Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-86
182 86. országos ülés 1902 jak meg a készfizetését felvételét, a mikor aztán a külföldi piacz sem bizalmatlankodhatik, s nem kérdheti: van-e különbség az arany valuta és a koronaérték között ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! A pénzügyminiszter ur szeret hivatkozni az 1892-diki konverzióra is, Pedig az 1892-diki konverzió épen a pénzügyminiszter ur ellen szól. Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter 1892 Julius 11-én tartott beszédében ezt mondja: »azon értékpapírokat, a melyeket a bevonandó czimletek fejében kell kiadnunk, nem értékesíthetjük oly árfolyamon, mint akkor, ha a készfizetéseket megkezdjük. Előnyösebb volna tehát a konverziót elodázni mindaddig, a mig a készfizetéseket felvehetjük.« Ezt mondta az akkori pénzügyminiszter. "Wekerle Sándor azonban nem várhatott a konverzióval, hisz ő épen a készfizetések felvételének a lehetó'ségét akarta előkészíteni; ő a valutareform keresztülviteléhez nem bírta az aranyat máskép megszerezni, mint a konverzió által. De kijelentette és megmondotta akkor, hogy roppant áldozatokat hoz az ország, a mely áldozatokat azonban meg kell hoznia egy nagy czél, a valuta rendezése érdekében. Micsoda nagy czél lebeg azonban most előttünk, miért nem várhatunk most ? Melyik az a nagy czél, mely most a pénzügyminiszter ur előtt áll? Azt mondja a pénzügyminiszter ur: kedvező' a pénzpiacz hangulata, kedvező a békés politikai hangulat. De hiszen ez a kedvező piacz nekünk csak akkor jó, ha azt felhasználhatjuk, ha annak hasznát vehetjük. A mikor azonban nekünk abból semmi hasznunk nincs, a mint hogy mostan nincs, a mikor 53 millió uj adósságot kell csinálnunk, akkor az a kedvező hangulat nem ér semmit. Ezen a konverzión nem a pénzpiacz kedvező hangulata, hanem a készfizetések felvétele segít. S hogy a készfizetések felvétele már nem tarthat sokáig, ezt, ugy hiszem, a pénzügyminiszter ur is tudja. Bámulatos az a fogalomzavar, a mely Magyarországon e tekintetben uralkodik és a pénzügyminiszter ur, a kinek ezt tudnia, kell, nem siet a közvélemény felvilágosítására. Barta Ödön t. képviselőtársam tegnap már rámutatott arra, hogy az 1899 : XXXI. t.-cz. kimondja azt, hogy amint az államjegyek elfogadásának kötelezettsége megszűnik, (Halljuk! Halljuk!) a készfizetések feltétele azonnal törvényszerüleg elrendelendő, (Ugy van! a szélsÖbalóldalon.) az államjegyek kötelezettségének pedig a miniszter ur rendelete szerint a magánforgalomban 1903. február 28-án, az állampénztárainál pedig 1903. augusztus 31-én meg kell szűnnie. Ekkor tehát törvényszerüleg be kell következnie a készfizetések felvételének. Igaz, hogy az 1899 : XXXI. t.-cz. azt is kimondja, hogy egy külön törvény alkotandó, a mely a készfizetések felvételének idejét elrendeli. ! Közjogi helyzetünknél fogva ezen külön törvény [ április 8-án, kedden. Ausztriában is előterjesztendő. Attól tart talán a pénzügyminiszter ur, hogy Ausztriában ezen külön törvény megalkotását akadályozni fogják? De hiszen ezt nem hiheti, mert a pénzügyminiszter ur számtalanszor kijelentette már előttünk, hogy a valuta-reform befejezése elé Ausztriában nem fog akadály gördülni. De ha gördülne is ez elé bármely oknál fogva akadály, ott van a bankegyezmény, az 1899 : XXXVII. t.-cz. által bekebelezett bankszabadalom. Ennek 83. czikkelye azt mondja, hogy a bank köteles minden általa kibocsátott jegyet minden pillanatban készjíénzen beváltani, és ezen kötelezettség alól csak addig lesz felmentve, mig az államjegyek kényszerforgalma meg nem szűnt. Az állam jegyek kényszerforgalma pedig a magánforgalomban a jövő év február 28-án és az állampénztáraknál jövő év augusztus 31-én megszűnik. Az a külön törvény tehát arra való, hogy a bankegyezmény 83. czikkelyének hatályát visszaállítsa, de ha a bank visszaállítja maga a bank alapszabályai alapján, a mely szintén törvényerővel bír, mert hiszen be van törvényeink közé czikkelyezve, — akkor nincs szükség arra a külön törvényre. A mely pillanatban a kényszerforgälom megszűnik, a készfizetés a szabadalom különbeni rögtöni elvesztésének terhe mellett felveendő a bank alapszabályai szerint is, — külön törvény nélkül is. A pénzügyminiszter urnak tehát semmi oka sincs a kétkedésre és ha igy állnak a dolgok, akkor méltóztassék a pénzügyminiszter urnak megmondani, hogy mi indítja őt arra, mi az oka annak, hogy nem bírja a konverzióval ezt az időpontot bevárni? A pénzügyminiszter urnak ezt az indokát óhajtjuk tudni, mert ha ezt nem mondja meg, akkor csakugyan hiábavaló itt minden beszéd; nincsen más magyarázat, mintáz, hogy az a konverzió tisztán csak a pénzügyi csoport érdekében történik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pénzügyi csoport akarja a kedvező pénzügyi piaczi helyzetét felhasználni, saját hasznára és előnyére. Ötven-hatvan millióval fölemelni újból az ország adósságát csak azért, hogy a budgetnek 2—3 milliónyi pillanatnyi csökkenését idézzük elő, — ez egy szűk látkörü politika kapzsiságát jelenti, és az a pénzügyi csoport a pénzügyminiszter urnak ezt a szüklátkörü kapzsiságát használja ki arra, hogy itt magának mérhetetlen hasznokat szerezzen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De van más okom is arra. hogy e törvényjavaslat elfogadását lehetetlennek tartsam. Márczius 15-én megcsináltam a Eothschild-csoporttal a szerződést; ennek alapján akarom megcsinálni a konverziót, de a szerződést, melynek alapján ezen konverziót létesíteni akarom, nincsen módomban a képviselőházzal megismertetni, — ezt mondja a pénzügyminiszter ur. No hát, ha a miniszter urnak nincsen módjában ezen szerződést velünk közölni, nekünk meg nincsen módunkban egy ismeretlen szerződés alapján
