Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
172 85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. beszédében azt mondta, hogy áldozattal fog járni ez a konverzió, mert áldozatok nélkül ilyesmit megcsinálni nem lehet. Megengedem, hogy ha már rászorulunk arra, hogy ilyen pénzcsoport működését vegyük igénybe, akkor annak a csoportnak bizonyos hasznot is kell engednünk, mert haszon nélkül senki a világon nem fog ilyen műveletekbe bocsátkozni. Én azonban az egész javaslatnak különösen a mostani időben való napirendre hozásában azt látom, hogy nem annyira mi szorulunk arra, hogy az a pénzcsoport csinálja meg nekünk ezt a konverziót, hanem ez a pénzcsoport csináltat velünk egy olyan konverziót, (Ugy van! Ugy van ! a széls'óbaloldalon.) a mely ő neki hasznot hajt, a melyből ő busás nyereséget akar zsebre vágni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sürgős és nagyon is időszerű ezen konverzió keresztülvitele az ő szempontjukból, mert a készfizetések időszaka el fog következni, . . . Szederkényi Nándor: El kell következnie! Okolicsányi László: ... el kell következnie a törvények értelmében és ugy látszik, hogy van is rá kilátás, ha megfelelnek a valóságnak azok az adatok, hogy a bankjegy már most is 105 százalék érczkészlettel és ebből 83 százalék aranykészlettel van fedezve; akkor tehát, azt hiszem, mindenki egészen jogosan abban a véleményben lehet, hogy a készfizetések felvételének ideje közel van. Maga a pénzügyminiszter ur is azt mondotta, hogy küszöbön áll a készfizetések felvételének időpontja és ennélfogva én azt hiszem, hogy ennek a konverziónak keresztülvitelénél az a pénzcsoport a mi kibocsátandó 4 százalékos zálogleveleinket már is ugy értékeli, mint aranyfizetésre szóló papírokat, mert hisz tudja, előrelátja, hogy azoknak kamatai aranyban fognak fizettetni. A törvényjavaslat indokolásában a pénzügyminiszter ur azt mondotta, hogy kétsógenkivül előnyösebb feltételek mellett lehetett volna megkötni a szerződést, ha aranyra szóló czimleteket bocsátottunk volna ki. Ha ez áll, akkor annak a pénzcsoportnak, a mely velünk ezt a szerződést megkötötte, számítása egészen világos és kézenfekvő. Nem aranyra szóló czimleteket kap most, nem aranyra szóló czimletekről köti meg a szerződést, de tudja azt, hogy rövid idő múlva, talán egy év múlva már ezek aranyban fizetendő kamatokat fognak neki jövedelmezni. Ebből a szempontból tökéletesen értem tehát azt a nagy igyekezetet, azt a sietséget, a melylyel ezt a törvényjavaslatot előkészítették és azt, hogy alig akarnak a közvéleménynek időt adni arra, hogy kellőképen tájékoztassa magát és a dolog mélyébe tekintsen. Talán ez az oka annak is, hogy czélszerünek mutatkozott az árfolyamok elhallgatása. Nagyon czélszerünek mutatkozhatott ez, t. képviselőház, abból a szempontból, a melyet ma épen szintén az előadó ur beszédéből következtetek, a hol ő tiltakozott az ellen, hogy mj az ezen konverziónál elért eredményeket összehasonlítsuk más, talán még keresztül nem vitt, még egészen be nem fejezett külföldi, más államokbeli műveletekkel. Engedelmet kérek, az összehasonlítás igenis jogosult és kötelességszerű. Az összehasonlítást meg kell tennünk annál is inkább, mert másik állam, a mely konvertál, a velünk a legszorosabb összeköttetésben álló Ausztria. Ausztria gazdasági viszonyai a mi gazdasági viszonyainkra folytonosan viszonylagos befolyással és hatással vannak. (Halljuk! Halljuk !) És megcsinálják az osztrák konverziót szintén ugyanolyan kamatlábú czimletekre, mint a milyen kamatlábra a mieink szólnak és megcsinálják ugyanazzal a pénzcsoporttal, a melylyel mi csináljuk ezt a konverziót. Azt kérdem tehát, mi az oka mégis annak, hogy nálunk a beváltási árfolyam sokkal csekélyebb, mint azok beváltási árfolyama? Miért veszítünk mi csakis a beváltási árfolyamon körülbelül 33 millió korona tőkét? Ugy vagyok ugyanis értesülve, hogy a Károly-Lajos vasút 100 milliónyi kölcsönének konverziójánál az átvételi árfolyam 98, a most tárgyalás alatt levő konverziónknál pedig — habár hivatalosan sehogyan sem vagyunk értesülve az átvételi árfolyamról, hogy tudniillik az milyen magasan állapíttatott meg és csupán a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt számításból, valamint némely lapok közléseiből és számításaiból azon az alapon, a mint azt Barta Ödön t. képviselőtársam kifejtette, jutunk erre a számtani eredményre — a beváltási árfolyam 95'2°/ 0 lesz. Az osztrák konverzió és a mi konverziónk között tehát a különbség a kamatmegtakarításban ü'28°/ 0-ot tesz, a mennyiben a mi beváltási árfolyamunk szerint a kamatmegtakarítás 0'3°/ 0 , az ottani kamatmegtakarítás pedig 0'58°/o. Ez a 0'28°/o az egész művelet keresztülvitelénél 33 millió koronát tesz ki. Ezt a 33 millió koronát nem szabad olyan bagatellnek tekintenünk, a mely fölött csak ugy el lehet siklani, hanem igenis kötelességszerű az összehasonlítás a másik állam hasonló műveletével és kötelességszerű annak a kérdésnek erélyes és folytonos felvetése, miért csinálják a mi pénzügyi műveletünket annyira kedvezőtlenebb feltételek mellett, mint az osztrákok. Azt mondják, hogy abban nincsen semmi különös, semmi meglepő, bogy a konverzió tőkefelemeléssel, jár, mert az eddigi konverziók is mindig tőkefelemeléssel voltak összekötve és e nélkül azt elképzelni nem is lehet. Az én meggyőződésem szerint nem azért hozta meg a nemzet azokat a nagy áldozatokat, a melyek árán valutáját rendezni kívánta, hogy most, midőn legalább a papíron rendezett valutánk van, mikor már közel véljük az időt, hogy a készfizetéseket felvehessük, akkor ugyanabba a bűnbe essünk, a melybe beleestünk azelőtt kedvezőtlen gazdasági és teljesen rendezetlen valutaviszonyok között. A mai viszonyok között — vagy pedig, megengedem, várjunk addig, a mig a készfizetések el lesznek rendelve, a míg az
