Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

272 89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. SL gimnáziumokban van és aránylag a legroszszabb a polgári iskolában, de hogy az az aránylag legjobb gimnáziumi anyag is milyen: ezt mutatja az, hogy az első osztály létszáma a nyolczadikban már legalább is felére redukálódik és mutatják azok az eredmények, a melyeket bizonyos tudományszakmákban, egyetemeinken el tudunk érni. Minthogy az érettségi bizonyítvány és a diploma elnyerése végett és némely tekintetben talán túlkövetelő minősítési törvényeink kapcsán a gimnázium első sorban azokat az elemeket szívja fel magába, a melyek u. n. »tudományos« pályára óhajtanak lépni: önként következik, hogy ezen legnépszerűbb és legmagasabb rendű középiskolai típusunk a közgazdasági jjályákra nem szállít embereket. Honnan kerülnek ki tehát azok az elemek, a kik gyakorlati produktív pályákra lépnek? Részben a polgári iskolákból, részben az ezekkel kapcsolatos kereskedelmi iskolákból. A polgári iskola, mint az általánosan el van ismerve, jelenlegi szervezetében semmiképen sem felel meg annak a czélnak, a mely miatt ezen iskolát annak idején nagy reményekkel épen egy kereskedő és iparos osztály megteremtése czéljából megalkották. Maga az elnevezése is kész szerencsétlenség. A magam részéről nem hiszem, hogy a czélt, melyet a közoktatásügy iránt érdeklődő testületek a polgári iskolák tekintetében el akarnak érni, csak megközelíteni is lehetne azzal, ha ezen iskola hét osztályúvá fejlesztetnék. Mert hiszen az averzió meg nem szűnnék ezen iskola iránt, a minősítés, a melyet az iskola nyújt, a közönség által nem volna valami reálisan felfogható és még mindig ott állanánk, hogy a gyakorlati kereső pályákra való képzésre nincs iskolánk. Azt a 37 felső kereskedelmi iskolát, melylyel birunk és melynek három évfolyamában 5000-nél több tanuló van beirva, jelenlegi szervezetükben nem tekinthetjük olyanoknak, a melyekből magasabb műveltségű kereskedők kikerülhetnének. Eltekintve attól, hogy ezen iskolák egész tanrendszerükkel, tantervükkel és mai szervezetükkel nem alkalmasak arra, hogy csak némileg is képzett kereskedőket neveljenek, már annál a körülménynél fogva sem, hogy ezen iskolák legnagyobbrészt a polgári iskolák négy osztályából alimentáitatnak, a melyek mai szervezetükben nem nyújtanak egy bizonyos fokú befejezett általános műveltséget és mivel fősúlyt kell fektetniük az általános műveltségre és nem a szakképzésre és minthogy végül az odatóduló fiatalság nagy része az egyévi önkéntességi kedvezmény könnyű megszerzése czéljából keresi fel az iskolát és az onnan kikerülő tanulók tetemes száma sem megy gyakorlati kereskedelmi pályára. Azok pedig, a kik tényleg kereskedelmi házakban keresnek alkalmazást, ezekből az iskolákból kikerülve, nagyrészt a gyakorlati tudományokban annyira járatlanok, hogy azokból bizonyára nem fog kikerülni az a kereskedői kar, a melyre Magyarországnak immár sürgős szüksége van. A t. közoktatásügyi miniszter ur tegnapelőtti beszédében kifejezést adott annak az óhajtásának, hogy miután ezekben a tanügyi politikai kérdésekben a törvényhozás elé csak ugy jöhet konkrét javaslatokkal, ha azok az előkészítés, az eszmetisztulás bizonyos fokán keresztülmentek, legyen szabad már most a t. házat és a t. miniszter urat a gyakorlati iskolák egy oly tipusára figyelmeztetnem, a melynek nálunk való és viszonyainkhoz alkalmazott meghonosodása meggyőződésem szerint ugy a polgári iskolák, mint a kereskedelmi iskolák rég vajúdó kérdését és a produktív pályákra való nevelés ügyét abban az irányban oldaná meg, a mely nemzeti feladataink szempontjából kívánatos. Értem ez alatt az iskoláknak azon fajtáját, a mely Olaszországban Scuola Technica és Istituto Technico czimen két tagozatban megvan és mely Belgiumban is, Európa ezen egyik ipari és kereskedelmi irányban legkifejlettebb országában is nagy sikereket ért el. Emez iskolák az oktatásnak arra az egész körére terjeszkednek ki, melyet nálunk a reál és polgári iskolák, a gazdasági tanintézetek, a felső kereskedelmi iskolák és még néhány műszaki iskola töltenek be. Ezen technikai iskolák czélja általános műveltséget adni modern alapon, és szakszerűen kiképezni azokat, kik műszaki szolgálatra, iparra, kereskedésre, gazdaságra készülnek. A gyakorlati életpályákra készülő gyermek az elemi iskola végeztével a Scuola Technicába megy, mely Olaszországban 3 évfolyamból áll és a melynek tantárgyai körülbelül azonosak a mi polgári iskoláink tárgyaival. Ezen iskola már magában véve is teljes egészet képez, ugy, hogy a 13—14 éves fiu, ha abban akarja hagyni az iskolalátogatást, az elemi ismeretek egy kis egészével mehet ki alsóbbrendű, ipari,, vagy kereskedelmi pályára tanoncznak. A ki azonban folytatni akarja iskolai pályáját, az belép az Istituto Technicóba, mely 4 évfolyamból áll és szakosztályokra oszlik. Ezek a szakosztályok először a matkematikai, fizikai, másodszor földmérési, harmadszor gazdasági, negyedszer kereskedelmi és számviteltani, ötödször az ijsari. Megjegyzem félreértések kikerülése végett, hogy ezen öt szakosztály nincs mindenütt alsó iskolához hozzákapcsolva, hanem a specziális és helyi viszonyoknak megfelelően egyik városban van egy-két szakosztály, a másik városban is van egy-két szakosztály. Ezen 5-féle szakosztály 5 különböző iskolanemnek felel meg. A szakosztályok különféleségük szerint a négyévi kurzus befejezte után az osztály tanulóit feljogosítják részben az egyetem mathematikai, fizikai és természetrajzi fakultásainak, valamint a felsőbb gazdasági, mérnöki, tengerészeti és kereskedelmi főiskolák, vagy akadémiák látogatására, feljogosítják diplomájuk alapján a földmérés mesterségének gyakorlására, a becslő-