Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-89
89. országos ülés 1902 Azért én ismételten ajánlom a t. miniszter urnak, hogy határozati javaslatunkra adjon nekünk megnyugtató felvilágosítást, a t. házat pedig kérem, hogy ezt a kérdést ne politikai, vagy felekezeti kérdésnek, hanem a magyarság és az igazBág kérdésének méltóztassék tekinteni. A költségvetést nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék csak egy perczig is azt hinni, hogy talán azt a szokást veszem fel, hogy a mint két-három szónok elmondta beszédét, azonnal reflektálok előadásukra, mert ez nem is volna helyes és czélszerü. De Eátkay t. barátom felvetette itt a Stadler szerajevói érsek nyilatkozatával kapcsolatos ügyet, melyről a napokban bőven olvashattunk a lapokban, és mintegy a kormányhoz appellál, vájjon, hogyha valók azok az állitások, a melyek a közzétett protestnyilatkozatban foglaltatnak, megteszi-e a kormány azokat az intézkedéseket, a melyek szükségesek arra, hogy nekünk elégtételt szerezzenek. T. képviselőház! Mint méltóztatnak tudni, a szerajevói érsek nem tartozik a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósága köréhez, hanem a közös pénzügyminiszter lévén Bosznia és Herczegovina adminisztrácziójának főhatósága, az ő hatósága alatt áll, az ő előterjesztésére neveztetik ki. Itt csak arról lehet szó, hogy a magyar kormány, ha abban a protestnyilatkozatban csakugyan foglaltatnának olyanok, a mik sértők ránk nézve, ha igaz az, amit a lapok közöltek, ha abban a protest-nyilatkozatban benne foglaltatnak a magyarságot, a magyar kormányt, az osztrák-magyar diplomácziát igazán vérig sértő ama nyilatkozatok: akkor mulasztást követne el a magyar kormány, ha erre az illetékes tényezőt, ki mint kitűnő államférfiú figyelmeztetés nélkül is okvetlenül eljárna, az elkövetett sérelemre mégis ne figyelmeztetné. (Altalános élénk helyeslés és tetszés.) Mondhatom a t. képviselőháznak, hogy mindez már megtörtént; (Elénk helyeslés és tetszés. Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Megtorlást kérünk!) a miniszterelnök ur e tárgyban a szükséges figyelmeztető átiratot már el is küldte, (Általános élénk helyeslés.) Es ha igaz az a protest-nyilatkozat, ha szó szerint ugy van, a mint az újságok közölték, — mert azt ma még nem tudjuk és ezt még meg kell állapitani, — akkor semmi körülmények között sem engedhetjük el, hogy kellő elégtételt ne nyerjünk, (Élénk helyeslés és tetszés.) a mint megtörtént már 1900-ban azon hires tószt alkalmából is, a melyet akkor az érsek nem épen tapintatosan elmondott. Ismétlem, az én nézetem is az, hogy ha a dolog valónak bizonyul, a kellő elégtételt meg kell nyernünk. (Altalános élénk helyeslés és tetszés.) Illyés Bálint jegyző: Eévai Mór! április 12-én, szombaton. 267 Révai Mór: T. képviselőház! A közoktatásügyi miniszter ur tegnapelőtti nagyszabású beszédében annyi vezérlő eszmét hozott bele a tárgyalásba, hogy szinte nehéz azok közül csak egykettőt is kiválasztani, mert nemzeti kultúránk szempontjából mindegyik egyaránt fontos és egyaránt kiváló. Legyen szabad nekem ezúttal a miniszter ur beszédének csak azzal a kimagasló részével foglalkoznom, a melyben a magyar társadalmat az ő igazi és reális feladatainak telj esitésére hivja fel. Az a meggyőződésem, hogy igazi nemzeti regenerácziónak képezheti alajxját, ha társadalmunkba azoknak az eszméknek igazságát és kultuszát beoltani sikerül, a melyeket a miniszter ur felelőségteljes helyéről oly frappáns módon kifejezett és legyen szabad ennek kapcsán hivatkoznom arra a beszédre is, melyet Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter ur csak néhány napja mondott el itt e házban és melyben arra utal, hogy a társadalom ne várjon mindent az államtól, hanem igyekezzék a maga erejét kifejteni és az öntevékenység terére lépve, a gazdasági téren elhelyezkedni. Midőn egyfelől az ország közoktatásügyi minisztere arra hivatkozik, hogy Eurőj^a-szerte a közgazdasági kérdések j>redominálnak, és midőn másfelől a nagy közgazdasági feladatok teljesítésére hivatott kereskedelemügyi miniszter ur székfoglalója alkalmával a társadalomra appellál, ez nézetem szerint bizonyítéka és helyes felismerése annak, hogy a jelenkori magyar társadalom nem ugy tölti be feladatait, a hogy azt a jelenkor nagy szükségletei parancsolólag megkövetelik. Közéleti berendezkedésünknek egyik axiómája lett az utolsó évtizedekben, hogy mindent a kormányoktól kérünk és várunk, magunk semmit sem inicziálunk, semmit sem teszünk. Ugy látszik, mintha az egyéni kezdeményezés teljesen kiveszett volna a társadalom arra hivatott elemeiből és mi önnönmagunkat minden téren, az egész vonalon önként kínáljuk fel kisajátítás czéljából az államnak. Az a nagy jelentés, melyet a kormány évenkint kiad a saját működéséről és az ország közállapotairól, nagy és intenzív munkának képét mutatja. Ha azonban kutatom, mit tesz maga a társadalom a saját maga érdekében, a saját maga jóvoltáért, azt látom, hogy még azokat a kereteket sem tölti be igaz, értékes tartalommai, a melyeket kormány és törvényhozás megalkotnak, még azt a munkát sem végzi el, melyet semmiféle kormány és hatóság el nem végezhet, csak maga az élő, működő és előretörekvő társadalom. Ha látjuk az ijesztő mérvben szaporodó szellemi proletariátust és ezzel szemben azt, hogy a gyakorlati közgazdasági feladatok teljesítésére alig-alig vannak ezen feladatok nagyságához mért szakavatott és képzett embereink, ha látjuk, hogy az úgynevezett értelmi kereseti pályák 84*
