Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-86

1?6 86. országos ülés 1902 óhajtottam volna. Én kifejtettem ott, hogy me­lyek voltak annak a szegény népnek a múltban a bajai, a melyeket most különben orvosolni igyekeznek. A nép négy betegségét soroltam fel, és negyedik betegségnek jeleztem azt, hogy an­nak a népnek a múltban a közigazgatás is egyik nagy baja volt. Jeleztem, hogy ott az alispántól kezdve mindenki a gróf protekcziójából tudott csak álláshoz jutni, jeleztem azt, hogy a tiszt­viselők deputátumot kaptak az uradalom részé­ről. Itt ki kell jelentenem, nehogy félreértés támadjon belőle, hogy ezt a multakra mondtam, nem pedig a jelenlegi tisztikarra. Nehogy tehát az illető tisztikar ezt magára vegye, ámbár jeleztem, hogy a jelenlegi szolgabíró alatt a helyzet javult és ámbár csak egy kerületnek, a szolyvai kerületnek viszonyairól beszéltem, és igy beszédem e részét félreérteni nem lehetetett, mégis meg kellett tennem ezt a rektifikácziót és kérnem kell a t. házat, méltóztassék ezt a helyreigazítást tudomásul venni. Az ülés további folyamában családi körül­ményeim miatt nem lehettem itt, tehát sem a miniszternek, sem Barta Ödön képviselő urnak beszédeire nem reflektálhattam és most sem aka­rok reflektálni. Csak kijelentem, hogy meg fogom ragadni az első alkalmat arra, hogy ezekre a beszédekre válaszoljak és azokat a maguk érté­kére leszállítsam. Ezeket akartam mondani. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a napirend, t. i. némely államadósság beváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Kubik Béla jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Igen kü­lönös eljárásban és bánásmódban részesiti Ma­gyarország törvényhozását ugy a t. miniszter ur, mint a pénzügyi bizottság t. előadója. Ez az el­járás hasonlít ama vénülő delnő eljárásához, a ki érzi, hogy bájai fogytán van és azért, ha sikerült hálóiba megkapni egy szerelem teljes ifjút, ha sike­rült őt elvarázsolnia: elővigyázatosan, nem egy­szerre mutatja be neki bájait, hanem részletenkint, körültekintéssel, takargatva hibáit. Egymásután, de nem egyszerre mutatja az illetőnek herva­dozó bájait azon egy oknál fogva, mert jól tudja, hogy, ha egyszerre lepné meg, akkor megugra­nak a szerelmes, elborzadna és a régen várt idillikus órákból nem lenne semmi. Ugyanígy tesz a t. előadó ur, a midőn ezen javaslatot be­terjeszti. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur egész szárazon terjesztette be a törvényjavaslatot, azt mondván: a törvény­javaslatnak fontos, integráns részéről, arról a szerződésről, a melyet ő azon pénzcsoportokkal kötött, a melyek keresztülviszik ezen konverziót, egy szót nem mondhat. Csak azt mondja, hogy jobb az eddig kötött szerződéseknél, de azok, tudjuk, mind rosszak voltak, a jelenlegi tehát elő­nyösebb az államra, de közelebbről és többet ő nem nyilatkozhatik : csak annyit mondhat, hogy ajánlja, legjobb meggyőződése szerint, legmele­április 8-án, kedden. gébben ajánlja a képviselőháznak ezen törvény­javaslat elfogadását. A t. előadó ur már tovább megy. A pénzügyi bizottság jelentése már fel­lebbenti ezen szerződés bájairól egy kicsit a leplet és elárul egyet-mást. Elárulja, hogy 15%­ban részesül a postatakarékpénztár, elárulja azt, hogy az 1%-on felüli hasznon osztozkodik az állam a pcnzcsoporttal egyenlő részben ; de azt, a mi a fő, a mi a döntő, vájjon hasznos-e, tanácsos-e megkötni ezt a szerződést, különösen pedig azt, hogy mily árfolyammal lesznek kibocsátva az uj papírok, mily árfolyamon veszi azokat át a pénzcsoport, nem mondja meg sem a t. miniszter ur, sem a t. előadó ur; arról mindketten mély­ségesen hallgatnak. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Én annál kevésbbé vagyok képes megérteni ezt a titkolózást, mert a pénzügyi bizottságban, ha jól vagyok informálva, be lett mutatva a szerződés. ((Felkiáltások a bal- és szélsőbalolda­lon: Nem lett bemutatva!) Ha nem lett bemu­tatva, akkor az erre épített konklúzióim elesnek és annál rosszabb; de felvilágosítások adattak. Az újságokból körülbelül tudjuk azon árfolya­mokat, a melyekben a pénzcsoportok az újonnan kibocsátandó kötvényeket átveszik, de hivatalo­san Magyarország törvényhozásának erről tudo­mása nincs, és én azt hiszem, hogy a lelkiisme­retesség, de ezen háznak méltósága is megköve­telte volna, hogy akkor, a midőn az ország egy ujabb megterheltetéséről van szó, erről tiszta képet nyerjünk, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsö­baloldalon.) hogy tiszta lelkiismerettel mérlegel­hessük az előnyöket és hátrányokat. (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy mit akar ez az örökös bujdosás, ez a fontoskodás jelenteni, azt nem tudom; de tény, hogy ezen árfolyamokról és ezen fontos mellékföltételekről már minden veréb csiripel, csak Magyarország törvényhozása nem juthat azon helyzetbe, hogy hivatalosan győződjék meg arról, hogy minő föltételek alatt köttetett meg ezen konverziós kölcsönre vonat­kozó szerződés. A t. előadó ur és a jelentések is azt mondták, hogy az eddig nem volt szokásban. De abból, hogy ez eddig nem volt szokásban, nem következik az, hogy egy helytelen dolgot állandósítsunk és a t. előadő ur önmagát czá­folta meg, a midőn tegnapi beszédében azt állí­totta, hogy az eddigi konverzióknál egy szerző­dés közzététele sem történt meg, és különösen az 1892. évi konverzióra hivatkozott, a melyre nézve a következőket mondta (olvassa): »Hogy csak egyet említsek, a konverziót magában foglaló 1892. évi XXI. t.-cz. ebben a házban 1892. júliusban lett tárgyalva és meg­szavazva, ellenben a konverzióról szóló megálla­podás a pénzcsoporttal csak 1893. januárjában, azaz teljes hat hónappal később jött létre.« — T. előadó ur, a mi még létre nem jött, azt a ház asztalára letenni nem lehet; azt a szerződést, a mely még meg nem köttetett, a ház aszta­lára letenni nem lehetett. (Ugy van! bal­feliíl.) De most már, a mennyire tudom, meg van

Next

/
Thumbnails
Contents