Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-87
87. országos ülés 1902 április 9-én, szerdán. 209 a hadi gyakorlatok alkalmával a kocsik egy nagy része heteken keresztül elvonatik a közforgalomból, a minek következtében pang a kereskedés, mert az u. n. saison-áruk, mint pl. az árpánk, nem jelenhetnek meg kellő időben a piaczon. Ezek a panaszok azonban süket fülekre találnak, és a vaspályák, vasúti térségek, kocsik heteken keresztül mégis csak a katonai szolgálat rendelkezésére vannak bocsátva, és azokat más czólokra felhasználni hosszú ideig nem lehet; mert a vasút egyedüli fó'czóljának azt tekinti, hogy bebizonyitsa, hogy stratégiai szemjxmtból milyen tökéletesen van berendezve. Beöthy Ákos: Krieghammer az atyamester! Papp Elek: Hogy ez a katonásdi játék a magyar gazdaközönségnek és kereskedelemnek mennyit árt és mily összegeket veszítünk el ezáltal, azt bizonyítani azok előtt, a kik gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkoznak, egészen felesleges. Csupán csak arra szorítkozom, hogy felkérjem a miniszter urat a tekintetben, hogy ezen tűrhetetlen állapotot mielőbb szüntesse meg és méltóztassék oly intézkedéseket tenni, a melyek következtében jogosult panasz a gazdák részéről a miatt többé fel ne merülhessen, hogy ősznek idején, a mikor szállítani akarunk, kellő kocsik hiányában nem vagyunk képesek terményeinket értékesíteni. De, t. ház, a felsoroltakon kivül még sokkal sérelmesebb, aggasztóbb, úgyszólván tűrhetetlen az u. n. tarifapolitika. Én azt hiszem, hogy a mikor épen közgazdasági átalakulások küszöbén vagyunk, nagyon időszerű és nem felesleges dolog ezzel a kérdéssel egy kissé behatóbban foglalkoznunk, (Halljuk! Halljuk!) mert mezőgazdasági árképződésünknek úgyszólván egyik legfőbb kulcsát tarifapolitikánk képezi, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A gabonaárak fejlődésére Magyarországon legnagyobb befolyást a szállítási dijak nagysága gyakorolja. Ha azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy tarifapolitikánk tulajdonképen mennyiben szolgálja a magyar érdekeket, azt kell rá felelnem, hogy épen nem szolgálja, senienynyire sem szolgálja. Tűrhetetlenné teszi a gazdák helyzetét ez a politika, és valóságos gyilkosa a magyar gazdasági érdekeknek. A kik a magyar tarifapolitikát csinálják és ellenőrzik, határozottan visszaélnek a magyar gazdaközönség azon közömbösségével, a melylyel a közgazdasági kérdéseket még most is tekintik. Szomorúan jellemzi vasúti tarifapolitikánk a kormányzatot, a melylyel ezt a szegény országot igazgatjuk. Az ország érdekeit irtóztató könnyelműséggel hanyagolják el a vasúti tarifapolitikával, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) holott ezen a téren volna igen könnyű milliókat megmenteni, az állam polgárainak hasznot hajtani, és azok érdekét igen könnyű szerrel lehetne megvédelmezni. Nessi Pál: Ugy van ! Ugy van ! De érteni is kellene hozzá! Papp Elek: Hogy érdekeinket igen könnyű szerrel meg lehet védelmezni, azt nem kell bizonyítanom. Meg lehetne a tarifapolitikával védelmezni először terményeink számára szerencsétlen közös vámterületünket, a melyet most idegen gabonákkal évről-évre mind nagyobb és nagyobb mennyiségben elárasztanak, és ez által a közös vámterületről a magyar gabonát onnan nagy mértékben kiszorítják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És egy helyes tarifapolitikával lehetővé válnék, — a mi most úgyszólván egészen ki van zárva, — hogy gazdasági terményeinkkel, gabonáinkkal a vámkülföldön megjelenhessünk és ott magunknak piaczot hódithassunk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a tarifapolitika, a melyet űzünk, eredményezte azt, hogy még azon külföldi piaczokat is elveszítettük, a melyekre ezelőtt tetemes gabonát szállítottunk, a minő piaczaink voltak Svájcz és Bajorország. (Igaz ! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De hát azt tapasztaljuk, hogy a mi tarifapolitikánk nem a hazai érdekeket szolgálja, nem azokat védelmezi, hanem azok, a kik ezen politikát csinálják és ezen kérdéseket kezelik, a kik arra befolyással birnak és a felett intézkednek, épen az ellenkezőt cselekszik. Állításomat kétségbevonhatatlan adatokkal kívánom támogatni, a melyeket különben azok, a kik e kérdésekkel foglalkoznak, ismernek. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Tavaly és harmadéve, a mikor kukoriczatermésünk jó volt, a magyar államvasutak jóval olcsóbban szállították az oláh tengerit, mint a magyarországit, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon. Botrány!) t. i. Turn Severinből Boroszlóba kerül a szállítás métermázsánkint 402 fillérbe. Ha ebből az összegből levonunk ÍS 1 /^ fillért. — mert annyi esik a román vasutak részére, — akkor a versiorovai és boroszlói részre 452 centimé, vagyis 432 fillér esik, tehát a magyar kukoricza szállítása Boroszlóig 432 fillérbe kerül, holott az oláh csak 402-be, ugy, hogy a magyar kukoricza szállítása Boroszlóba 52 fillérrel kerül többe, mint az oláh kukoricza. Igaz, hogy ez év januárjában a magyar államvasutak, látva ezt a nagy visszásságot, adtak 15—20 fillérnyi kedvezményt a magyar tengerinek, de erre elmondhatjuk, hogy késő eső után a köpönyeg, mert a kukoricza-export már megszűnt és már ez árkedvezmény mellett sem vagyunk képesek kukoriczát szállítani Német' országba, mert a mi kukoriczánk helyét elfoglalta az oláh kukoricza és a mi kukoriczánknak ma már a külföldön forgalma nincs. Hogy miért történt ez így, igazán érthetetlen, hiszen azok az oláh vasúti állomások, a melyek Bukaresttől Nyugat felé feküsznek, nem képesek a kukoriczát más, mint magyar vonalon elszállítani vagy Predeálon, vagy Orsován át. Nem kisebb felháborodással lehet felemlíteni azon körülményt, hogy 1900-ban és 1901-ben Hajdú, Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyékKÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. ;•-
