Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-87
87. országos ülés 1902 adtak ki az alatt a czim alatt, hogy kivitel Ausztriába; és ekkor oly nagy mértékben szállították le tarifájukat, hogy e mellett a tarifa mellett mai napig is pomerániai rozsot esznek Csehországban; mert hogy mennyire olcsó ott a szállítás, mutatja az, hogy Stettinből Reichenbergbe csak 302 fillérbe kerül 100 ki. búzának, vagy rozsnak szállítása. Ezen a vonalon tehät a németek 40 perczenttel szállítanak olcsóbban Csehországba gabonát, mint a mennyiért mi tudunk szállítani akár Bajorországba, akár Reichenbergbe. Mily óriási különbség van a szállítási dijak közt Csehországba Magyarországból és Csehországba Németországból, mutatja az, hogy pl. Karczagtól Reichenbergbe, 886 ki. utón, 3 K. 92 fillért fizetünk; Karczagtól Münchenbe 4 korona 14 fillért, Miskolczról Reichenbergbe 4 K. 50 fillért fizetünk, pedig Miskolcz vidéke volna legalkalmasabb arra, hogy okos tarifapolitikával az örökös tartományoknak szomszédunkban fekvő részeit elláthatnék gabonával. Azt hiszem, hogy ezek a felsorolt tények érdemesek arra, hogy a t. miniszter ur figyelmét magukra vonják, mert mégis aggasztó állapot, hogy Németország bármely kikötőjéből fele áron juthasson a gabona Csehországba, mint pl. juthat Karczagről, Miskolczról és az egész Tiszavidékről. Csakis ez a visszás állapot, ez a gyilkos tarifapolitika magyarázhatja meg azt, hogy Amerikából az 1 frt 50 kros vámtétel mellett is bejöhet a gabona Csehországba. Ehbez hasonló tarifa-abnormitásokat többet is tudnék felsorolni, bár ezzel a kérdéssel nem foglalkozom hivatásszerűen! Azt hiszem azonban, ez elégséges arra, hogy mindenki meggyőződjék arról, hogy versenytársaink a szállítási költségek apasztásával a legnagyobb veszélyt zúdítják reánk, és hogy ez ellen védekeznünk kell, akarva, nem akarva, gondoskodnunk kell nekünk is, hogy olcsóbb szállítással versenyképessé tegyük gabonánkat, megtarthassuk, sőt terjeszthessük piaczainkat. A szállítási dijakat a mezőgazdasági terményekre vonatkozólag a magyar államvasutakon feltétlenül le kell szállítanunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek keresztülvitele, az én felfogásom szerint, nem is ütköznék lehetetlenségbe. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy vasutaink a folyamok mentén azért, hogy a folyamkereskedéssel és szállítással versenyezzenek, 2'5—-3 fillérért szállítják a gabonát tonnakilométerenkint, az általános szállítási díj pedig a vasutainkon 6—8 fillér közt mozog tonnakilométerenkint. Ebből tehát önként következik, hogy a vasutaknak a fuvardijait a nyersterményekre, különösen a gabonákra nézve a felére le lehetne szállítani, mert ha a folyamok mentén 3 fillérrel tonnakilométerenkint még nyereséggel szállíthat az államvasút, akkor, ha a szállítási dijat általában 4—5 fillérre szállítaná, még mindig haszonnal szállítana. Ezek után még egy igen fontos kérdésre kívánok áttérni, és ez a refakcziák rendezése, április 9-én, szerdán. 211 (Halljuk! Halljuk!) Ennek a rendezését a lehető legsürgősebben kell eszközölni, mert daczára annak, hogy a mezőgazdaság az, mely vasutaink forgalmát a legnagyobb mértékben biztosítja, mégis a vasúti tarifák legkevésbbé kedvezők a gazdákra nézve, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) sőt azon kivételes kedvezményeket is, melyek a szállításra nézve fennállanak, majdnem egészen a kereskedők, sőt pusztán a szállitóczégek élvezik és azoknak a javára esnek. Bizonyosan tudomása van a miniszter urnak is arról, hogy a gabonaszállitásra adott vasúti kedvezményeknek monopolizálása czéljából egész részvénytársaságok alakultak Magyarországon és ezek dúsan jövedelmező vállalatot kaptak a minisztertől ezen refakcziák révén, mig a szegén]- gazdaközönség kényszerítve van a teljes szállítási dijak fizetésére. Ez az állapot tovább nem tűrhető, mert ez a módja a kedvezményes díjtételek kezelésének nemcsak az egyes gazdák érdekeit sérti, de a magyar államvasutak üzleti eredményének rovására is történik. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Oly intézkedéseket kell tehát tenni, melyekkel lehetetlenné legyen téve, hogy egyes személyek az államvasutak és a nagy gazdaközönség hátrányára gazdagodjanak és illetéktelen haszonra tehessenek szert. Elismerem, hogy vannak esetek, a mikor a kedvezményes szállítások megadására szükség van, különösen akkor, ha egyes áruezikkekre nézve exportra van kilátás, de azt tagadom, hogy ezen szállítási kedvezményeket az áru mennyiségétől, az áru tömegétől tegyük függővé és egyes személyeknek adjuk meg, hanem meg kell a kedvezményeket adni akkor, a mikor azokra szükség van egyes áruezikkekre nézve, tekintet nélkül arra. hogy milyen tömegeket szállítunk és hogy ki szállítja? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ezen kedvezményeknek kezelése és ellenőrzése ma az u. n. tarifa-bizottságra van bizva, a mely tarifa-bizottság mai szervezetében ós szerkezetében valóságos pictus masculus; öszszehivják őket egy évben legfeljebb egyszer . . . Thaly Kálmán: Igen, nagyokat pezsgőznek ottan olyankor; Palugyainál Pozsonyban ! (Derültség és ellenmondás.) Papp Elek: En nem tudom, vinkót isznak-e vagy pezsgőt, de mert az alatt az egypár óra alatt 7—800 tételből álló kedvezményeknek elbírálására lennének hivatva, kérdem én azoktól az uraktól, a kik tagadják, hogy pezsgőt isznak: ha a legjózanabb állapotban vannak is, hogy ezen egy pár óra alatt hogyan alkothatnak maguknak helyes véleményt arról, vájjon azokba kedvezmények helyesen lettek-e megadva? És még kevésbbé tudnak véleményt adni arra nézve, mely áruezikkekre kellene a kedvezményt kiterjeszteni és minő mértékben ? (Zaj.) Kérlek alásan benneteket, a szegény miniszter ur hallgat, a kormánypárti urak meg idejönnek zavarni. (Derültség.) Ma, ezek a kedvezményes árszabályok és 27*
