Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

194 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. ségének már mai stádiuma is bir befolyással a mi árfolyamainkra és ezaczimletek mai árfolyamaiban bizonyos mértékig már most is kifejezésre jut. Azonban azt mondani, hogy a valutarendezés és a készfizetés felvétele esetén koronajáradékunk okvetlenül és feltétlenül és szükségképen el fogja érni a parit és a pari árfolyamon fogja magát tartani, nem lehet azon egyszerű oknál fogva, mert nem a készfizetések felvételétől függ valamely papir árfolyama, mert minden áruczikk és igy az állampapirok árfolyama is a kereslet és kínálat viszonyai szerint alakul, és magában véve a készfizetések felvétele e tekintetben még semmiféle garancziát nem nyújt. Ezt bizonyítja az eddigi gyakorlati tapasztalati tény is, hogy koronajáradékunk, ha jól emlékszem, 1896-ban pari árfolyamon volt, elérte a pari árfolyamot egypárszor, oly időben, mikor sokkal messzebb voltunk a készfizetéstől, mint ma, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) de azután visszaesett az árfolyam, daczára annak, hogy ma már egészen közel vagyunk a készfizetések felvételéhez. Egészen világos tehát, hogy ezen két dolog közt oly causalis nexus, hogy az egyik feltétlenül függne a másiktól, egyáltalában nem áll fenn. T. képviselőtársam, azt hiszem, ezt az állítást csak azért koczkáztatta meg, hogy engem sarokba szorítson, vallomásra kényszeritsen egy fontos kérdésben, a melyet felvetett. Mert ő ugy okoskodik, hogy, ha messze távolban van a készfizetéseknek törvényhozási utón való felvétele, akkor indokoltnak látja a konverziót, mig ha az közel van, akkor nincsen indok a konverzió sürgetésére. Azt hiszem, helyesen fogtam fel t. képviselőtársam kérdését. T. képviselőház! Nézetem szerint a készfizetések felvétele nincsen messze távolban . . . Barta Ödön: Fix időt kérünk! Lukács László pénzügyminiszter: ... s én a válasz megadásában ugyanarra az álláspontra kell, hogy helyezkedjem, a melyre az én t. képviselőtársam igen helyesen állott, t. i. a törvényesség álláspontjára. T. képviselőtársam igen helyesen kifejtette azt, hogy törvényeinkben az az elv van lefektetve, hogy mihelyt a fedezetlen államjegyek a forgalomból bevonatnak, mihelyt az ezeknek fizetés gyanánt való elfogadása iránt fennálló törvényes kötelezettség megszűnik, a két állam köteles a készfizetések elrendelése tárgyában a két törvényhozás elé javaslatot terjeszteni. Én tehát nem is lehetek más állásponton, mint azon, hogy mihelyt ezen itt jelzett időpont bekövetkezik, a két kormány előterjesztést fog tenni a készfizetések felvétele tárgyában. Hogy ez az előterjesztés a készfizetéseknek azonnal való felvételét fogja-e magában foglalni vagy nem, ez iránt ma azért nem tudok nyilatkozni, mert a készfizetések felvétele nem kizárólag a fedezetlen államjegyek bevonásától függ, annak vannak más, gazdasági, pénzügyi és politikai természetű előfeltételei is, és én, a mennyiben abban a helyzetben leszek, hogy erre a kérdésre befolyást gyakoroljak, mihelyt ezek a jelzett előfeltételek meglesznek, mihelyt a törvény által előszabott időpont be fog következni, minden erőmmel rajta leszek, hogy ez az előterjesztés ugy hangozzék, hogy a készfizetések törvényhozás utján való elrendelése foglaltassák benne. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert hiába hivatkozik az én t. képviselőtársam hírlapok véleményére, a melyek a készfizetések törvényes elrendelését ad graecas calendas kívánják elhalasztani, vagy másféle hivatalos nyilatkozatokra, . . . Barta Ödön: Egészen hivatalos az osztrák pénzüg_yi bizottság jelentése! Lukács László pénzügyminiszter: . . . a melyekkel én polémiába bocsátkozni nem akarok, módomban sincs, még ha hivatalos volna, akkor sem bocsátkoznám, . . . Barta Ödön: Áz már más! Lukács László pénzügyminiszter: ... hiába hivatkozik ezekre, mert én meg vagyok győződve, hogy az eseményeknek súlya sokkal nagyobb és sokkal hatalmasabb, mint egyeseknek vagy egyes áramlatoknak ereje és egy olyan nagyfontosságú, nemcsak Magyarország szempontjából, de Ausztria szempontjából, a monarchia védképessége szempontjából olyan eminens és elsőrendű fontosságú ügynek, mint a valuta helyreállításának kérdését sem elhomályosítani, sem megakadályozni nem fogja. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloläalról: Majd meglátjuk!) Nem tudom, szükséges-e foglalkoznom Barta Ödön t, képviselőtársamnak azzal a kifogásával, a melyben ő el akarja hitetni magával is, velünk is, hogy hiszen miért van nekünk szükségünk költségvetési könnyebbülésre, mikor a pénzügyminiszter többször kijelentette, hogy a mi államháztartásunk ugy be van rendezve, hogy mi minden költségünket fedezni tudjuk saját bevételeinkből és nekünk uj bevételi forrásokról gondoskodnunk nem kell ? Azt hiszem, ezen, valóban megható naivitásra mutató argumentumával a képviselő urnak bővebben foglalkoznom nem szükséges, mert igaz ugyan, hogy én nemcsak mondtam, de tényekkel be is bizonyítottam, hogy meglehetős hosszú idei pénzügyminiszterségem alatt, daczára az állami kiadások folytonos és tetemes növekedésének, sem uj adók behozatalára, sem a létező adók felemelésére szükségünk nem volt; de hogy a jövőben sem lesz soha szükségünk uj bevételi forrásokról gondoskodni, azt én nem mondtam, nem is mondhattam, és azt hiszem, ha mondtam volna, az én t. képviselőtársam nem hitte volna el, mert hiszen ő maga a beszédében említett fel mindjárt két dolgot, felemlítette a kisbirtokosok hitelügyének szanálását, felemiitette a kivándorlás megszüntetését és felemlíthetett volna még sokkal több dolgot, felemlíthette volna a tisztviselők fizetésének emelését, az adminisztráczió javítását, a szegényügy, az egészségügy rendezését és számos másokat, a