Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. 189 pontból véghetetlenül sérelmes és megbocsáthatatlan ez a törvényjavaslat. Ezek azok az indokok, t. képviselőház, a melyek bennem a többi szónokok által már előadottakon kiviil oly aggályokat keltenek, hogy én a javaslatot el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a néppárton.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter ur kivan szólani. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Ne tessék a vitát bezárni! Babó kivan szólani! Még lehetnek észrevételek a miniszter ur beszédére! Zaj.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Ha a t. ház súlyt helyez arra, hogy be ne zárassák a vita, nekem az ellen természetesen semmi észrevételem nem lehet, a t. ház engedelmével azonban bátor leszek most felszólalni. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Midőn arra vállalkozom, t. képviselőház, hogy a mennyire az idő rövidsége engedi, reflektáljak az eddig elhangzott beszédekre és igyekezzem a törvényjavaslat ellen felhozott súlyos vádakat és kifogásokat a maguk valódi értékére redukálni, mindenekelőtt kijelentem azt, hogy éii nem a bizalom alapján kérem ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását, mert ilyen kérdésben a kormány egyáltalában nem támaszkodhatok a bizalomra, a mit különben a t. ellenzék részérő] igénybe sem vehet, hanem kérem azon adatok és azon informácziók alapján, a melyek a t. képviselőháznak részint közvetlenül, részint a pénzügyi bizottság utján tudomására jutottak. De a midőn nem a bizalom alapján kérem megszavazását, másrészről kórnem kell a t. képviselőházat és a t. ellenzéket is, hogy ne a korrupezió és ne a gyanúsítás alapján méltóztassék ezt a kérdést tárgyalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert én semmiféle okot ilyen tárgyalásra nem látok, és csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy ha tudnak valamit, a mi ilyen természetű kapcsolatban ezzel a művelettel, a mely az állam hitelére oly rendkívül fontos, méltóztassék azzal nyíltan előállani. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokkal helyesebb, hogy ha az ilyen gyanúsító és kényes dolgok . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Ne n gyanusitott senki.') Beöthy Ákos: Senki sem gyanúsított! (Zaj.) Lukács Lászlő pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, voltak egyes közbeszólások, egyes nyilatkozatok, a melyeket nem akarok ismételni, (Helyeslés a jobboldalon.) a melyek olyan színezetet adtak a dolognak, mintha tudnának valamit a képviselő urak, de nem akarják megmondani. Ezért tartottam kötelességemnek kérni a t. ellenzéket, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy miután ez az ügy az állam hitelére nagyon fontos, méltóztassék egész nyíltsággal beszélni a dolgokról, mert sokkal helyesebb, ha abba a helyzetbe jutunk, hogy mindenféle vádnak a szemébe nézhetünk. (Egy hang a haloldalon: A szerződést nem adták ide!) Kérem, erre is rá fogok térni; méltóztassék egy kis türelemmel lenni. Ázt a körülményt, t. képviselőház, hogy a többség részéről nem történtek felszólalások, ne méltóztassék annak tulajdonítani, mintha a többség részéről nem akart volna senki sem felszólalni, vagy mintha annyira rossznak tartanák ezt a törvényjavaslatot, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) hogy annak a védelmére senki sem akarna vállalkozni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy igenis akartak felszólalni és az én egyenes kérésemre (Zaj. Elnök csenget.) állottak el az illetők a szótól, mert a mint volt szerencsém egyesekkel közölni, ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi törvényre emelkedése oly eminens fmancziális érdeke az államkincstárnak, hogy annak elhalasztásáért én a felelősséget magamra vállalni nem tudnám. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a baloldalon: Hozták volna előbb ide! Kényszerhelyzetet teremtettek!) T. képviselőház! Semmiféle kényszerhelyzetet nem teremtünk; méltóztassanak hozzászólani, a mennyit csak tetszik! Midőn foglalkozom azokkal az argumentumokkal, a melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak, azt hiszem, leghelyesebben járok el ugy, ha nem követem szó szerint a t. képviselő urak beszédeit, hanem igyekszem a felhozott kifogásokat csoportosítani és ezen csoportosított kifogásokra nézve teszem meg a magam észrevételeit. (Helyeslés.) Mielőtt azonban ezt tenném, t. ház, kénytelen vagyok egypár általános reflexiót tenni egyes dolgokra, a melyek semmiféle elvi csoportba nem vonhatók be és a melyek részben ténykérdésekre vonatkoznak. így a közvetlenül előttem felszólalt igen tisztelt képviselőtársam azt a kérdést intézte hozzám, hogy a törvényjavaslatnak egyik utolsó szakaszában foglalt felhatalmazás 59 és fél millió) korona uj járadékkötvény kibocsátására összefüggésben van-e a konvertálás alá kerülő adósságok eddigi tőketörlesztésével, igen, vagy nem? Erre kijelenthetem, hogy nincs összefüggésben, és hogy a törvényjavaslatban a konvertálandó tőkék az utolsó, Julius t-i álladók szerint, nem pedig az eredeti álladék szerint vétetik fel, a mi különben a törvényjavaslat indokolásának 6. oldalán világosan meg is van említve. Tehát ez a két dolog semmi összefüggésben sem áll egymással és az 59,796.000 koronányi felveendő uj kölcsön visszafizethető a nagy vasúti beruházási törvényben nyert felhatalmazásra, és ezt az alkalmat kívánom felhasználni, habár nincs semmiféle kauzális összefüggésben a konverzióval, ennek az összegnek a beszerzésére, a mely részben a pénztári készletekből kiadott összegek restituálására, részben a folyó évi vasúti beruházásokra szükséges, megjegyezvén, hogy ennek az 59 milliós kölcsönnek a kamatjai fedezetet nyernek az állami költségvetésben ugy, hogy ennek az összegnek felvétele a konverzió követ-