Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-89
262 H'J. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. létünk kérdése. (Egy hanq jobbfelöl: Nem is ellenzi senki.) Rakovszky István: Csak odaát! (Ellenmondás jobbfelöl.) Szemere Miklós: T. ház! Nem nagyon rég egy könyv jelent meg Edmund TJemoulins-től, »A quoi tient la superiorité des Anglo-Saxons?« Honnan ered »az angol-szászok«fölénye ? 0 természetesen saját nemzetével, a francziával hasonlítja össze az angolt. És majdnem mindent a tanításra, a nevelésre, a nemzeti szokások különféleségére vezet vissza. A franczia olyformán, mint mi magyarok — ha iskoláit végzi, számit az államra. Hivatalra, állásra. Az angol ellenben a gyakorlati életre van nevelve, önállóságra van szoktatva, talpra esik mindenütt, érvényesül mindenütt, és tessék a térképen megnézni, a mi vörössel van jelölve, az angol, uralja majdnem az egész földtekét. Az angol ugy van nevelve, hogy neki a munka maga is sport, nem teher, nem is unalom. Sir John Lubbock mondja igen jellemzően, hogy az élet bajai közé természetesen nem számítja a munkát. Edmond Demoulins angol leányokat kérdez a munkáról, és azt a feleletet kapja az angol misszektó'l, hogy a munka élvezet, mert az ember legyőzi vele az akadályokat, a természetet. Az angol sport is csupa küzdelemből áll, evezés, football, kricket, lovaglás, mind harcz maga is, és előkészíti az embert a küzdelemre. Az angol egyetemeken ép igy megvan a szellemi sport, azaz vetélkedés is a különféle klubokban. Vannak viták, felolvasások a legkülönfélébb tudományos és társadalmi kérdésekről. Egyiknek egy, másnak más a sportja, a miben szívvel-lélekkel vetélkedik. Maga a tanulás a legnagyobb sport, azaz vetélkedés tárgya. T. ház ! A munka szeretetét beoltani nemzetünkbe, mint sportot, mint vetélkedést a legnagyobb vívmánynak tekinteném. (Helyeslés.) Ebben a rokonszenves, tapintatos formában a legkönnyebben is válik az testté és vérré. A sokat emlegetett és óhajtott legnagyobb fokú élelmességet átültetni a magyar emberbe igen nehéz, a föld népe is oly gavallér, mint egy spanyol grand; de igenis be lehet és kell is vinni a munkaszeretetet, nemcsak mint erényt, de mint sportot, mint megszokott mulatságot és mint ősi küzdelmet a természettel, ugy mint az angol nemzetnél megvan. Ha aztán ez a munkakedv, mint természeti ösztön és szükség bele van oltva a nemzetbe, pótol ez mindent és akkor nem féltem a magyart! T. ház ! A létért való küzdelemben az egyén boldogulásának első feltétele, hogy »jó állat legyen.« így mondja a nagy angol bölcsész, Herbert Spencer. Áll ez a nemzetekre is; tehát főgond legyen a nevelésnél a fizikumra. Párhuzamban mellé állítom ennek a múlt század legdivatosabb uralkodónőjének, Eugénia császárnénak egyik remek levelét Egyiptomból, melyben a Saez-csatorna megnyitásakor férjének, Napóleonnak irja: »a szórakozásból az ember morális erőt merit.« Ali ez különösen a fiatalságra, mert a tanulást túlcsigázva megunják. Az angol nevelési rendszer szerint kombinálva a tanulást szórakozással, nincs meg ez a veszély. Végül azzal fejezem be, hogy necsak jogokra tanitsuk a fiatalságot, de neveljük kötelességekre is! így lesz meg bennünk a helyes polgári egyensúly. A főváros szellemi élveire vágyó t. tanári kar se féljen, kérem, az uj egyetemtől. A mai villanyos korban a forgalmi összeköttetések olyanok, hogy távolságról beszélni is nevetséges. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Futárvonatokon, automobilokon a fővárost kedvelő ember nem többé napokig, nem is órákig, csak úgyszólván perczekig utazik. És szabadjegy is van elég. (Derültség.) Rakovszky István: Újságíróknak különösen. (Mozgás.) Szemere Miklós: T. képviselőház! Meg vagyok győződve, hogy szerény eszmémet pártolni fogják a családapák, hogy velem éreznek az anyák és a szépnem, a honleányok mindannyian. Mi pedig, t. képviselőtársaim, díszítve leszünk az utókor hálájával, a jövendő Magyarország áldásával ! Wlassics igen t. miniszter urnak szivem egész melegével ajánlom a mondottakat. A miniszter ur költségvetését egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés a középen és a néppárton. A szónokot többen üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Rátkay László. Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) A tárgyalás alatt levő tárczának vallásügyi részével nem foglalkozom; nem azért, mint hogyha nem volnának kérdések, a melyeket szeretnék megérinteni; nem azért, mint hogyha nem volnának ebben a tekintetben óhajtásaim és vágyaim. Különösen szeretném az öszszes felekezeteket figyelmeztetni, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a hitélet dolgában, iskolák létesítésében, a magyarság kérdésében . . . Ólay Lajos: Ez az igaz! Rátkay László: . . . többet tegyenek, mint eddig tettek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De érintetlenül hagyom ezen kérdéseket azért, mert vallásügyi kérdéseket tárgyalni mindig nehéz, különösen olyan visszonyok között, a minők között ma vagyunk, a midőn nincs meg az elmékben eléggé a higgadtság, a midőn minden szót félre lehet magyarázni (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és a miből csak az a veszedelem kerekedhetnék, hogy meghoznám a kormánynak azt az általa — ugy hiszem — szívesen várt eredményt, hogy majd egy széttépett ellenzék álljon vele szemben a kiegyezési nagy kérdésekben. (Tetszés a baloldalon.) Egyet azonban mégis elő kell hoznom e házban, ez pedig Stadler boszniai érsek felirata.
