Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

274 89. országos ütés 1902 április 12-én, szombaton. és adja ki a jelszót: »Educate! Educate! Edu­cate!« különben elvész a brit világbirodalom. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző : Marjay Péter. Marjay Péter: (Felkiáltások: Öt perez szü­netet ! Ralijuk ! Halljuk!) T. képviselőház ! Mi­előtt a költségvetéshez tartozó dolgokkal szoro­sabban foglalkoznám, a nevelés, a czivilizáczió mostani állapotára és ezzel szemben a követel­ményekre kivánok részemről kijelentéseket tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldálon.) Szerintem, t. ház, minden életnek czélja a boldogulásra való törekvés és a minél több ideig való fenmaradás; a boldogulásnak elérése és a nemzeteknek a hosszas ideig, a sok ezer esztendőkre való fenmaradása a testi és lelki épségtől, az anyagi erőtől és a szellemi tisztaságtól, a szellemi világosságtól függ. Ha az egyes ember boldog akar lenni, testileg, lel­kileg egészségesnek, épnek kell lennie, máskép boldogságának alapfeltétele hiányzik. (Hulljuk! Halljuk!) Ha egy nemzet boldogulni akar, ha nagy és erős akar lenni, mind anyagi, mind szellemi tekintetben meg kell lenni a kellő erő­nek arra, hogy fenmaradhasson, boldog lehessen. Ennélfogva, t. ház, h közoktatási kormány­zat meg akar felelni a maga magasztos rendel­tetésének, a nevelés, a kultúra fejlesztése tekin­tetében ezeket kell szem előtt tartania. A ma­gyar nemzet életbenmaradásának, boldogulásá­nak egyik alarjfeltételét képező anyagi dolgokról a kormányzat két másik ágazatánál bőven beszél­tünk, kifejtettük a bajokat, ajánlgattuk az orvos­szereket ; most a boldogulás és az életfentartás másik alapfeltételénél, a nevelés, a kultúra kér­désénél nagy figyelmet érdemel minden oldalról, jövő minden szó, mert csak akkor fog egészsé­ges irányzat, czélhoz vezető kormányzat kifej­lődni, ha minden oldalról jövő minden szót meghallgatunk. Ebben a nagyfontosságú kérdés­ben tehát le kell vetkeznünk eleve minden fele­kezeti idegességet, minden felekezetközi érzékeny­séget és féltékenységet, mert egy czél vezet, egy szellem lelkesít bennünket: a magyar vallásos élet fejlesztése és a vallásos, egészséges, tiszta ma­gyar nemzet fentartása. (Helyeslés a szélsobal­oldálon.) A közoktatásügyi kormányzat tehát ak­kor felelhet meg feladatának, ha ezen nagy­fontosságú megbízatásában ápolja a vallásossá­got, a tiszta erkölcsiséget megoltalmazza és a vallás, tiszta erkölcsiség alapfundamentumára épiti fel a magyar nemzet örök időkre hiva­tott nagy templomát. T. ház! Mikor a vallási élet irányításáról, a nevelés nagy kérdéséről van szó, nekem, mint egyik vallás papjának és mint képviselőnek is nem helytelen dolog hivatkoznom a legelső, legnagyobb reformátorra, a ki egy romlott pol­gári társadalmat, egy kipusztult országot akart uj életre kelteni és egy világ népét kívánta bol­dogitani. Maga Jézus Krisztus a templomból indult ki, hogy a vallásos alap fundamentumát megvesse, mikor a maga eszméjét, a maga kul­turális nagy művét el akarta kezdeni. Mikor ő elveinek proklamálása végett először jelent meg a nyilvánosság előtt, a kik ellenségei valának és benne az embert akarták megkísérteni, ho­zsannával, tüntetéssel fogadták és egy ország koronáját ajánlották fel neki. 0 pedig az alá­zatosságnak kifejezésekép szamárhátra ülve, érzé­ketlenül haladt el a hozsannázó tömeg közt, ügyet sem vetett rájuk, hanem a templomba ment és korbácscsal kezében a templomból elő­ször kiverte a pénzváltókat és az árusokat. (Elénk helyeslés a néppárton.) T. ház! Krisztus korbácsára mind a mai napig is szükség van; ezt kell kezébe venni annak, a ki a valláserkölcsi élet terén sáfárkodni akar tisztességgel, czélszerüséggel egy nemzet javára. De a mai kor embere a Krisztus alá­zatosságával ellentétben bicziklire kuporodik, automobilra száll, (Derültség.) és elvágtat őrült vágtatással a templom mellett, azt mondván, hogy neki a templomra, vallásra szüksége nincs, megyén mulatni, üzletet csinálni, mert a mulat­ság és az üzletcsinálás a fő. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elismerem, hogy a technikai ipar fej­lesztése, a tudomány művelése terén a mai kor nagy haladást tett; a mai kor érti a tüz, viz, gőz, villám, fény és árny kezelését, de mint­hogy felejti az Istent és számításból kihagyja igen sokszor a vallást, meg az erkölcsöt, az emberek jórésze érti egyszersmind a kassza­fúrást is, (Igaz! TJgy van! a néppár­ton.) érti egyszersmind a Wertheim-lakat kulcsának kezelését is, és mivel a sport terén sem maradhat el, érti egyszersmind a gyors futamodásban való eltűnést, ugy, hogy senki utói nem érheti; (Tetszés a néppárton.) sőt mint a czivilizáczió embere, érti a tüneményszerű el­rejtőzködést ugy, hogy semmiféle nagyitó-üveggel és látcsővel a világon sehol felfedezni nem lehet. (Derültség a bal- és a szélsobaloldálon.) T. ház! Én azt tartom, hogy ennek a lel­ketlen czivilizácziónak, ennek a vallástalan, ennek az erkölcstelen nevelésnek kell útját állani, mig nem késő. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) En ugy látom, hogy a magyar czivili­záczió, a magyar kultúra veszedelmes, egy töké­letlen utánzása a nyugati nagy nemzetek czivi­lizácziójának. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélso­baloldálon.) Nem volna szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyugati nagy államokban rette­netes kóros állapotok mutatkoznak. Egy nagy nemzet, a mely a leggazdagabb, bár színleli a vallásosságot, mégis óriási bűnbe esett és a maga veszedelmére tör akkor, mikor önző és fékevesztett kapzsiságának kielégítése szempont­jából a népek millióit mind a saját igájába akarja hajtani. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsobaloldálon.) Egy másik nemzetnek kikiál­tott és elismert gloire-ja mellett ott van a nem-

Next

/
Thumbnails
Contents