Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-86
86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. 195 melyeket, hogy mi mind eddigi bevételi forrásainkból lennénk képesek fedezni, azt sem ő nem hiszi, sem én nem mondtam. Ennélfogva tehát, t. képviselőház, a dolog ugy áll, hogy mig eddig sikerült államháztartásunk egyensúlyát a rendelkezésre álló pénzforrásokból fedezni, azért abszolúte nem felesleges, sőt a reánk váró nagy feladatokra való nagy tekintettel okvetlenül szükséges, hogy minden olyan eszközt megragadjunk, a mely a mi költségvetésünkben bizonyos összegeket felszabadit és lehetővé teszi, hogy azok más czélokra felhasználtassanak. Es én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak minden ilyen intézkedést, mely az állampolgárok megterheltetése nélkül lehetségessé válik, örömmel kell üdvözölnie és megragadnia. (Helyeslés a jobboldalon.) De azután, t. ház, hogy a mi konverziónk hatását, illetőleg eredményét devalválja, hivatkozik a t. képviselőtársam az osztrák kormány által ugyanezen időben kezdeményezett egy konverzióra, a Kari Ludwig-vasút részvényeinek konverziójára és azt mondja, ime, mennyivel jobban csinálták az osztrákok, ők sokkal magasabb átvételi árfolyamot tudtak elérni, mint a magyar kormány. Hát én arra kérem a t. képviselőtársamat és az összes képviselő, urakat, hogy ne méltóztassanak össze nem hasonlítható dolgokat összehasonlítani, mert olyan dolgoknak, a melyek nem egyenlő alapon állanak, összehasonlításából helyes eredményekre jutni nem lehet. Ezt a két dolgot pedig összehasonlítani nem lehet, még pedig a következő okoknál fogva: (Halljuk! Halljuk!/ Először is a Carl Ludwig-vasut részvényeinek konvertálása nem magyar, hanem osztrák állampapír segélyével történik, a melyről pedig köztudomású, hogy régi idő óta mindig kedvezőbben értékeltetett, mindig magasabb árfolyammal birt. Hogy jogosult, vagy nem jogosult-e ez a differenczia az árfolyamban, annak vitatásába nem akarok belebocsátkozni, de a tény az, hogy a kettő között van egy különbség, és ez a különbség természetesen az átvétel alkalmával kifejezést kell, hogy nyerjen. A második dolog az, hogy itten szó van egy 92 millió koronás konverzióról, nálunk szó van egy 1037 millió koronás konverzióról, tehát az osztrák konverzió körülbelül 1 /i s-ed részét teszi, a mi általunk tervezett konverziónak. És ha lehetséges e 92 milliós konverziónál konkurrencziát támasztani az érdeklődök között, felhívni egy egész sorozatát a bankoknak és vállalatoknak, hogy adjanak ajánlatokat, — a mint meg is történt, és ezen ajánlatok és verseny következtében sikerült az átvételi árfolyamot felhajtani, nem lehetséges az a magyar konverziónál, mert több ilyen csoportot összehozni, a melyek egymásnak versenyt csináljanak egy 1037 millió koronás konverziónál, az nem igen fordul elő. De van r t. képviselőház, még egy körülmény, a melyet t. képviselőtársam figyelmen kivül méltóztatott hagyni, egy egészen üzleti természetű körülmény, az t. i., hogy miután mind a két konverzió körülbelül egy időben kerül lebonyolításra, az a nagy korzorczium, a mely velük szerződött, nem látta volna szívesen, hogy ugyanakkor, a midőn ő a nagy konverziót a piaczon le akarja bonyolítani, ott egy másik csoport egy kisebb dologgal a piacz viszonyait zavarja, és ez mindenesetre befolyást gyakorolhatott a nagy konzorczium elhatározására, hogy netalán még áldozatok árán is, igyekezzék a konkurrenstől szabadulni. Ezek az okai, t. képviselőház, és természetes magyarázatai annak, hogy miért sikerült a kisebb ausztriai konverziót kedvezőbb feltételek mellett keresztülvinni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi az orosz kölcsönre vonatkozik, t. képviselőház, ott, azt hiszem, hogy képviselőtársam egy tévedésbe esett, a mennyiben ő az orosz kölcsön subscriptionális vagyis kibocsátási árfolyamát hasonlította össze a mi kötvényeink átvételi árfolyamával. A kettő között pedig lényeges különbség van. De nem is lehetett máskép. Mert t. képviselőtársamnak mind a két átvételi árfolyamot kellett volna egymással összehasonlítania, de az orosz papír átvételi árfolyama nem lehetett előtte ismeretes és igy az összehasonlítást nem is tehette meg, már pedig a subscriptionális és az átvételi árfolyam összehasonlításából helyes következtetésre jönni egyáltalában nem lehet. A mi pedig ennek a kölcsönnek, valamint a Bécs városa által kibocsátott kölcsönnek az árfolyamát illeti, ezekre ne méltóztassanak nagyon hivatkozni. Mert habár nekem nincsen jogom itt idegen üzleti titkokat elárulni, annyit mégis konstatálhatok, hogy akár az orosz arany 4°/o-os kölcsönt, akár Bécs városának aranykölcsönét hasonlítjuk össze az átvételi árfolyamban a mi kölcsönünkkel, illetőleg az általunk elért átvételi árfolyammal, a mint méltóztatik majd annak idején meggyőződni, nekünk egyáltalában nincsen okunk szégyenkezni ezen idegen kölcsönökkel szemben. (Tetszés a jobboldalon.) Egy másik kifogás, a melyet a konverzió ellen emeltek, az. hogy fel lehetett volna használni ezt az alkalmat arra, hogy ne négy százalékra, de három és fél százalékra konvertáljuk a mi négy és fél százalékos régi kölcsönünket. Én nem tartottam volna indokoltnak ezt az utat választani, egyrészről azért, mert a három és fél százalékos kötvényekkel sokkal kedvezőbb viszonyok között nem tettünk jó tapasztalukat és mert megvallom őszintén, a pénznek mai rendkiviili olcsóságát nem is tekintem természetes jelenségnek. Éz kifolyása a mai pangásnak, a mai üzlettelenségnek, a mely mihelyt megszűnik, a kamatláb emelkedni fog, és hogyha mi mégis mesterségesen egy természetellenes és 25*
