Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

86, országos ütés 1902 április 8-án. kedden. 183 egy ilyen felhatalmazást adni. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Sem a szerződésben, sem az indokolásban egy betűvel sincsen megismertetve, sem a kurzus, melyen a papírokat a miniszter ur átadta, sem az opczió, mit a bankcsoport kikötött, sem a régi kötvények tulajdonosainak adandó előny, sem a költség, mely ezzel a konverzióval jár, — szóval semmiről sem tud a képviselőház semmit, és bámulatos, hogy a pénzügyminiszter ur zsebébe teszi a szerződést és ide áll és azt kívánja tőlünk, hogy mi neki ismeretlen szerződés alapján a felhatalmazást adjuk meg. Ez volna csak a sötétbe ugrás, a melyet olyan sokszor emlegetnek önök, mikor mi a nép számára jogokat követelünk itt ezen az oldalon. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De egyes bécsi lapok mégis közöltek adatokat, részleteket — kitől kapták azok a lapok azokat az adatokat és részleteket ? Csak két oldalról kaphatták, vagy a pénzügyminiszter úrtól, vagy a bankcsoporttól. Ha a bankcsoporttól kapták, ez azt jelenti, hogy az nem veszi olyan komolyan a titoktartást, nem látja annak szükségét, hogy ez olyan nagyon titokzatosan történjék; ha pedig a miniszter úrtól kapta, no, az megbocsáthatatlan eljárás, a melyet a parlamenttel űz a pénzügyminiszter ur. Egyes lapoknak tudósításokat ad, de előttünk eltitkolja, egyes lapoknak megsiigja a részleteket, de előttünk elhallgatja és most azt kívánja tőlünk a pénzügyminiszter ur, hogy a lapokból tudomásunkra jutott adatok után találjuk ki, hogy mi van abban a szerződésben. Ez éretlen gyerekjáték. Nem találós mesék fejtegetésére küldtek bennünket a törvényhozásba,, hanem törvényeket csinálni, a melyeknek hogy jő és káros hatását mérlegelhessük, ismernünk kell a szerződés minden pontozatát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Es csakugyan a magyar parlament tekintélyének sülyedését jelenti az, mikor azt látjuk, hogy a miniszter urak nagyobb gondot fordítanak leibzsurnalisztáikra, mint erre a törvényhozásra, mert azzal közlik a részleteket, de ezzel a törvényhozással nem törődnek semmit, mert tudják, hogy a mit ide hoznak, azt úgyis megszavazzák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta a múltkor Horánszky Nándor ur, mint képviselő itt e házban, hogy kadáver ez az ország, a melyre minden szélhámos ráteheti a kezét, csak a módját kell eltalálni. No hát igaza volt Horánszky Nándor képviselő urnak, kadáver ez az ország, minden ellenálló képessége teljesen megszűnt, minden szélhámos ráteheti a kezét, csak megtalálja a módját. Ez a konverzió is egy mód a Rothschild-csoport részére, hogy a pénzügyminiszter segítségével rátegye Magyarország vagyonára a kezét, de mivel én nem akarok részese lenni Magyarország kifosztásának, nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) . Kubik Béla jegyző: Várady Károly! (Felkiáltások balfelöl: Halljunk valakit a jobboldalról !) Rakovszky István: Halljuk a közgazdákat! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Várady Károly: T. képviselőház! Én nagyon szívesen átengedem a szólás jogát, ha hajlandó valaki a túloldalról a javaslatot védeni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És én várom is, hogy fog jelentkezni valaki, miután eddig a közgazdasági tevékenység terén annyit láttuk szerepelni a túloldalt. Hiszen a t. túloldali képviselő uraknak kellene bennünket legalább megnyugtatni és felvilágosítani az iránt, hogy micsoda nagy előnyei vannak ennek a műveletnek. De miután onnan nem akad vállalkozó, a ki szólana, ugy bátor leszek megjegyzéseimet megtenni. T. ház! Immár második napja folyik a tárgyalás és kivétel nélkül minden eddigi szónok felhozta azt a nagy sérelmet, a parlamentnek azt a megsértését és lenézését, melyet a t. pénzügyminiszter ur tanúsít azzal, hogy sem előzetesen a törvényjavaslatnál, sem a pénzügyi bizottság utján, sem a parlamentben eddig felszólaltak kívánságára azt a szerződést be nem mutatta, a melynek alapján a konverziót megkötni szándékozik. Én, t. ház, egy kissé tüzesebb vagyok, mint talán a megelőző szónokok valamennyien, mert én érdemileg nem megyek oly törvényjavaslatnak a tárgyalásába, a melynek az alapja: a szerződés itt nincs előttünk. Én nem ismerem azt és tiltakozom az ellen, hogy a kormány itt magát mint a nemzet akaratának kéj)viselőjét tekintse;, a parlament igenis az, de nem a kormány. És midőn a kormány azt mondja, hogy bízvást belemehetünk a törvényjavaslat tárgyalásába, ezzel a törvényhozás szerepét veszi át, már pedig sem az alkotmány, sem semmiféle törvény a kormányt nem helyezte a törvényhozás fölé, hogy azt vindikálhassa magának, hogy a mit létesít és tesz, azt a nemzet nevében tettnek és elfogadottnak tekintethesse. Miután a kormány nem terjesztette elő a szerződést, tehát csak bizalomra támaszkodik. Engedelmet kérek, ez a kormány, de különösen a pénzügyminiszter ur, a ki az ex-lex-nek egyik vezérembere volt, tehát hajlandó volt az alkotmányt a legsúlyosabban megsérteni és a ki az ischli klauzulának is, nem tudom, apja, anyja, sógora vagy veje volt, szóval, rokonságban volt vele, a magyar törvényhozástól bizalmat nem kérhet. Az ilyen urak jobban tennék, ha Amerikába mennének ki mint politikai büntevők, a helyett, hogy feltétlen bizalmat követeljenek, mint teszi a pénzügyminiszter ur, midőn a tárgyalás második napján sem terjeszti elő a szerződést. Ez valóban ok arra, hogy a kormánynyal szemben nem lehetünk bizalommal, hogy e bizalom teljesen ki van zárva. A »Budapesti Hirlap« és »Magyarország« nemrégiben közölték, hogy a hadügyi kormány hogyan csapta be a magyar kormányt. Itt van a