Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-85

85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 173 aranyvaluta teljesen helyreállt — semmi sem akadályozta volna azt, hogy a kibocsátási árfolyam a parin legyen, és nincs ok arra, hogy ettől elessünk, csak azért, hogy néhány hónappal korábban csinálhassuk meg ezt a műveletet, hogy olyan nagy adóssági tőkefelemelést csináljunk, a milyen ezen konverzióval össze van kötve, a mikor körülbelül 56 millióval szaporodik a mi államadósságunk, csupán azért, hogy néhány hónappal, vagy talán egy esztendővel korábban csináljuk meg ezt a konverziót; csupán azért, hogy annak a konzorcziuntnak odaadjuk azt a nagy nyereséget, a melyet részére ez a konverzió biztositani fog. Még hogyha gazdag állam volnánk; még hogyha minden tekintetben rendezett vagyoni viszonyok között volnánk is, akkor sem volna szabad ilyen könnyelmű pazarlást elkövetni, mert nem tekinthető ez egyébnek, mint pazarlásnak, daczára annak, hogy az évi kamatterhet, hogyha nem számitjuk a tőketörlesztést, 3 és fél millióval apasztja. A tőketörlesztés megszüntetéséhez, vagyis az eddigi törlesztéses kölcsönöknek járadékkölcsönökké való átváltoztatásához is nagyon sok szó fér, nemcsak azért, mert a törlesztéses kölcsön magában véve kevésbbé érezhető módon évről-évre apasztja az állam adósságait, hanem különösen azért, mert azok az államadósságok, azok a kölcsönök, a melyeket itt konvertálni szándékoznak, annak idején a törvényhozás által azon föltevésben, azon kikötéssel és oly meghatározással szavaztattak meg, hogy azok az évek bizonyos során át törlesztve lesznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebhez a törlesztéshez tehát ragaszkodni kellett volna és nem lett volna szabad nemcsak állandósítani azokat az adósságokat, hanem még megszaporítani azzal az óriási veszteséggel, a melyet az árfolyamok szenvednek. Nem hozsannákkal és dicsériádákkal fogadnának másutt ilyen törvényjavaslatot; más országokban egy ilyen műveletnek megkötése után nem örvendeznének, (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) mint a hogy minálunk bankéteket rendeztek akkor, a midőn a szerződés aláíratott, hanem azt merem állítani, hogy olyan országban, a hol a közvélemény a közgazdasági és pénzügyi kérdések iránt érzékkel bir és érdeklődik, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) ilyen törvényjavaslatot elő sem mernének terjeszteni, (Helyeslés halról.) Rakovszky István: Az ellenzéknek is hibája, hogy tűri! Okolicsányi Lászlő: Ezt, t. ház, általában véve nem tekinthetem másnak, mint arra való számitás eredményének, hogy Magyarországon a közvélemény ilyen száraz és unalmas kérdésekkel tapasztalás szerint nem szeret foglalkozni (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A közéletben élő és működő férfiak egy része nem akar látni, más része, ha akar is, nem lát és igy ilyen törvényjavaslatot Magyarországon keresztül lehet hajtani, csak meg kell hoz/.á csinálni előre a kellő hangulatot. Ez a törvényjavaslat azok közé tartozik, a melyeket igazán suttyomban szeretnének itt keresztülvinni. Meg vagyok róla győződve, hogy e képviselőház többsége ezt a törvényjavaslatot is meg fogja szavazni; meg fogja szavazni annak daczára, hogy látja, milyen óriási terheket ró ez minden ok és miden valódi czél nélkül erre'az országra; meg fogja szavazni daczára annak, hogy mi közgazdasági viszonyaink bajait folytonosan panaszoljuk, a helyzet súlyosságát érezzük és daczára annak, hogy e törvényjavaslat meg fogja szaporítani az ország adósságait minden ok és czél nélkül 56 millióval. Én ehhez a határozathoz hozzájárulni nem akarok, és épen azért kötelességemnek tartottam, mint egyike azoknak, a kik ebben a képviselőházban kizárólag a népnek és az adófizető polgároknak az érdekeit képviselik, ezen törvényjavaslat ellen felszólalni. Látok e mögött a törvényjavaslat mögött egy félelmetes, hatalmas szervezetet, a mely nem sok emberből áll, de sok pénzzel rendelkezik, és látom őket, megismerem most őket, a kik Magyarország sorsának intézésében olyan gyakran és nem épen a nemzet előnyére és hasznára működnek. Beöthy Ákos: A maguk zsebét töltötték meg! Majd holnap megcsináljuk a számlát! Okolicsányi László : Ezek mint rejtett olyinpusi hatalmak a miniszter úrra is, az országra, a közvéleményre is nyomást gyakorolnak, és törekszenek maguknak ilyen üzletek utján biztositani az országból az óriási nyereséget; de ők soha nincsenek ott, a mikor az országnak szüksége volna saját érdekében az ő támogatásukra. Ezen konverzió keresztülvitele nem szolgálat az ő részükről és én ezt soha szolgálatnak nem fogom elismerni; áldozat az a magyar nemzet részéről, olyan áldozat, a melyet a magyar nemzet ép a mai viszon3ok között nem képes elviselni, a milyen áldozatot erre a nemzetre jó lelkiismerettel nem lehet ráróni. Ennélfogva én a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (FelMáltások a. szélsöbaloldalon : Holnap ! Halljak ! jobbfelöl.) A képviselőház, ép a mai ülés elején, egy ellenzéki tagja kérelmére, elhatározta, hogy az ülést csak két óráig tartja. Ezzel is azt akarta jelezni, hogy azt a kivételes állapotot, hogy három óráig tárgyalunk, nem kivánja erre a javaslatra kiterjeszteni. Én hosszasabban kívánok beszélni ezen tárgyhoz, (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk! Zaja szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Halljak ma!) és bármennyire kíváncsi is a t. túloldal egy érdemes tagja, nagyon szeretnők mi is, ha kíváncsiságunk ki lenne elégítve, és talán holnapig fog valaki akadni, a ki a túloldalról védeni fogja ezen konverziót. Mivel magam is ki vagyok fáradva,