Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-87

202 87. országos ülés Í902 április 9-én, szerdán. terjesztette elénk az erre vonatkozó összes okmányokat ; különösen megtagadta azon egyezménynek közlését, a mely a pénzügyi csoporttal, a Rothschild-konzorcziummal, a kormány részéről köttetett. E felett vitatkozunk már néhány nap óta, és alkalmat akartunk adni a t. kormánynak arra nézve, hogy zárt ülésben elénk terjeszthesse ezt, hogy igy tökéletesen ismerve minden mellékkörülményét ezen kérdésnek, szavazatunkat lelkiismeretesen és az ügy állását ismerve adhassuk le. Ez, sajnos, megtagadtatott. És, t. képviselőház, itt rámutatok a miniszterelnök urnak, a ki a parlamentarizmust a napokban ismét oly hangzatos frázisokban dicsőitette, oly tenyere, a mely bennem és talán sokakban kétséget támaszt az iránt, hogy hát csakugyan őszintén átérzi-e ezen szavainak mélységét? Mert, t. ház, egy olyan nyilatkozat a miniszterelnök ur részéről, mint a milyent tegnap a zárt ülés alkalmával tett, hogy t. i. egyes képviselőknek — talán nem is egyes kéjrviselőknek, hanem ő azt akarta ezzel mondani, legalább a személyek megnevezésével, hogy bizonyos pártvezéreknek — hajlandó betekintést engedni ezen egyezménybe: a parlamentarizmussal egyáltalában össze nem egyeztethető, mert lehetetlen, hogy a parlament egyes tagjainak kiváltságos helyzet biztosittassék a többivel szemben. Ha egynek jogában van és egynek megengedtetik a betekintés, akkor azt valamennyien követelhetjük, és akkor előáll az a kérdés, hogy miért titkolózik a kormány egy oly egyezménynyel, a melyet egyeseknek meg akar engedni, hogy betekintsék, a plenumnak pedig egyáltalában nem akarja bemutatni, az előtt titkolózik. T. képviselőház! Mindezek arra birnak engem, hogy az előttünk fekvő javaslatot, miután nem ismerem annak összes részleteit, meg ne szavazzam. (Helyedé* a néppárton.) Elnök: Szólásra senki sincsen többé feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Csak azért emelek szót, hogy pár szóval reflektáljak azokra, a miket Kovács Pál képviselő ur az előbb elmondani szives volt, T. képviselőtársam egyik kifogása a javaslat ellen az, hogy itt mi kizárólagosságot biztosítunk a csoport számára. Ily kizárólagosságról szó sincs; ily kizárólagosságot a kormány sem a szerződésben, sem a szerződésen kivül a bankcsoportnak nem biztosított. És ha van mégis valamelyes kizárólagos jellege a dolognak, az semmi egyéb, mint a mi a dolog természetében rejlik: hogy egy ily nagy, óriási művelet keresztülvitelére nem könnyen alakulhatnak csoportok, és igy a dolog természete hozza magával, hogy egy ily hatalmas csoport bizonyára kedvezőbb helyzetben van ily üzlettel szemben, mint volna minden más. Kizárólagosságról azonban a szerződésben vagy a szerződésen kivül szó nincsen. Azt is méltóztatott felhozni, hogy nem tudja a t. ellenzék, hogy nincsenek-e bizonyos mellék-kikötmények a szerződésben. Az igen t. miniszterelnök ur tegnap a leghatározottabban kijelentette, és azt hiszem, a t. ház nincs jogosítva, de szándékában sincs a miniszterelnök ur szavában kételkedni, hogy semmiféle mellék-kikötmények ebben a szerződésben nincsenek. Tegnap utaltak arra, hogy talán a pártkasszát érdeklőleg valamely kikötmény foglaltatnék a szerződésben, a mit a miniszterelnök ur a leghatározottabban megczáfolt. Ma t. képviselőtársam egy még horribilisebb ideát lanszirozott: hogy a Wekerle-fóle konverzió alkalmával bizonyos kikötések történtek volna a bankcsoporttal az egyházpolitikai törvényjavaslatokra vonatkozólag. Valamint az egyik, ugy a másik állítás is határozottan a mesék országába tartozik, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő urak ma is felhozzák, hogy itten titkolózik a kormány és ezért nincsenek abban a helyzetben, hogy lelkiismeretük szerint mérlegelhessék az ügyet és határozhassanak a törvényjavaslat felett. Igaz, hogy a szerződést nem terjesztettem elő és nem is terjeszthettem elő, mert megállapodást szegtem volna meg, a mely fennáll és a mely minden egyes alkalommal fennállott; tehát ez nem kivétel a szabály alól. Már tegnap is történt utalás arra, hogy egy egyszerű kölcsön-szerződést sem követelt soha a képviselőház, annál kevésbbé egy konverzionális szerződést, mely még sokkal nagyobb mértékben érdekli, nem a bankcsoportot, hanem az országot első sorban. Már azokból az adatokból, a melyek ismeretesek a t. ház előtt, kivehető az a körülmény, hogy az állam, és pedig nemcsak az államkincstár, hanem az állampolgárok összessége, azon körülménynél fogva, hogy itt a budget megkönnyebbítéséről van szó, a legnagyobb mértékben van érdekelve a konverzió sikeres keresztülvitele által és eltekintve a konzorcziumtól, nemcsak az államkincstárnak, de minden egyes állampolgárnak érdekében áll az, hogy ez a konverzió zavartalanul és kellő sikerrel vitessék keresztül. Ez az oka és semmi egyéb annak, hogy a szerződésnek egyes pontozatai nyilvánosságra nem hozhatók, a mi nem azt jelenti, hogy a t. képviselő urak előtt titkolóznánk, csak azt jelenti, hogy a nagy, általános nyilvánosság elé nem hozhatjuk a szerződés minden egyes részletét. De én határozottan ellenemondok annak, hogy a t. képviselő urak, a kik itt foglalkoztak ezzel a törvényjavaslattal, ne volnának abban a helyzetben, hogy megítélhették volna részletesen és lelkiismeretesen azt, a mi a konverzionális szerződésben van és megítélhették volna, vájjon jó-e az a szerződés az országra nézve, vagy nem ? A t. képviselő urak a törvényjavaslatból és annak indokolásából ismerik a konvertálandó összeget, tudják ugyancsak a törvényjavaslat indokolásából, hogy 0*3°/

0 az a kamat-megtakarítás, a melyet, mint minimumot, okvetlenül el kell érnünk. A t. képviselő urak kiszámították a rendel-