Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-78

18 78. országos ülés 1902 márczius 21-én, pénteken. sitó közönség érdekeit megvédő törvényben fog­nának megrendszabályoztatok Nem hallottunk, t. képviselőház, semmit arról sem, hogy a kartelleket és kartellszerü egyesüléseket, a melyeket az egész világon immár szabályozás alá vontak, a kereskedelemügyi mi­niszter ur szabályozni kivánja-e vagy sem. Nem tartozom azok közé, t. képviselőház, a kik a kar­telleket csak azért, mert kartellek, önmagukban veszélyeseknek tartják. A tudomány és gyakor­lati élet már rég megállapította, hogy a kartel­lek bizonyos esetekben és megfelelő kontrol mellett üdvös szolgálatokat tehetnek a közgaz­daságnak, hogy a termelési viszonyok szabályo­zásával, a piaczi konjunktúrákhoz való illeszke­déssel helyes orgánumai lehetnek egy egészséges közgazdasági életnek. De annyi bizonyos, hogy a kar teli-forma már magában, már magában az a tény, hogy a termelésnek egy bizonyos terét egyesek lefoglalhatják, hogy a monopólium terem­tésének lehetősége a kartellben meg van adva,... Kossuth Ferencz: A fogyasztók kárára! Krasznay Ferencz: . . . — mondom — maga az a forma olyan veszélyt rejt, hogy a kartel­leket állami ellenőrzés nélkül hagyni nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, nem kívánunk mi semmi ujat. {TJgy van! TJgy van! a szélsőbalol­dalon.) A kartellek Amerikában, az ipari kifej­tésnek hazájában, ugyancsak meg vannak rend­szabályozva, és a mellett meg akarták rendsza­bályozni — hajói emlékszem — 1898-ban Ma­gyarországon is. TJgy tudom, ankétet hivtak össze a kereskedelemügyi minisztériumba, azon­ban itt is ugy tettek, mint egyéb ankéteken tenni szoktak, meghívták a kartellben levő nagy­iparosokat, a kik természetesen kijelentették, hogy a kartellek szabályozása egyenes közgaz­dasági veszedelem volna Magyarországon. Abba maradt tehát a kartellek szabályozásának kérdése, azonban megállapíthatom, hogy ez a párt azóta sem szűnt meg a szabályozást sür­getni és a kereskedelemügyi miniszter ur j)ro­grammjának kifejtése alkalmából pártunk nevé­ben újra megsürgetem az idevonatkozó javasla­tokat. Ugy erre, mint egyéb javaslatra nézve egy tiszteletteljes kérésem volna a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Magyar­országon a közgazdasági javaslatokat akkor szokták a közvélemény piacza elé terjeszteni, a mikor már a minisztériumok bureauiban paragra­fusszerüen vannak kidolgozva, mig más álla­mokban, igy Németországban, a közgazdasági kérdésekben is ép ugy, mint a politikai kér­désekben, egy egészséges közvélemény fej­lődik ki, és a törvény azután ennek az egész­séges közvéleménynek megnyilvánulása. E he­lyett azonban minket egy kész, többnyire bu­reaukban és szűk körben kidolgozott javaslatok elé állítanak és minthogy az esélyek — tud­juk •— egy törvényjavaslat elfogadására, ha azt a minisztérium terjeszti elő, a magyar törvény­hozásban úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy azon a törvényjavaslaton módosítás, különösen mélyreható, alapvető módosítás történjék: oda­jutunk, hogy Magyarországot nem a maga köz­gazdasági véleménye vezeti, hanem a bureauk­ban elkészített vélemény. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tiszteletteljes kérésünk te­hát az lenne, hogy minden javaslatot, minden intézkedést — mert hiszen az fogja megadni a közgazdasági kérdések iránt azt a közérdeklő­dést, a melyet a miniszter ur is óhajt — lehe­tőleg idejekorán méltóztassék publikálni. (He­lyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Nagyon hiányos lenne elő­adásom, ha megfeledkezném a javaslatok során a kereskedelmi törvény revíziójáról. (Halljuk! Halljuk!) A mikor a kereskedelmi törvény11874—75-ben elkészítették, az ennek az államnak kereskedelmi rendjét az akkori viszonyokhoz mérten szabta meg; úgyszólván minden kérdés szabályozást nyert benne, a melyeket az akkori primitív kereske­delmi viszonyok felmutatnak. E mellett egy más hibája is volt a kereskedelmi törvénynek és pedig az, hogy az körülbelül rossz fordítása volt a né­metnek.Nagyon jól tudjuk, hogy azóta a kereske­delmi törvényben szabályozott egyes intézmények messze kinőttek annak a törvénynek a kereté­ből. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Ott van a részvényjog; ott van a biztosítási jog és sok minden egyéb. • A mi különösen a részvényjogot illeti, ha végigtekintünk a művelt világnak törvényhozá­sán, azt látjuk, hogy a részvényjognak szabályo­zása a kulturállamokban a legfőbb gondosko­dásnak képezi tárgyát. Anglia ismételten hozott ujabb törvényt a részvényjog terén, Franczia­ország szintén, ugy, hogy a tavalyi párisi kiál­lítás alkalmával tartott kongresszusnak egyik legérdekesebbje az volt, a melyet a részvényjog törvényhozási szabályozása tárgyában tartottak. Nem akarok e helyütt kiterjeszkedni arra, hogy milyen irányban kellene a magyar részvényjogot reformálni, csak egy-két kérdésre akarok rámu­tatni, a melyeket a közszükség tüntet fel. Az első kérdés a kisebbség védelme. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A kisebbség védelme tekintetében még Oroszország is előbbre van, mert Oroszországban hoztak a közelmúlt­ban egy részvénytársasági törvényt, a mely a részvényesek kisebbségének, ha azok szindiká­tussá alakulnak, jogot ad arra, hogy betekintse­nek közvetlenül a részvénytársaság ügyvezetésébe, abban szavuk legyen és a vezetésben részt vehes­senek. Ez jelenti azt, hogy véget vetnek annak a drasztikus uralomnak, a mely beáll a rész­vénytársaságoknál, ha a többségnek a felénél egygyel több részvénye van . . . Barta Ödön: Az u. n. nagyrészvényes urak! Krasznay Ferencz ... és igy a publikumnak az a másik fele, a mely egyszerűen a franczia közmondás szerinti részvényes, béte comme un

Next

/
Thumbnails
Contents