Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

87. országos ülés 1902 magát a hadgyakorlatok nem igen szokták akadályozni, vagy legfeljebb pár napra fordulhat elő oly eset, a mely ilyen akadály természetével birhat. A t. képviselő ur felhívta figyelmemet a tarifa-politikára, a melynek úgyszólván egész felszólalását szentelte. Hogy a tarifa-politika közgazdaságunk egészének kiegészítő része, azt kétségbe senki sem vonhatja; sőt hogy a tarifapolitikának olyannak kell lennie, hogy az a konjunktúrához minden időben simuljon, azzal együtt alakuljon, ezt senki sem tagadja. Hiszen épen az a feladata a tarifa-politikának, hogy minden konjunktúrát, ennek minden változását megfigyelje és gyorsan segítségére menjen. A tarifa-politikának bizonyos revíziójára van szükség, ezt magam is elismerem, első felszólalásomban ezt meg is Ígértem, és ezzel foglalkozni is fogok. (Helyeslés.) De egyebek között azt is állította t. barátom, hogy gabonapiaczainknak elvesztése főleg a tarifa-politika helytelenségén fordul meg. Én ezt a nézetet, t. képviselőház, nem oszthatom. De igenis, megfordult az a tengerentúli, az amerikai és az argentiniai versenyek következtében, a melyet leküzdeni semmiféle tarifa-politikával nem lehet. Ha t. barátom megolvassa azt az előterjesztést, a mely a német birodalom autonóm tarifájához fűzve van, abból azt láthatja, hogy Németország, a melyet maga is annyira kidicsért és a melynek tarifa-politikáját a legkitűnőbbnek jelezte, abban a nézetben van, hogy ezt a versenyt semmi néven nevezendő tarifa-politikával a világon leküzdeni nem lehet. Thaly Kálmán: Nem leküzdeni, csak enyhíteni ! Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Igenis épen azért terveztetnek ott azok a nagy agrár-vámok, a melyeknek segítségével a maguk gazdasági viszonyain lenditeni akarnak, mert azt látják, azt tapasztalják, hogy tarifapolitikával ezt a konkurrencziát szabályozni teljesen lehetetlen. Szólott a romániai kukoriczaszállitásról is, a melyről nekem specziális tudomásom nincsen, állítván, hogy a romániai kukoricza Magyarországon keresztül a mi vonalainkon olcsóbban ment, mint a magyarországi kukoricza. Hogy ez igy van, vagy nincs-e igy, azt nem tudom. Adatok előttem nem fekszenek. De minden konjunktúrát meg kell ragadni a tarifa-politikában és mindent meg kell tenni arra, hogy pláne a saját területünkön a mi terményeink kedvezőtlenebb elbánásban ne részesüljenek, mint részesülnek az idegen termékek. (Általános helyeslés.) T. barátom szóba hozta azt is, hogy Magyarországból Csehországba a tarifa-tételek magasabbak, mint a német kikötők bármelyikéből Csehországba. Ezt én, t. ház, egészen természetesnek tartom. Egyszerűen azért, mert a német kikötőkből a szállítás egészen Csehországig az Elbán keresztül vízen megy le. (Igaz! Ugy van! április 9-én, szerdán. 213 a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Mondhatom egész határozottan, hogy ez igy van. A vizi szállítással pedig semmiféle vasúti szállítás nem versenyezhet. Ebben fekszik a jelentősége épen a csatornakérdésnek is, a melyben egyébként még a kormány eddig álláspontot nem foglalt és a melyre nézve tehát semmit sem mondhatok, de a melylyel foglalkozni egy vagy más irányban kell. (Általános helyeslés.) Szólott igen t. barátom a refakcziák kérdéséről is, állítván egyebek között, hogy Magyarországon volna egy gabonaszállító konzorczium, — legyen az akár pénzintézet, akár magánkonzorczium, a mely a gabonaszállitásnál refakcziákat élvez. Tudtommal ilyen nem létezik. Azonban informáltatni fogom magamat, mert azt gondolom, hogy a tarifákkal való ilyen elbánásra, illetőleg ilyen természetű intézkedésre csakugyan gondot kell fordítani. (Általános helyeslés.) Én, t. képviselőház, a tarifa revíziójára vonatkozólag, a miként már emiitettem, ígéretet tettem és azzal legközelebb foglalkozni is fogok. És hogy az azzal való foglalkozásnál a refakcziák kérdése is szóba fog kerülni, az a dolog természetében fekszik, valamint az is, hogy ezt helyesen és (Helyeslés.) pedig akként kell kezelni, hogy a bol erre szükség van, ott az a gazdasági viszonyokat támogassa is, a hol azonban nem szükséges, az kiküszöb öltessék. Ha egyéb szempont nem, már ez is szükségessé teszi, hogy a kormány ezzel is lehetőleg gyorsan és lehetőleg behatóan foglalkozzék. (Altalános helyeslés.) Ha már felszólaltam, t. képviselőház, meg kell emlékeznem a vasúti alkalmazottak helyzetéről is, (Halljuk! Halljuk!) a melyről a múlt ülések egyikén Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam oly figyelemreméltóan és érdekesen szólt és a melyet oly melegséggel karolt fel. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, hogyha tisztán elméletről volna szó és ezt az elméletet a gyakorlati megoldásnak nem kellene követnie, akkor ezzel a kérdéssel nagyon egyszerűen lehetne elbánni, és azt igen egyszerűen lehetne megoldani. De, t. ház, minden lépés ezen a téren, minden megmozdulás rengeteg anyagi következményekkel jár. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha már az a kis javítás is, a melyet a mostani költségvetés tartalmaz, két millió koronára rúg, a melyben pedig még semmi más nincsen, mint előléptetés, továbbá némi javítás a rangfokozatban és annakutána uj állásoknak kreálása, ha már ez is, mondom, két millió koronára rug: akkor, hogy ha ezt az egész kérdést felakarjuk ölelni és az egész vonalon segíteni akarunk, már ebből is látható, végeredményében mire van szükség. A hol 6000 hivatalnokról, a hol 11.000 altisztről és 19.000 szolgáról van szó, ott ennek a kérdésnek anyagi megbolygatása a legkisebb mértékben is végkövetkezményeiben roppant öszszeget fogna képviselni. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.)