Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

212 87. országos ülés 1902 április 9-én, szerdán. tételek a miniszter ur önkényétől függnek; a miniszter ur adja meg a kedvezményeket és az ugy csúfolt tarifa-bizottságot tisztán csak hát­védnek tartja arra nézve, hogy a felelőség alól kibúvhasson. (Igaz! Ugy van ! a szélsölalolda­lon.) Én tehát abban a véleményben vagyok, hogy akkor fog az igen t. miniszter ur helyesen cselekedni, ha ezt a tarifa-bízottságot olykép szervezi, hogy az szakszerű tanácsadó közege legyen a minisztériumnak, a melynek véleménye ne csak elhallgattassák; hanem meg is hall­gattassák és irányadó legyen. Szükséges, hogy ne csupán a budapesti korifeusokból legyen a bizottság megalkotva, de választassanak be vidékről ugy gazdák, mint kereskedők, és ipa­rosok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ily szer­vezet mellett hasznos szervezet lesz a tarifa­bizottság és biztosan be fog következni, hogy igen sok olyan kedvezmény megszüntettetik, a melyeket ma az illetők jogtalanul élveznek, és nagyon sok oly áruczikkek részesülendenek ked­vezményes viteldíjban, a melyeknek értékesítése és az export érdekében ezt meg adni szükséges. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De bárhogy fej­lődjék is hatásában ez intézmény, arról bizto­sithatom az igen t. miniszter urat, hogy ha a tarifa-bizottság a közérdeknek megfelelőleg állít­tatik össze: ugy a magyar gazdák, valamint maga az államvasút érdeke is jelentékenyen fognak nyerni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én abban a véleményben vagyok, hogy a t, miniszter ur ezeket a kérdéseket komoly tanul­mány tárgyává fogja tenni és különösen ezt az utolsó részét felszólalásomnak meg fogja vizs­gálni, és meg fogja akadályozni, hogy a terme­lők százezrei megkárosittassanak egynéhány spe­ditőr érdekében. Pár szóval fel akarom még említeni, hogy én, a ki a vidéken élek, tapasztalom, hogy a vasúti alkalmazottak valósággal emberfeletti munkát teljesítenek, és igy igazán helyes, ha a t. miniszter ur a vasutasoknak jogosult és mél­tányos kérelmét megfontolás tárgyává teszi és őket megnyeri arra nézve, hogy hazafias köte­lességüket, a melyet bizonyos irányban, különö­sen idegen nyelvű területeken teljesítenek, még odaadóbb buzgósággal teljesítsék. Méltányos továbbá, hogy ha ők egy egész életet szánnak a magyar állam szolgálatára, annak elismeréséül anyagi javadalmakban is jobban részesittesse­nek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én az elmondott szempontokat a közérdek és hazánk gazdasági viszonyainak javulása szem­pontjából, a magyar gazdák, kereskedők és ipa­rosok érdekei előmozdítása szempontjából és abból a szempontból, hogy ezen kérdések meg­szivlelése által az osztrák féktelen törekvéseknek gát vettessék, annyira fontosnak tartom, hogy a vitának ezen előrehaladott stádiumában is szükségét láttam annak, hogy felszólaljak. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Azonban távol áll tőlem, hogy ez alkalommal akár konkrét hatá­rozati javaslatot, akár • indítványt nyújtsak be, de kérem a miniszter urat, hogy ezen tűrhetet­len állapotoknak mielőbb vessen véget; csele­kedjék, mert a gyors segély az agyonsanyar­gatott szegény magyar gazdaközönségre nézve a megélhetés kérdése. Különben álláspontomnál fogva a tételt nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány megjegyzést kívánok tenni, és pedig egész általánosságban, azokra vonatkozólag, a melye­ket t. képviselőtársam beszédében felhozott. Beszé­dének nagy részét a tarifa-politikának szentelte, mielőtt azonban erre áttérnék, néhány szót kívá­nok szólani arra a pár konkrét dologra vonat­kozólag, a melyre figyelmemet különösen felhívta. Ezeknek egyike a különleges kocsik kérdése, a melyekre szerinte és szerintem is valóban szük­ség van, (Altalános helyeslés.) még pedig azon különleges áruk szállít melyek ma ele­gendőképen ellátva nincsenek; t. képviselőtársam a pénzügyi bizottság jelentéséből tudja, hogy ilyen különleges kocsik már meg lettek rendelve, mert a teherkocsiknak eredeti száma, a melyek a nagy beruházási kölcsönből lettek megrendelve, 6000-et tett, ez a 6000 most leszállittatott 3000-re; a mi pénz tehát itt megmarad, az for­dittatik először személyszállító kocsikra, annak­utána kalauzkocsikra, és végül olyan különle­ges kocsikra, a melyekről szó van. Ezek tehát már tényleg meg is rendeltettek, és a t. kép­viselőháznak jelenthetem, hogy ezen különleges kocsik szánm. a melyek meg lettek rendelve, 520-at tesz. Én csak azt kívánhatom, még pedig igen melegen, hogy legyenek ezek a kocsik min­dig elfoglalva azon czélokra, a melyek érdeké­ben azok meg lettek rendelve, (Helyeslés.) mert ha ez bekövetkezik, ez, mondhatom, lényeges fel­lendüléssel fog járni. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhívta a t. képviselő ur figyelmemet az őszi hadgyakorlatok alkalmával előforduló ese­tekre. Azt gondolom, hogy kocsiszükséglet most már aligha fog bekövetkezni azon megrendelé­sek folytán, a melyek a teherkocsikra vonatkozó­lag immár tényleg megtörténtek. A dolog ma ugy áll, hogy a teherkocsiknak száma a meg­rendelt 3000 darabbal együtt mintegy 62.000 darabra megy, ez pedig körülbelül 2 millió ten­gely-kilométer lebonyolítására minden körülmé­nyek között elegendő. Kalamitás tehát, a mely őszszel előállhatna, a legnagyobb termés esetén sem fog fenforogni. Egyébiránt, ha fenforogna, azért vannak a kölcsönkocsik, hogy ezek segé­lyével is enyhítsük az akadályokat. Papp Elek: A pályák is el vannak sokszor foglalva! Azért nem megy a kocsi, mert a kato­nákat várják! Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter: Tudtommal nagyon ritkán fordul ez elő; de meglehet, hogy nagyon sporadikusan megtör­ténik, azt hiszem azonban, hogy a közlekedést

Next

/
Thumbnails
Contents