Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

78. országos ülés 1902 márczius 2í-én, pénteken. 17 gazdasági előfeltételek nincsenek meg. azt a gazdasági érdeklődést a társadalomban egyszerű szemrehányásokkal felidézni soha nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha megnézzük, t. képviselőház, azokat a nagy nyugati államokat, a melyek mintául szolgálhatnak a társadalom energiája, a társadalom életképessége tekintetében, azt fogjuk látni, hogy azok az államok első sorban államilag éltek erőteljes és önálló életet és ez az állami önállóság és mindaz, amit nemzeterőnek nevezünk, az alkotta meg azután a társadalomnak is azt az erejét, a mely képes lett nagy közgazdasági alkotásokra, a mely képesített egy nemzetet arra, hogy gazdag és vagyonilag is kifejlett legyen. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, t. képviselőház, nem azért emlegetem ezeket, hogy jelszavakat hozzak ismét a szőnyegre. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ez a függetlenségi párt — mint minden párt, a mely agitáczióban meríti ki ereje egy részét — jelszavakat kénytelen — hogy ugy mondjam — a tömegbe, dobni. Mi kénytelenek vagyunk az önálló vámterületnek és az önálló nemzeti banknak jelszavaival dolgozni, de ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a mikor pl. én a kereskedelemügyi miniszter ur beszédébeközbekiáltottam, hogy »önálló bank«, hogy akkor én öntudatlanul és pusztán csak a jelszavak kiáltása kedvéért dobtam azt oda. Ez egy tudatos, nagyon öntudatos meggyőződése ennek a pártnak s rajta kivül mindazoknak, a kik közgazdaságilag tanultak. Ha meg méltóztatnak engedni, t. képviselőház, röviden ki fogok terjeszkedni arra a programúira, melyet a kereskedelemügyi miniszter ur, mint foghatót adott. Én azt találom, hogy a mi ebben a programúiban fogható, — mert hiszen, a mint említettem, nagyon sok volt az elmélet — az engem nem elégít ki. ÍTeni látok megoldást egynéhány igen nagy kérdésre és nem látok direktívát olyan nagyfontosságú közgazdasági kérdésekre, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt régibb idő óta sürget. Az iparfejlesztés dolga az, a melyen legelőször is megakad a szemem. A kereskedelemügyi miniszter ur egy igen érdekes elméleti disszertáczíót tartott a kisipar és a gyáripar közötti különbségről és azt mondta, hogy miután a gyáripar abszorbeálta a kisipari elemet, annálfogva most segítségére kell jönni a kisipari elemnek. Ez volt a succusa a tételének. Az áll, t. képviselőház, hogy a gyáripar, jelesül az osztrák gyáripar, — annál sajnosabb, hogy nem a mienk, — jórészben abszorbeálta a kisipari elemet. De mit jelent ez, t. képviselőház ? Azt, hogy elkéstünk azzal, hogy ezt a kisipari elemet hazai gyárainkban elhelyezzük, és elkéstünk azzal, hogy ennek a kisipari elemnek átmenetet itthon teremtsünk, ugy, hogy ezzel teremtettünk az intellektuális proletariátus mellé KáPVH. NAPLÓ. 1901 1908. V. KÖTET. egy kisipari proletariátust is Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A takarékpénztárak reformjáról is szólt a kereskedelemügyi miniszter ur, de a mit e reformról mondott, az szintén nem elégített ki bennünket. Az a reform, a melyet ő intendál, hogy a felügyelet legyen hatályosabb, és a betéti üzletet a takarékpénztáraknak csak bizonyos korlátok mellett lehessen folytatni, magában véve közgazdaságilag nem nagyjelentőségű. Ennek megvan a maga, ha szabad ezt a szót használnom, gazdasági rendészeti jelentősége; ámde súlyt kell helyezni arra is, és irányítani kell a hazai takarékpénztárakat, a melyekben százmillióra menő összegek vannak felhalmozva, a tekintetben is, hogy tőkéjüket oly irányban helyezzék el, a minőt a magyar közgazdaságnak mindenkori exigencziái megkívánnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy többet ne mondjak, a franczia takarékpénztárak reformjánál ki lett mondva, hogy tőkéiknek bizonyos quótáját első sorban állampapírokban kell elhelyezniük, egyszerűen azért, hogy az állam hitelezői a bellakosság köréből kerüljenek ki. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szóval, én a kereskedelemügyi miniszter ur ezen programmjában is azt a sajátságos irányt látom megvalósítva, a melyet a legtöbb reformkérdésnél tapasztaltunk. (Halljuk!) A minap a miniszterelnök ur, a kivándorlásról szólván, azt emiitette, hogy rendészeti eszközöket határrendészetet fog alkalmazni arra, hogy a kivándorlás megakadályoztassák; mert a takarékpénztárakat szintén rendészetileg akarják szabályozni. Ez, t. képviselőház, a Polizeistaat, egy árnyéka, a mely mindent csak rendészeti intézkedésekkel akar megoldani a helyett, hogy érdemleges, nieritórius intézkedésekkel szabna irányt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az államvasutakról szólván a miniszter ur, nélkülözzük azt, a mit régen sürgetünk és várunk, t. i., hogy a kereskedelemügyi miniszter ur ebbe az intézménybe, a mely 40.000 embernek ad kenyeret, végre-valahára egy kis praktikus szocziálpolitikát vegyítsen, és hogy azoknak az embereknek, a kik a legsúlyosabb felelősség mellett az agynak, a fizikumnak, a léleknek a legodaadóbb munkájával végzik szolgálatukat, hogy azoknak a sorsán mikép kíván fokozatosan segíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre nézve én kielégítőt abban, a mit a miniszter ur mondott, nem találok. De nem találtam, t. képviselőház, más nagy oly kérdésekben sem, a melyekről nem hittük, hogy a t. miniszter ur, a ki közgazdaságilag eddigelé a parlamentben, de amúgy is az elmélet terén ismert kiváló faktor, azokkal ne foglalkozott volna. Itt van a biztosítási jog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy szót sem hallottunk arról, hogy azon üzelmek, a melyeket külföldi biztosító-társaságok évtizedek óta nálunk elkövetnek, radikális és a magyar bizto3