Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

184 86. országos ülés 1902 április 8-án, kedden. hadihajók kérdése. Közismeretü, hogy a hadügyi kormányzat óhajtotta a flottát szaporítani, és ennek az egész magyar közvélemény és a sajtó ellene volt ugy, hogy nem merték azt előterjeszteni. És akkor micsoda furfanghoz folyamodott a hadügyi kormány? Először az összes szükségletek czirne alatt felvett 800.000 koronát, s azután a következő években jöttek az elhalaszthatatlan kiadások és szükségletek és egypár év múlva megvolt a négy. öt, hat milliónyi kiadás, és igy az ország törvényhozásának akarata ellenére megcsináltatták a hajókat. Miért legyünk hát bizalommal a kormány iránt, a ki mindezt eltűrte? En egyenesen kijelentem, hogy a legkisebb bizalommal sem viseltetem a kormány iránt, és bátor leszek a parlamenti tekintély megóvása szempontjából beadni egy határozati javaslatot, mert az a felfogásom, valamint az volt mindig, hogy az összes intézmények súlypontja a jiarlamentben jegeczesedik ki és a parlamentnek kötelessége, nemcsak joga, lelkiismeretesen, nyugalmasan, behatóan megbírálni egy oly szerződést, mely évtizedekre szól és a melyben az országnak milliókra menő érdekéről van szó. Mielőtt beadnám a határozati javaslatot, még csak három megjegyzést teszek. Áz egyik az, hogy a mint előttem szólott barátaim felhozták, az a körülmény, hogy az opezió majdnem 500 millió koronára van biztosítva, feltétlenül veszedelmessé teszi főkép mai konfüzus gazdasági helyzetünkben ezt a műveletet, mert tényleg nem lehet tudni, hogy nem fog-e fegyvert kovácsolni ellenünk az osztrák kormány, melynek zsebében van ez a pénzcsoport, hogy bennünket akár az önálló vámtarifánál, akár a készfizetések felvételénél háttérbe szorítson. Másrészt én is hangsúlyozom, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha a t. kormány a közös államadósságot konvertálta volna, mely tényleg magasabb kamatozásu, ós már itt lenne az ideje, hogy azt helyesebben rendezze a kormány. A mi kormányunk itt megint udvari kormánynak bizonyult, mert, ha a konverzióra az idő alkalmas, ezzel kellett volna kezdeni. Harmadik megjegyzésem az, hogy nagyon helytelenítem, hogy a kormány a regálé-kötvényeket belevette a konverzióba. Előszói- elvette a magyar közbirtokosságtól és ezzel is több milliót veszítenek a regálé-kötvények tulajdonosai. Ezek után kijelentvén, hogy Rakovszky t. képviselőtársam határozati javaslatához hozzájárulok, a magam részéről beadom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A ház felfüggeszti a némely államadósság beváltásáról szóló törvényjavaslat további tárgyalását és a pénzügyminisztert arra utasítja, hogy a beadott összes ajánlatok, valamint a bel- és külföldi j)énzintézetek és bankházak pénzcsoportjaival 1902, márczius 15-én kötött szerződést késedelem nélkül a ház elé terjeszsze. Ennek megtörténte után lesz a törvényjavaslat tárgyalására uj határidő tűzendő.* Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én igazán nemcsak az ellenzéki, de mondhatnám, a parlamentáris lobogó becsületéért szólalok fel, s részben azért, hogy lelkiismeretem parancsának engedelmeskedjem. Fájdalom, az a negyedfél század, melyet az ellenzéki padokon eltöltöttem, megtanított engem arra, hogy a rábeszélés, a meggyőződés a t, túloldallal szemben, még ha az sokkal erősebb emberek részéről történik is, mint én vagyok, hiába való dolog, a mi működésünk a falra borsóhányás szerepével bir. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A mi működésünk természetét illetőleg nem mondott valaki találóbb és igazabb dolgot, mint az áidott, jó emlékű Péchy Tamás, a ki egyszer az elnöki székből azt mondta, hogy ebben a teremben nem igazságról van szó, hanem szavazásról, illetve leszavazásról, (Elénk tetszés és helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Ezt bizonyítja ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt, és az a néma hallgatás a túloldalon, mely eszembe juttatja azt a verset : Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak? (Elénk éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Kétfejű sasok!) Ez csak egyet bizonyít: bogy ennek a törvényjavaslatnak az oltalmára senki sem akar vállalkozni, de megtámadni, megbuktatni nem merik. Ismétlem tehát, csakis lelkiismeretem megnyugtatására szólalok fel, s indokolom szavazatomat, mely arra lyukad ki, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Két okból: először azért, mert ez a törvényjavaslat egy egészséges hitelpolitika és hitelművelet elementáris követelményeinek nem felel meg; (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) másodszor azért, mert benne folyományát látom a t. kormány általános politikájának, a mely iránt, bevallom, a legnagyobb ellenszenvvel és bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) De azt lehet kérdezni, hogy mi köze van egy hitel műveleti törvénynek az általános politikához ? Nagyon nagy köze van. szoros, elválhatatlan összeköttetésben van. Nem is mondtak helyesebb és igazabb dolgot, mint XVIII. Lajos franczia király hires pénzügyminisztere, báró Louis, ki egyszer azt mondta: kollégáim csináljanak jó politikát, én jó tinancziát csinálok; hol a politika jó, a financziák rendben vannak, hol a financziák nincsenek rendben, ott a politika rossz. Ezt a mi költségvetésünknek majdnem minden tétele bizonyítja. Ezen országgyűlés folyama alatt többször már ugy jellemeztem a t. kormány általános politikáját, hogy az semmi más, mint a hagyományos osztrák politikának expoziturája, melynek következtében mi Ausztriának tributáriusai