Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

192 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. konverziónak az elméleti szakférfiak és ő is csak azt tekintik, a hol tőkeszaporulat nincsen, a hol tisztán al pari lehet a konverziót keresztülvinni. Hát én elismerem, hogy a konverziónak ideálja ez. Azt is tudom, hogy egyes rendkívüli hitelügyi fejlettséggel biró államokban ez előfordult és lehetséges volt. De ha az elmélet és gyakorlat szakférfiai mindig ezt az axiómát tartották volna szem előtt, akkor, méltóztassék elhinni, ezer konverzió közül 999 nem jött volna létre. Ez nem is lehet máskép. Igaz, ha nem al pari történik a papíroknak kicserélése, akkor ez bizonyos tőkeemelkedéssel kapcsolatos, a kérdés csak az, hogy milyen ez a tőkeemelkedés és milyen az ezzel kapcsolatos kamatrcdukczió. Ezekről később lesz szerencsém nyilatkozni; de azért ismétlem, hogy noha a magyarországi régibb konverziók jelentékenyebb tőkeemelkedéssel vitettek keresztül, a miből ugyan a tervezett konverzióra semmiféle következtetést vonni nem lehet, ezek a régi magyar konverziók tették egyedül lehetővé az államháztartás egyensúlyának helyreállítását, sőt a valuta rendezését is, mert épen ezen kamatmegtakarítások segítségével sikerült a függő államadósságok törlesztésére szükséges pénzt az államnak minden ujabb megterheltetése nélkül megszerezni. Kár tehát ezeket a műveleteket olyan nagyon elitélni. Az is kifogásoltatik, hogy miért veszszük igénybe a konzorczium közreműködését, mert hiszen Szüllő Géza képviselő ur abban a véleményben van, hogy erre abszolúte nincsen szükség, konzorczium nélkül is meg lehetne csinálni, ezt a konverziót és ebben osztozik Beöthy Ákos képviselő ur is. (Egy hang halfelöl: Rakovszky is.) Szüllő Géza képviselő ur pedig meg is jelöli, hogy mik épen, a mennyiben megmondja, hogy az állami pénztárak igénybevételével kellene a konverziót megcsinálni. Én érteném ezen tervet, hogyha nekünk Francziaországban, Németországban. Belgiumban, Hollandiában egyáltalában mindenütt, ahol nekünk papírjaink vannak elhelyezve, volnának állami pénztáraink is, mert akkor azokat meg lehetne bizni ezen művelet keresztülvitelével. (Derültség jobbfelöl.) De miután nekünk ilyen pénztáraink külföldön nincsenek és valamely közegre mégis szükségünk van, ha a konverzióval járó technikai munkát meg akarjuk csinálni, azt hiszem, más módot alig lehet igénybe venni, mint azt a kifejlett szervezetet, azt a nagy, mindenüvé elterjedő szervezetet, a melynek mindenütt vannak orgánumai, a mely a legalkalmasabb és a mely— biztosithatom a t. házat,— a legolcsóbban képes ezt a nagy műveletet keresztülvinni. (Felkiáltások balfelöl: Öt perczentre!) Ámde a konzorcziumra nemcsak azért van szükségünk, hogy a kicserélésnek technikai munkáját eszközölje, hanem szükségünk van még egyébért is. Mert méltóztatnak tudni, hogy nem mindenki akar konvertálni, nem mindenki cseréli ki az ő régi papírját L

uj j>apirral, hanem igen sokan vannak, a kik visszakövetelik a maguk pénzét készpénzben. És miután az államkincstár nincsen abban a helyzetben, hogy ezen eshetőség beálltakor több száz millióra rugó koronát egyszerre kifizethessen, elvállalja ezt a rizikót a konzorczium és ezért a konzorcziumnak közreműködése ily nagy műveletnél teljesen nélkülözhetetlen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az a terv, a melyet Rakovszky képviselő ur fejtett ki, hogy itthon csináljuk meg a konverziót saját erőnkkel, igen szép elméletnek; de méltóztassanak elhinni, hogy mi távol vagyunk attól a tőkegazdagságtól, hogy ilyen műveletet tisztán a saját erőnkre támaszkodva keresztülvihessünk. Még akkor sem volnánk erre képesek, ha kényszer-konverziót csinálnánk, ha törvény által kényszeritenők az összes bankokat, takarékpénztárakat, biztosító és mindenféle ilyen intézeteket, a melyeknek, mint ő kifejtette az imént, 3°,o-ékos pénzbetétek állanak a rendelkezésükre; ha mindezeket igénybe vennők, méltóztassanak elhinni, még akkor sem tudnánk keresztülvinni ezt a műveletet a magunk erejével. (Felkiáltások balfelöl; Szórnom!) A tegnapi nap folyamán Josipovich Géza képviselő ur felszólalván, kérte, hogy a konverzió a horvát regálekártalanitási kötvényekre is kiterjesztessék. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselőtársamnak és illetőleg a horvát illetékes köröknek ezen óhajtásáról a dolgoknak csak ily késő stádiumában értesültem; mert lehetséges lett volna ezen ügyet a jelen törvényjavaslat keretébe bevonni, természetesen mindig azon feltételből kiindulva, hogy a horvát országgyűlés egy autonóm törvényben felhatalmazza a horvát országos kormányt arra, hogy a horvát regále-kártalanitási kötvények konverziójára közreműködjék. Miután azonban ma már nincsen módomban a szerződésen változtatni, ennélfogva csak annyit jelenthetek ki, hogy igenis kész vagyok ezzel a kérdéssel foglalkozni, és a mennyiben a horvát országgyűlés meghozza az imént emiitett törvényt, a mely felhatalmazza a horvát kormányt a regále-kártalanitási kötvények konvertálására, igenis hajlandó vagyok megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy azok a 4°/o-os koronajáradék kibocsátásával szintén konverzió alá vétessenek. (Helyeslés jobb felöl.) És most áttérek azokra az elvi szempontokra, a melyekből ez a törvényjavaslat bírálat tárgyát képezte. Először is foglalkozom azzal a kérdéssel: időszerü-e a konverziót most csinálni meg és nem lett volna-e ezélszerübb azt későbbre halasztani. Hát, t. ház, elméletileg ugy áll a dolog, mint azt a t. előadó ur is igen helyesen kifejezte, hogy mihelyt valamely állam czimletei a pariértéket meghaladó kurzussal bírnak és ezt a kurzust hosszabb ideig megtartják, ez nyilvános jele annak, hogy az az állam többet fizet kama-