Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

87. országos ülés 1902 magát a hadgyakorlatok nem igen szokták aka­dályozni, vagy legfeljebb pár napra fordulhat elő oly eset, a mely ilyen akadály természetével birhat. A t. képviselő ur felhívta figyelmemet a tarifa-politikára, a melynek úgyszólván egész felszólalását szentelte. Hogy a tarifa-politika köz­gazdaságunk egészének kiegészítő része, azt két­ségbe senki sem vonhatja; sőt hogy a tarifa­politikának olyannak kell lennie, hogy az a konjunktúrához minden időben simuljon, azzal együtt alakuljon, ezt senki sem tagadja. Hiszen épen az a feladata a tarifa-politikának, hogy minden konjunktúrát, ennek minden változását megfigyelje és gyorsan segítségére menjen. A ta­rifa-politikának bizonyos revíziójára van szükség, ezt magam is elismerem, első felszólalásomban ezt meg is Ígértem, és ezzel foglalkozni is fogok. (Helyeslés.) De egyebek között azt is állította t. bará­tom, hogy gabonapiaczainknak elvesztése főleg a tarifa-politika helytelenségén fordul meg. Én ezt a nézetet, t. képviselőház, nem oszthatom. De igenis, megfordult az a tengerentúli, az amerikai és az argentiniai versenyek következtében, a melyet leküzdeni semmiféle tarifa-politikával nem lehet. Ha t. barátom megolvassa azt az előter­jesztést, a mely a német birodalom autonóm tarifájához fűzve van, abból azt láthatja, hogy Németország, a melyet maga is annyira kidicsért és a melynek tarifa-politikáját a legkitűnőbbnek jelezte, abban a nézetben van, hogy ezt a ver­senyt semmi néven nevezendő tarifa-politikával a világon leküzdeni nem lehet. Thaly Kálmán: Nem leküzdeni, csak eny­híteni ! Horánszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter : Igenis épen azért terveztetnek ott azok a nagy agrár-vámok, a melyeknek segítségével a maguk gazdasági viszonyain lenditeni akarnak, mert azt látják, azt tapasztalják, hogy tarifa­politikával ezt a konkurrencziát szabályozni tel­jesen lehetetlen. Szólott a romániai kukoriczaszállitásról is, a melyről nekem specziális tudomásom nincsen, állítván, hogy a romániai kukoricza Magyar­országon keresztül a mi vonalainkon olcsóbban ment, mint a magyarországi kukoricza. Hogy ez igy van, vagy nincs-e igy, azt nem tudom. Ada­tok előttem nem fekszenek. De minden konjunk­túrát meg kell ragadni a tarifa-politikában és mindent meg kell tenni arra, hogy pláne a saját területünkön a mi terményeink kedvezőtlenebb elbánásban ne részesüljenek, mint részesülnek az idegen termékek. (Általános helyeslés.) T. barátom szóba hozta azt is, hogy Magyar­országból Csehországba a tarifa-tételek maga­sabbak, mint a német kikötők bármelyikéből Csehországba. Ezt én, t. ház, egészen természe­tesnek tartom. Egyszerűen azért, mert a német kikötőkből a szállítás egészen Csehországig az Elbán keresztül vízen megy le. (Igaz! Ugy van! április 9-én, szerdán. 213 a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Mond­hatom egész határozottan, hogy ez igy van. A vizi szállítással pedig semmiféle vasúti szállítás nem versenyezhet. Ebben fekszik a jelentősége épen a csatornakérdésnek is, a melyben egyéb­ként még a kormány eddig álláspontot nem foglalt és a melyre nézve tehát semmit sem mondhatok, de a melylyel foglalkozni egy vagy más irányban kell. (Általános helyeslés.) Szólott igen t. barátom a refakcziák kér­déséről is, állítván egyebek között, hogy Ma­gyarországon volna egy gabonaszállító konzor­czium, — legyen az akár pénzintézet, akár ma­gánkonzorczium, a mely a gabonaszállitásnál refakcziákat élvez. Tudtommal ilyen nem létezik. Azonban informáltatni fogom magamat, mert azt gondolom, hogy a tarifákkal való ilyen elbá­násra, illetőleg ilyen természetű intézkedésre csak­ugyan gondot kell fordítani. (Általános helyeslés.) Én, t. képviselőház, a tarifa revíziójára vo­natkozólag, a miként már emiitettem, ígéretet tettem és azzal legközelebb foglalkozni is fogok. És hogy az azzal való foglalkozásnál a refakcziák kérdése is szóba fog kerülni, az a dolog termé­szetében fekszik, valamint az is, hogy ezt helye­sen és (Helyeslés.) pedig akként kell kezelni, hogy a bol erre szükség van, ott az a gazdasági viszonyokat támogassa is, a hol azonban nem szükséges, az kiküszöb öltessék. Ha egyéb szem­pont nem, már ez is szükségessé teszi, hogy a kormány ezzel is lehetőleg gyorsan és lehetőleg behatóan foglalkozzék. (Altalános helyeslés.) Ha már felszólaltam, t. képviselőház, meg kell emlékeznem a vasúti alkalmazottak helyze­téről is, (Halljuk! Halljuk!) a melyről a múlt ülések egyikén Vázsonyi Vilmos t. képviselő­társam oly figyelemreméltóan és érdekesen szólt és a melyet oly melegséggel karolt fel. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, hogyha tisztán elmé­letről volna szó és ezt az elméletet a gyakorlati megoldásnak nem kellene követnie, akkor ezzel a kérdéssel nagyon egyszerűen lehetne elbánni, és azt igen egyszerűen lehetne megoldani. De, t. ház, minden lépés ezen a téren, minden meg­mozdulás rengeteg anyagi következményekkel jár. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha már az a kis javítás is, a melyet a mostani költségvetés tartalmaz, két millió koronára rúg, a melyben pedig még semmi más nincsen, mint előléptetés, továbbá némi javítás a rangfokozat­ban és annakutána uj állásoknak kreálása, ha már ez is, mondom, két millió koronára rug: akkor, hogy ha ezt az egész kérdést felakarjuk ölelni és az egész vonalon segíteni akarunk, már ebből is látható, végeredményében mire van szükség. A hol 6000 hivatalnokról, a hol 11.000 altisztről és 19.000 szolgáról van szó, ott ennek a kérdésnek anyagi megbolygatása a legkisebb mértékben is végkövetkezményeiben roppant ösz­szeget fogna képviselni. (Igaz! Ugy van! a jobb­óldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents