Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

210 87. országos ülés 1902 április 9-én, szerdán. bői alig birtak az ottani birtokosok 4— 5 száz kocsi rozsot elszállítani, holott ezen megyékből az előbbi években, a júliustól deczemberig terjedő időszakban 4—5 ezer kocsi rozsot lehetett elszállítani. S ha azt fiírkészsziik, hogy mi ennek az oka, hogy a szállítás ezen vármegyékben oly nagy mértékben megcsappant, meg fogjuk látni, hogy annak egyik oka az, hogy az orosz vasutak a kereskedelmi viszonyokhoz és a kereskedelmi konjunktúrákhoz mérten időről-időre, mint a jó fuvaros, változtatják tarifájukat és a körülményekhez mérten szabják meg a szállítási dijakat és hogy a második ok az, hogy a magyar kormány annyira tehetetlen az osztrákok túlkapásaival szemben, hogy az osztrák kincstár tulajdonát képező vasutak ellen nem képes a mi érdekeinket kellően megvédelmezni; ugyanis az osztrák kincstár tulajdonát képező vasutakon az import-tarifák, különösen az orosz határszéleken, a végsőségekig leszállittattak a nélkül, hogy eszükbe jutott volna, hogy ezen mérsékelt dijakat egyidejűleg a magyar gabona szállítására is ki kell terjeszteni azon szövetségi és szerződési viszonynál fogva, a melyben Ausztriával vagyunk. Ezt egyáltalában nem tették és épen ez az oka annak, hogy a nyíregyházi, kisvárdai és debreczeni raktárakban jó termés idején eladatlanul hever a rozs, míg az oroszországi rozs elfoglalja az osztrák piaczokat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre nézve egypár adatot fogok felsorolni, a melyekből kitűnik, hogy Prodlaricska-G-ranicza állomásoktól 40 százalékkal olcsóbban szállítják az orosz gabonát, mint a hogyan szállítják a magyar gabonát, így pl. Prodlaricskáról Szocholra, mely 476 kilóméter távolságra van egymástól, 153 fillérbe, ellenben ugyanolyan távolságra Magyarországon 193 filllérbe kerül a szállítás. Tehát itt 40 fillér a különbség és ez onnan származik, hogy a mi vasúti kötelékeink 1895 óta, a mikor életbeléptették, semmit sem változtak, és nem simultak a viszonyokhoz. Ugy cselekszünk, mintha körülöttünk semmi sem történnék és a kereskedelmi konjunktúrák nem változtak volna, hét éven át ugyanazokat a vasúti alap-árakat tartjuk fenn, a melyeket 1895-ben megállapítottunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel nagy mértékben nyújtunk segédkezet ahhoz, hogy az orosz búza és gabona a közös vámterület piaczára. könnyű szerrel bejuthasson. Valóban egy perczig sem volna tűrhető az, hogy az osztrák kincstár birtokában levő államvasút a törvény betűje ellenére alacsonyabb fuvardijakat állapítson meg a külföldi gabonára, mint a mennyit beszed a magyar gabonáért. Ebből látható, hogy a mi tarifapolitikánk egyáltalában nem alkalmas arra, hogy gazdasági terményeink számára idegen piaczokat hódítson ; tarifapolitikánk egyedül arra van berendezve, hogy gabonaneműinket minden idegen verseny kizárásával Ausztria a lehető legolcsóbban vásárolhassa meg. Hogy mennyire lehetetlenné tették azt, hogy a vámkülföldre gabonát szállíthassunk, a legszembetűnőbben a túl a Dunán létező helyzet illusztrálja, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a melynek egyes vidékeiről egyszerűen lehetetlen külföldre, p. o. Bajorországba szállítani a gabonát. A múlt évben és két év előtt tudvalevőleg Barcs volt az a rakodóhely, a melyet a déli vasút, különösen azért, hogy Passautól elterelje a szállítást, saját vonalaira kitűnő előnyökben részesített. így Barcs és München között, a melyek 793 kilométer távolságra vannak egymástól, 246 fillérbe került 100 kiló búzának szállítása. Ugyancsak túl a Dunáról, (Halljuk! Halljuk !) Sárbogárdról, Simontornyáról, Pinczehelyről a gabonaszállítás csaknem lehetetlen volt: drága volt a szállítási dij, ha az Alpesekbe, drága, ha Budapestre, és még drágább, ha Svájczba, vagy Bajorországba akartak szállítani. (Halljuk! Halljuk! a szé/söbaloldalon.) Simontornya és München 798 kilométer távolságra van egymástól, tehát a barcs-müncheni és a simontornyamüncheni távolságok közt öt kilométer különbség van; és mégis ha Simontornyáról akart szállítani a tói a dunai gazda gabonát, 114 fillérrel került neki többe, mint a barcsi állomástól való szállítás. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy ezen simontornyai állomásról szállított terménynek 330 kilométeren keresztül az osztrák államvas utakon, az osztrák kincstár vasutain kellett keresztülmenni, mert Simbachig az osztrák vasúton halad, a hol 32 százalékkal drágábban szállítják a magyar búzát, a mely Bajorországba van irányozva, mint az orosz és a besszarábiai gabonát. Itt is kézzelfoghatókig kitűnik, hogy az osztrákok folyton arra törekszenek, hogy a magyar gabonának az árát lenyomják, és ezáltal a magyar érdekeket a legdurvább módon megsértik ; mert hogy szövetségben levő két állam egymás ellen ilyen szembeszökő igazságtalanságot követhessen el, mint a minőt ellenünk az osztrákok elkövetnek, ahhoz csakugyan osztrák arczátlanság kívántatik. Ezen arczátlansággal az osztrákok részéről lépten-nyomon találkozunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valóban ideje volna már, hogyha ezen tarifakérdésekben a németektől, de nem az osztrákoktól, egy kis politikát tanulnánk, mert a németek alkalomadtán szakszerűen és gyorsan járnak el és szállítják le tarifájukat, ha szükséges, mert náluk a főelv az, hogy a mely vidéken feleslegek mutatkoznak, azon vidéknek kiviteli képességét lehetőleg elő kell mozdítani, hogy a felesleg-gabonáját a gazdaközönség értékesíthesse. így történt ez példának okáért 1897-ben, a mikor szükségét látták a német vasutak annak, hogy az export-tarifát leszállítsák és leszállítván, egyszerre rohamosan jött be Csehországba, Tirolba, Vorarlbergbe a német búza, hasonlóképen járt el 1899-ben, a mikor ugyanis észrevették a németek azt, hogy Csehország egy részében a rozs kiveszett, rögtön leszállították tarifájukat és különleges tarifát