három-négy esztendeig nem lesznek kénytelenek a majszter urnak szolgálói lenni és mindenféle alsórendű munkálatokat végezni (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a helyett, hogy tanítanák őket, a mikor majd egy jól szervezett ipariskolában fogják őket tanítani, akkor a tisztességes családok gyermekei is rá fognak lépni az iparospályára. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsöbáloldalon.) És a mikor majd az ipar szabadossága — mert a mi ma megvan, ez nem szabadság, hanem szabadosság — korlátozva lesz, hogy ha a szatócsboltban nem árulnak majd rossz csizmát és külföldről behozott rossz rongyszövetet, ruhát, kalapot és más egyebet, hanem, a ki kitanulta azt a mesterséget, az maga fogja azt készitení és meg tud abból élni, a mikor ezekbe a szatócsboltokba az iparos szabadosság útját nem állja a becsületes kisiparosoknak, akkor lehet majd remélni, t. ház, hogy tisztességes családoknak gyermekei is átmennek az iparospályára. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) T. ház! A középiskolai oktatás kérdésénél lehetetlen figyelmen kivül hagyni a miniszter urnak egy tényét. A miniszter ur jóakarattal segítségére akart menni az érettségi vizsgálatot tevő fiuknak és egy nagy ujitást hozott be. (Halljuk! Halljuk!) Elrendelte, hogy ezután az érettségi vizsgálatnál nem kötelesek a fiuk magyarról latinra fordítani, hanem latinról magyarra. T. képviselőház! Egy egyszerű öreg tanárnak egy gyenge feleletre adott bírálatával jellemezem ezt az eljárást. (Halljuk! Halljuk!) Midőn valaki gyengén felelt, csak azt mondta a tanár neki: Fiam, ez^ a piczike csak a semmicskénél többecske! (Elénk derültség.) A szegény fiuk is ezt fogjak mondhatni erre. Szerintem, ha könnyíteni akar a miniszter ur a vizsgákon, akkor annál a tudományágnál kell valami enyhítést behozni és alkalmazni, a melyet száz közül 95 nem ért meg: ez pedig a mathezis és a fizika kalkulusa. (Igaz! balfelöl.) Mert, t. képviselőház, nagyon kevés érti ezeket a dolgokat; még professzor is akárhány akad, a ki, ha hozzáfog egy kalkulus kiszámításához, belefullad és azt mondja, hogy a jövő órán majd kifejti. (Derültség.) Hogy várhassuk tehát azoktól a gyermekektől . . . Pap Zoltán: Ifjaktól! Marjay Péter: Gyermek az, a inig 18-ik évét be nem tölti! De ha tetszik, hát legyenek ifjak. Mondom, hogy várhassuk ezektől az ifjaktól, hogy a mindenféle tudományágazat mellett még azt a rettenetesen emészthetetlen valamit is megértsék és ha nem tudnak abból valamit,