Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

86. országos ülés 1902 vagyunk, politikai, gazdasági tekintetben, s a pénzügyek terén. A tributumra vonatkozólag a tegnapi napon Barta Ödön t. képviselőtársam egy valójában nagyon tartalmas és okos beszédben felvetette azt az eszmét, hogy az osztrák államadóssági járulékot, melyet fizetünk, konvertálni vagy redukálni kellene. Én örömmel üdvözlöm t. képviselőtársam felszólalását; magam is foglalkoztam ezzel a dologgal, s egy vagy más alakban fel akartam hozni. Igaza van t. képviselőtársamnak, ez egy nagyon súlyos teher az országra nézve, s azután_ politikailag lealázó a legnagyobb mértékben. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon) Mindenekelőtt konstatálni kivánom, hogy ezen kérdésnek felvetése és megoldása nem képezi a közjogi alapnak negáczióját, mert ez folyománya a közjogi alapnak, a 67-es kiegyezésnek. Mert én a 67-es kiegyezést mindig ugy fogtam fel, hogy azt lehet fejleszteni, de annak hibáit mindenesetre ki kell javitani, (Tetszés balfelöl.) természetesen törvényes alapon és a törvényeknek magatartásával. Hogyan áll ez a dolog a törvényesség szempontjából ? (Halljuk! Halljuk!) Ez a tributum, a melyet az 1867-ik évi XV. t.-cz. állapított meg, nem nemzetközi szerződés, nem kétoldalú szerződés Ausztria közt és közöttünk, mint pl. ugyanannak az országgyűlésnek XVI. törvényczikke, a mely megállapítja a vám- és kereskedelmi szerződést, hanem ismétlem, egyszerű törvény, a mely a fejedelem és a nemzet között hozatott. Ezt magának a törvénynek a szövege bizonyítja, a mely azt mondja, hogy az egyezmény, a mely a két kormány közt létrejött országos határozat erejére emeltetett, ő Felsége hozzájárulásával a törvények közé iktattatott. Kormány és állam pedig nem egy. Hogy az osztrák kormány és az osztrák állam nem egy, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy pl. most a kiegyezési tárgyalásoknál, a mennyiben az osztrák kormány a t. kormánynyal megegyezik, azt az osztrák Reichsrath nem honorálja. Épen azért ismétlem, ez törvény és törvényes utón megváltoztatható. Ennek nem állja útját az a körülmény, hogy pl. ugyanannak a törvénynek 1. §-a kimondja azt, hogy az a kamat további változás alá nem esik. Mert ez épen olyan rendelkezés, mint a mikor az 1741 : VIII. t.-cz. kimondotta, hogy a nemesség adómentességét soha megszüntetni nem lehet, s mégis megszüntettetett, egyszerűen azért, mert örök törvények: leges in perpetuum valiturae, nem léteznek. (Tetszés balfelöl.) Ez nem azt jelenti, hogy én Ausztriával szemben valami igazságtalanságot akarnék elkövetni.. Azt a megoldási módozatot, a melyet Barta Ödön t. képviselőtársam felvetett, t. i. hogy mi azt a 30 milliót tőkésítve, gondolom 6 perczenttel, visszafizessük, helyesnek tartom; a mostani időben kamatban mindenesetre nyernénk. A mi eljárásunk határozottan sokkal méltányosabb volna KTÍPVII. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. április 8-án, kedden. 185 Ausztriával szemben, mint a melyet ugyanekkor hitelezőivel szemben elkövetett. Azokkal szemben csinált egy muszáj-konverziót, redukálta a kamatokat olyanképen, hogy 16 perczent adóval megrótta. Ezért azonban Magyarországot okozta, mert az akkori osztrák pénzügyminiszter, Brestl, 1868. június 6-án tartott beszédében a következőket mondta : Ha a magyarok a kiegyezésnél nem vették át azt az összeget, a mely reájuk esik, ha a czentralista rendszer megmarad, ugy Ausztria maga ezt a különbözetet nem fizetheti. Tehát fizették a hitelezők. Bármint legyen is azonban, — hisz az egész csak egy eszme — én ezen kérdés felvetését igen helyeslem, s azt nem is kell a napirendről levenni, meg kell oldani; természetes, hogy a megoldást nem a t. kormánytól várom, mert hiszen mikor Ausztriáról van szó, akkor a mi érdekeinknek háttérbe kell vonulniuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a szoros összeköttetés, a mely a kormányzat és a pénzügyek terén létezik, sehol sem tűnik ki oly világosan, mint a hitelpolitika, a hitelműveletek terén. Valójában a mi eddigi hitelműveleteink klasszikus példa és tanúság gyanánt szolgálnak, t. i. arra, hogy a hitelműveleteket miképen nem kell csinálni. A hiba kezdettől fogva indult meg. Már a Deák-párti kormányok is sok hibát követtek el. Azonban mégis két körülményt ki kell emelnem. Az egyik az, hogy ők a kormányzati téren ujonezok voltak és nem okulhattak ugy, mint a későbbi kormányok; a másik pedig az, hogy a Deákpártnál a legfőbb törekvés mindig az volt: az országot elhagyatottságából kiemelni, a t. kormánynál azonban az: az osztrák kapzsiságot és telhetetlenséget táplálni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék, t. képviselőház, megengedni, hogy az eddigi hitelműveletekre és konverziókra rövid visszapillantást vessek. Teszem ezt két oldalról. Először is a sajtónak legnagyobb része ezt a konverziót iszonyú ujjongással fogadta. Pl. a »Budapesti Hirlap«, mely egy tekintélyes hirlap — színezetét nem igen ismerem, mert ugy vettem észre, hétköznapokon kormánypárti, csak ugy sátoros-ünnepeken rúg ki a hámból (Élénk derültség balról.) — elég az hozzá, hogy a »Budapesti Hirlap« agyba-főbe dicsérte még az eddigi konverziókat is. No hát nem lesz rossz, ha az érem másik lapját is megmutatjuk az országnak és — a mint tegnap mondtam — megcsináljuk a számadást. A másik indok pedig az, hogy tényleg, az előbbi konverziók története — hogy ugy mondjam — domborítja ki azt a döntő természetű szempontot, a melyből én ezt a mostani törvényjavaslatot elbírálni, illetőleg elitélni szándékozom. Egyike a legvégzetesebb hitelműveleteknek volt az, a melyet 1873-ban Ghyczy Kálmán kontrahált. Ez 153 millió volt aranyban, a melyért a magyar állam kapott 141 milliót papírban. Kérem ezt a számot jól figyelemben tartani. Ez 2+