Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaion. 273 biztosságra, gazdasági hivatalokra és oly alsóbbrendű állami hivatalokra, a melyeknél műszaki, vagy gazdasági tudományukat értékesíthetik. Maga a kereskedelmi és számviteltani szakosztály kiváló gondot fordit a kereskedelmi ismereteken kivül az idegen nyelvekre, statisztikára és földrajzra. Az ilyen iskola más hasonló kereskedelmi iskolával lép érintkezésbe, mindkettő egy-egy kereskedó'-ház szerepét vállalja magára és utánozva az igazi kereskedó'-házak ügyforgalmát és levelezését, gyakorlati útmutatásban részesiti a tanulót. Ezen szakosztály diplomájával kerülnek ki a kereskedő-házak tisztviselői, továbbá az állami és községi számvevők és pénzügyi tisztviselők. Mig az ipari szakosztály a gyárak részére neveli a tisztviselőket. Magától értetődik, hogy ezek mellett az iskolák mellett még mindig fontos feladat hárul a magasabb rendeltetésű akadémiákra, sőt azok, különösen a mezőgazdasági és kereskedelmi akadémiák, csak ilyen előiskolák mellett fognak igazán akadémiai magaslatra emelkedhetni. Midőn ezen iskolanemet, mely Olaszországban ugy az általános műveltség, mint a szakműveltség tekintetében nagy eredményeket ért el és nagyban hozzájárult egy egységes nemzeti műveltség kifejlődéséhez, a közoktatásügyi miniszter ur szives figyelmébe ajánlani van szerencsém, abból indulok ki, hogy a czélját tévesztett polgári iskolának és a mai szervezetében eredménytelen kereskedelmi iskolának, valamint a reáliskoláknak, a meglevő gazdasági tanintézeteknek alapulvétele mellett ily gyakorlati rendeltetésű intézetek felállításával elérhetnők azokat a czélokat, melyeket a praktikus nevelés terén elérendőknek tartunk. Jól tudom, hogy az olasz vagy belgatipust szolgailag utánozni nem lehet — viszonyaink és szükségleteink sok tekintetben eltérést követelnek meg, de ha egyrészt gondoskodás történik az iránt, hogy ezek az iskolák soknemü természetüknek megfelelő jogosítást nyújtsanak, ha továbbá ezen két tagozatában legalább 7, de lehetőleg 8 osztályú iskolát végzett és diplomás tanulóinak az egyéves önkéntesi jogot megadjuk, a mi az ily méretű képzettségnél egészen természetes és jogos is volna — akkor hiszem, hogy ezekben az intézetekben aránylag kevés költséggel — mert hiszen a fundamentumok megvannak — megalkotjuk a jelen gyakorlati iskoláját, mely az életnek nevel embereket. Fontos dolog, hogy a társadalom hiúságával is számot vessünk, az összes rétegeinket átható czimkórságot is tekintetbe vegyük és ezen iskolákat oly czimmel ruházzuk fel, mely senkit azoktól el ne idegenitsen. Bár ezeknek a gyakorlati irányú iskoláknak az kell, hogy feladatát képezze, hogy a gyakorlati életnek képezzenek és neveljenek embereket és az ifjúságot a funkczionárizmustól, a hivatalokba való tódulástól visszatartsák, mégis azt hiszem, hogy még mindennemű és KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. V. KÖTET. rendű közigazgatásunknak is az ilyfajta gyakorlati iskolák igen nagy hasznára válhatnának. Mert hiszen világos, hogy a postai, távirdai és vasúti, állampénztári és adóhivatali, számvevőségi és ellenőrzési hivatalokban és üzemekben sokkal nagyobb hasznát lehet venni azoknak a tisztviselőknek, a kik gyakorlati kiképzést nyertek, mint azoknak, a kik a divatnak hódolva és a minősítési törvénynek engedve, a gimnáziumot minden magasabb ambiczió nélkül épen csakis az érettségi bizonyítvány elnyerése végett látogatták végig. De ép oly fontos lenne az is, hogy az 1883. évi minősítési törvény megváltoztatásával mód nyújtassák arra, hogy a magasabb akadémiákat végzett gazdasági, technikai, kereskedelmi képzettségű diplomás fiatal emberek szaktudásukat, különösen a földmivelési, kereskedelmi és pénzügyi minisztériumokban és az azoknak alárendelt nagy állami üzemekben az ország javára értékesíthessék. Mert minél több gyakorlati szellem és szakbeliség fog ezekből a legfőbb közgazdasági szervekből kisugározni, annál inkább fog maga a társadalom az ő reális feladatainak öntudatára ébredni. Nem tudom, sikerült-e nekem a t. miniszter ur érdeklődését felkölteni ezen középiskolai szervezet iránt, — vagy talán más, ennél jobb szervezetet fog megvalósításra alkalmasnak találni, — de annyi tény, hogy e téren minél gyorsabban tennünk kell valamit. (Helyeslés a jobboldalon.) A jelen közgazdasági feladatai oly nagyok és különfélék, annyi tudást és szakértelmet igényelnek, hogy még oly nemzetek is, a melyeket e téren elsőknek ismerünk a világon, a jelenkor gazdasági harczaira még mindig nem eléggé felfegyverkezetteknek tudják magukat. így Angolország, melyet a világ első kereskedelmi nemzetének ismerünk, még folytatólag kiépíti azokat az intézményeket, melyek az országnak magasabb nivón álló kereskedelmi kart nevelnek. (Zaj. Elnök csenget.) Igen érdekes az a néhány sor, melyet a Times 1901. márczius 17-iki számából leszek bátor felolvasni: »A parlament tagjai agitáló körútra indulnak, hogy tudományosabb kereskedelmi és technikai iskolákat teremtsenek. Együtt munkál kormány és ellenzék. Nincs közöttük törekvéseikben különbség, ellenségeskedés. A kontinensen ugy gyalázott Chamberlain, mig a burok ellen harezol, időt talál a birmighami kereskedelmi technikai uj egyetem megalapítására, szervezésére, a költségek összegyűjtésére. Ugyanakkor az ellenzék vezére Eosebery a glasgowi egyetemről sürget »tudományosabban nevelt kereskedőket*. S szavára megnyílnak az angol erszények; három hónap alatt előáll az egyetemi jellegű »London School of Economics and Political Science« uj épülete, uj tanítási rendszere 35