Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-87
206 87. országos ülés 1902 április 9-én, szerdán. volt mérvadó ennek a kérdésnek a megítélésénél, t. i. az a megfontolás, hogy abban az esetben, ka a városok és községek mai jövedelmük egy részét a konverzió következtében elvesztik, akkor okvetetlenül abba a helyzetbe jutnak, hogy ezáltal kénytelenek vagy pótadóemelésbez fordulni, vagy pedig az államnak a segélyét nagyobb mértékben igénybe venni és tisztán ez volt az indok, a mely bennünket ezen kivételnek statuálásánál vezetett, a mi azonban abszolúte nem akar privilégium lenni. Másrészről, ha itt a kivételek terére akartunk volna, vagy akarnánk átmenni, akkor valóban egy olyan térre jutnánk, a melyen nagyon nehéz lenne az eligazodás, nagyon nehéz lenne megvonni a határokat, hogy meddig terjeszkedjünk, hogy melyek azok az intézetek, a melyek ezt joggal igényelhetik, és melyek azok, a melyeket ez nem illet meg és én megvallom, hogy sem a képességet, sem az illetékességet nem vindikálom magamnak, hogy ilyen kényes kérdésben disztinkcziókba bocsátkozzam. Azt méltóztatott említeni, hogy a régi konverzió alkalmával voltak ilyen egyes intézetek, a melyek jövedelmüknek 1 'r, részét elvesztették. (Igaz! a néppárton.) Lehetséges, nem vonom kétségbe, hogy lehettek ily esetek, de nem szükségkép kellett ennek az eredménynek bekövetkeznie, mert valamint a mai konverzió nem kényszer-konverzió, akkor sem volt az, és senki sem kényszeritette az illetőket, hogy konvertáljanak, ha az érdekeiknek nem felelt meg. (Halljuk I Halljuk!) De ha áll az, hogy egyes esetekben az ily alapítványok a konverzió következtében kamatveszteséget szenvedtek, áll általánosságban az is, hogy az ily intézetek és alapítványok a különböző konverziók sorozata következtében óriási tőke-vagyonszaporulatban részesültek. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy az a 3—4 konverzió, mely régebben történt, mily nagy mértékben emelte az alapitványok tőkevagyonát és ennek következtében a kamatait is. De mindettől eltekintve, a mit csak mellékesen mondtam, megjegyzem, mintegy a méltányosságra való hivatkozás ellensúlyozásául azt is, hogy itt nincs szó kényszerről. A ki a maga érdekére nézve sérelmesnek találja a konverzióból származó kamatcsökkenést, az nincs kötelezve arra, hogy konvertáljon, jogosítva van arra, hogy tőkéjét készpénzben visszakövetelje, és ez neki ugyanabban a valutában, a melyre a kötvénye szólott, kifizettetik. És miután teljes pupilláris biztosítékot képező számos oly papírjaink vannak, a melyek 4 1 /2, sőt 5° 0-ot jövedelmeznek, semmi sem áll útjában annak, hogy az illető a felszabaduló készpénzt ily papírokba helyezze el. De, hogy ez a dolog egészben véve nem bír valami migy fontossággal, erre nézve legyen szabad egy _. számadatot felhoznom. (Halljah! Halljuk!) Osszejegyeztetteni magamnak mindazon kötményezett kötvényeket, a melyek egyházi, tanügyi és jótékonysági alapok birtokában vannak, és azt az eredményt kaptuk, hogy az ez alapok birtokában levő kötményezett kötvények egész mennyisége 43 millió koronát tesz ki. Az ezután eleső kamatösszeg, miután az, mint méltóztatnak tudni, három tized perczent, a 120.000 koronát alig haladja meg, tehát 120.000 korona a kamatcsökkenés, a mely a kötményezett kötvények után az egész ország területén bekövetkezhetik. Méltóztatnak látni, hogy az egész kérdés anyagilag nem hír nagy fontossággal, elvi szemjjontból azonban igen fontos. Kérem azért a t. képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslatot eredeti szövegében elfogadni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslat 7. szakaszát a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8. szakaszát, a mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 9. szakaszt). Angyal József! Angyal József: A szöveg nagyobb szabatossága szempontjából a 9. §-hoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa): A 9. szakasz második sorában »vagy jogi személy* szavak helyébe teendő: »alapitvány, közalap vagy hitbizomány« szavak. A szakasz harmadik sorában »kötvényezett« szó helyett teendő »kötményezett«. A szakasz negyedik sorában e szó »járadékkötvényekre« elé teendők ezen szavak: »és szintén kötményezendő«. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a módosítást). Kubik Béla jegyző : Simonyi-Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Tegnap volt szerencsém a 9. §-nak azon értelmét, mintha azzal az egyházi felső hatóságok jogköre csorbittatnék, kifejteni, és a pénzügyminiszter ur volt szives felvilágosítani, hogy ezen törvényjavaslat intencziója nem az. Minthogy azonban ezen szó: ^felügyelő egyházi hatóság*, a szövegben benne van és a miniszteri magyarázat a törvény szövege mellett sohasem érvényesül, ennélfogva szükségesnek látom, hogy módositást adjak be ezen szakaszhoz oly czéllal, hogy a szakasz ugy szerkesztessék meg, miszerint senki ne olvashassa ki abból, hogy az egyházi hatóságok jogkörét ez bármi tekintetben érinti. A módosítás abból áll, hogy ezen szakasznak utolsóelőtti sorában ezen szó: »egyházi« és az utána következő vessző kihagyassék. Szólna tehát a kijavított passzus következőkép (olvassa): sebejelentés a kicserélésre vonatkozólag a felső felügyelő közigazgatási vagy bírói hatóság jóváhagyása nélkül is érvényes.« Kérem módosításom elfogadását. Kubik Béla jegyző (olvassa a módositást).
