Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-86
86. országos ülés 1902 tokban, (Halljuk! Halljuk!) mint a mennyit fizetnie kellene és ennélfogva elérkezett az ideje annak, hogy konverzió következzék be, mert hiszen olcsóbb kamat mellett is kap az állam pénzt, mint a mennyit tényleg fizet. Ez az állapot az itt szóban levő papiroknál nem ma állott be, nem is tegnap, hanem fennáll már évek óta. És miután a konverziónak jogi akadályai, melyek az arany és az ezüst vasúti kölcsönnél tényleg fenforogtak, 1899. január 1-étó'l kezdve megszűntek létezni, senki sem mondhatja, hogy nagyon preczipitáljuk a dolgot, mert hiszen már három esztendő folyt le, mely idő alatt meg lehetett volna kisérleni a konverziót, és méltóztassék elhinni, hogy meg is kíséreltük volna, ha a közgazdasági, financziális és kamatláb-viszonyok alkalmasak lettek volna arra, hogy egy ilyen műveletet megkoezkáztassunk. Senki sem mondhatja tehát, hogy indokolatlanul preczipitáltuk a dolgot. Az ok, mely miatt a t. képviselő urak az ellenkező, vagyis abban a nézetben vannak, az, hogy be kellene várni azt az időpontot, midőn a koronajáradék árfolyama magasabb lesz, mert akkor kedvezőbb feltételek mellett lehetne konvertálni. Meg kell, hogy /vizsgáljuk mindkét eshetőséget. Én nem vonom kétségbe, hogy ha tisztán az adóssági tőkeemelkedés szempontjából vizsgáljuk a dolgot, és ha biztosak lennénk a tekintetben, hogy akkor, mikor a koronajáradék árfolyama magasabb lesz, egyszersmind meglesznek mindazok a többi előfeltételek, melyek a konverzióra szükségesek, ez esetben lehetne beszélni arról, hogy a konverzió elhalasztassék. De vájjon főszempont-e egy konverzió megítélésénél a tőkeszaporulat kérdése? Én azt hiszem, hogy nem, és ebben a hibában leledzik a t. képviselő urak bírálata legnagyobb mértékben, a kik tisztán és kizárólag mindig a tőkeszaporulat szempontjából ítélik meg a konverzió fontosságát. Én azt hiszem, hogy minden más üzletnél vagy vállalatnál a főczél, melyre a kezdeményezőnek törekednie kell, az, hogy üzlet, az a vállalat ugy sikerüljön, a hogy kontemplálva van. Már most mit jelent a siker a konverziónál? Konverziót akkor mondunk sikerülten lebonyolitottnak, ha minél nagyobb mértékben történik meg a papiroknak papírokkal való kicserélése, minél nagyobb mértékben veszik igénybe a tulajdonosok a régi papírok helyett az ujakat és minél kevésbbé következik be a mobilizácziója a nagytőkének, minél kevésbbé cserélnek azok gazdát. Ha ezt a szemjjontot tartjuk szemünk előtt, akkor azt kell mondanunk, hogy minél magasabb a 4°/o-os koronajáradéknak árfolyama, melyet cserébe kinálunk, annál kisebb a konverzió sikerének valószínűsége. Ez nagyon természetes, mert ha az a tőkés, a kit megkínálunk a 4°/o-os uj koronajáradékkal, azt látja, hogy neki ezt oly magas árfolyamnál kínáljuk, hogy ő annál semmit, vagy nagyon keveset nyerhet a kurzus emelkeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. április 8-án, kedden. 193 dése által tőkében, az nem fog konvertálni, hanem követelni fogja, hogy fizessük ki neki a készpénzét, melyet ő felhasznál tetszése szerint, esetleg magasabb kamatozású papírba fektet be. Ennélfogva áll az a tétel, és azt hiszem, megdönthetetlenül áll, hogy minél magasabb kurzus mellett akarjak megcsinálni a konverziót, annál kisebb a siker valószínűsége és annál nagyobb a mobilizáczió veszélye, a mely mobilizáczíó pedig a valuta-rendezés mai stádiumában óriási és végzetes hatású lehet. (Mozgás.) De eltekintve mindezektől, micsoda bizonyítékot tudnak nyújtani a t. támadó képviselő urak arra nézve, hogy ugyanakkor, mikor a koronajáradék árfolyama magasabb lesz, — mert hogy magasabb lesz, magam is hiszem, — ugyanakkor fenn fognak forogni azon többi előfeltételek is, melyekből a konverzió sikeres keresztülvitele függ ? Mert hiszen nemcsak a koronajáradék árfolyamától függ a konverzió sikere: számos más közgazdasági, pénzügyi és politikai körülménynek összetalálkozása szükséges ahhoz, hogy annak biztos és nyugodt keresztülvitelére számítani lehessen. Bármennyire tiltakozott is az egyik felszólaló képviselő ur, mégis meg kell, hogy mondjam: hogy nagyon könnyű, nem felelős helyzetben bírálatot gyakorolni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és nagyon nehéz, felelős helyzetben elmulasztani az állam érdekében valamely intézkedést, a melynek elmulasztásáért azután ugyanazok a t. képviselő urak époly súlyos vádakkal sokkal alaposabban támadhatták volna meg a koi'mányt, mint a hogy teszik most. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.)Sőt meg vagyok győződve, hogy ha egyszer a konverzió eszméje napfényre került és a keresztülvitel abbamaradt volna, ugyanazok a képviselő urak intézték volna ellenem a legerősebb támadást és keresték volna az okokat Ausztria befolyásában, hatalmában s több effélében és napnál világosabban bebizonyították volna, hogy ime, mennyire gyenge és gyámoltalan a mai kormány, mely még saját belügyi kérdéseit sem tudja megoldani Ausztria akarata nélkül. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Barta Ödön: Á régi próféták meghaltak! Lukács László pénzügyminiszter: Az bizo nyos, hogy a próféták meghaltak, de azok a profécziák, hogy a jövőben kedvezőbb viszonyok közt tudtuk volna megcsinálni a konverziót, ép oly kevés alappal bírnak. (Igaz! Ugy van! Tetszés a jobboldalon..' Nézzük meg már most a másik alternatívát, melyre Barta Ödön t. képviselő ur helyezkedett, ki azt kívánta, hogy várjuk be először a készfizetéseknek törvényhozási utón való felvételét és csak akkor konvertáljunk, mert akkor feltétlenül jobban tudónk konvertálni, mint ma. (Halljuk ! Halljuk!) A valutarendezés formai befejezésének, vagyis a készfizetések törvényhozási utón való felvételének hatását a mi árfolyamainkra ón kétségbe nem vonom, de méltóztassék megfigyelni azt, hogy a valuta rendezett25
