Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 171 lefolyása következtében folytonosan fogy, illetve megsemmisül, akkor az arra fordított tőke fokozatosan visszatérítendő, hogy akkorra, mikorra a tárgy megsemmisült, az arra adott kölcsön is le legyen törlesztve, nehogy a kölcsön tulajdonképen fentmaradva, substratum nélküli legyen, mert ha ezt szem elől tévesztjük, akkor jogtalanul károsítjuk a jövő generácziót, mely a kamatokat fizetni fogja, de a beruházások hasznát már nem élvezi. De nem találom igaznak — engedjék meg, hogy ezt az erős kifejezést használom — azt sem, a mit a bizottsági jelentés mond, hogy t. i. a rente-szisztema az állam erőinek mértéke és hogy a rente-szisztema az összes ujabb modern államoknak adóssági tipusa. E tekintetben merek hivatkozni Francziaország példájára, a hol a 3°/o-kos amortizáczió, a melyet Say vitt keresztül, törlesztéses adósság ; hivatkozom Észak-Amerikára, a hol egyáltalában alig van más tipus, a mely csakis törlesztéses adósságot vett fel; és hivatkozom Angliára, a hol bizonyos mértékben a törlesztéses adósság, az u. n. Galatin-rendszerü adósság szokásos. Mi, Magyarország, Ausztria és Olaszország, igen, mindig rentére dolgozunk ujabban, de — engedelmet kérek — egyik országot sem tartom valami olyan fenomenálisan pénzügyileg jól szituált országnak, a melyeknek példáját minden körülmények között követnünk kell. Kifogásolni akarok még egyet. A javaslat 7. §-a intézkedik arról, hogy az italmérési jogokért adott kötvényezett kötvényeket, a melyeket a városok és községek megkaptak, a kormány ne konvertálja olyan módon, mint a többi kötvényeket, hanem ezekért a 4 1 / 2 °/o-kot megadja, nehogy ezen testületek jövedelemcsökkenést szenvedjenek. Elismerem, hogy ez helyes; hanem azt tartom, hogy ez nem kimerítő. Mert vannak ezen városi és községi kötvényeken kivül olyan alapok, a melyeknek szintén vannak ilyen kötvényezett kötvényei, a melyek, ha kamatveszteséget szenvednek, hasonlóképen megzsibbasztatnak működésükben. A zárszámadás adatai szerint ilyen alapítványokat kezel a minisztérium. Vannak egyéb kulturális alajuaink is, mint a tanulmányi és vallás alap. És ha veszszük ezen alapok harmonikus czélját, rendeltetését, azt hiszem, hogy ha azt akarjuk, hogy ezek rendeltetésüknek megfeleljenek, ezeknek is meg kellene adni azt a jogosultságot, a melyek a községeknek és a városoknak megadatnak. Ennek következtében kérem, méltóztassék fontolóra venni, hogy a 9. §-ban megemlített alapítványok és közalapok kezelői kezében levő kötvények szintén részesittessenek-e ama kedvezményben, a melyben a 7-dik §-ban levő alapok részesittetnek. (Élénk helyeslés a, néppárton.) Nem akarok hosszasabban beszólni, mert azt tartom, hogy az állam pénzügyeinek érdeke az, hogy vagy gyorsan elintézzünk pénzügyi javaslatot, vagy azt gyorsan visszautasítsuk. Sok beszéd nem sokat használ ezen ügyben. Ennek következtében, miután kifejtettem nézeteimet, bátor vagyok kijelenteni, hogy sem az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, sem én a javaslatot általánosságban a tárgyalás alapjául nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés és éljenzés a néppárton. A szónokot többen üdvözlik.) Kubik Béla jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Alig hogy elterjedt a hire annak, hogy a pénzügyminiszter ur megkötötte azt a szerződést, a melynek folytán ezen törvényjavaslat a ház elé került, a sajtóban minden oldalról jelentek meg czikkek, a melyek e mellett a konverzió mellett a leghatásosabban igyekeztek hangulatot csinálni. Előre magyarázták és indokolták ennek a konverziónak czélszerüségét, hasznosságát, időszerűségét és mindenféle előnyét. Reám ez az előre való hangulatcsinálás mindjárt kezdettől fogva azt a benyomást tette, mintha igenis nagy szüksége, nagy érdeke volna valakinek vagy valakiknek ennek a konverziónak a keresztülvitele és meg kellene csinálni a hangulatot és előkészíteni a közvéleményt, mert hátha a közvélemény később tisztán talál látni és észreveszi azt, hogy az országnak erre a konverzióra egyáltalában szüksége nincsen, másrészt pedig ebben a pillanatban ez reá nézve előnyös nem is lehet. (ügy van! TJgy van! a szélsobalolüalon.) Ennek a konverziónak a czélját olyan indokokkal magyarázzák és támogatják, a melyekre nézve az előadó ur maga is azt mondotta a mai beszédében, hogy nem ezek a lényeges előnyei. Itt vau például az államadósság unifikácziója, a mely ezen konverziónak egyik eredménye lesz. Mindenki el fogja ismerni, hogy az államadósságok kezelése olcsóbb lesz e konverzió folytán és ha ezt a czélt hozzák fel, az ellen senki kifogást nem tehet. De hát erre azt mondják, hogy nem lényeges. A konverzió másik eredménye a kamatláb leszállítása. Az eddigi kamatokhoz képest körülbelül 3 millió koronával kevesebb kamatot fog fizetni az állam az által, hogy 4 százalékos czimleteket bocsátunk ki az eddigi 4 és fél százalékos czimletek helyett. Magában véve ez ellen sem lehetne senkinek sem kifogása, de erre is azt mondják, hogy nem lényeges. Azt mondják továbbá, hogy ez a konverzió a mi hitelviszonyainknak és államunk fináncziális reputácziójának érdekeit is szolgálja az által. hogy a külön kiváltságolt kölcsönök rendszerét megszünteti, az államadósságok bekebelezése meg fog szűnni, a mi mindenesetre előnyös világítást vet hitelviszonyainkra. Magában véve azonban ez sem lényeges. Ha én mindazokat az előnyöket, a melyeket maguk a javaslat támogatói is nem lényegeseknek jeleznek, számon veszem, azt kérdezem, hogy tulajdonképen mi az, a mi nekünk olyan nagyelőnyt nyújt ebben a konverzióban, hogy a miatt áldozatot is kell hoznunk. Az előadó ur mai 22*
