Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn, 169 mód, hanem ha végignézünk összes konverzióinkon, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy minden egyes konverzió parin alul való kibocsátással vitetett véghez, minek következtében adósságunk tőkéje végtelen módon emelkedett. Merem mondani, hogy nincs egy állani sem Európában, a mely oly nagy tőkepazarlást vitt volna végbe konverzióival, mint Magyarország, mi pedig az állam életére sem helyesnek, sem jónak, sem üdvösnek nem mondható. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A legutóbbi konverziókat akarom felidézni és rá akarok mutatni, hogy milyen gazdaságot vittünk azokkal végbe. Az 1881 : XXXII. t.czikkel elrendelt konverzió 1884-ben lett befejezve ; ebben 400 millió arany értékű 6°/o-os járadéknak konvertálásáról van szó. Ezt konvertáltuk 4°/o mellett. Igaz, hogy csökkenttettek az államnak kamatterhei 24 millióról 21 millióra, azonban az adósság tőkéjét felemeltük 545 millióra, tehát ennél a kedves konverziónál 145 millió írttal emelkedett adóssági tőkénk. Az 1888. évi XXXII. t.-czikkel elrendelt konverziónál a tőke 48 millió írttal emeltetett, az 1892-dik évi konverzióval pedig ismét kerekszámban 29 millióval. Ez mindenesetre szomorú gazdálkodási állapot. Ha azt az elvet valljuk, a mely most, ugy látom, uralkodó akar lenni, hogy adósságainkat tulajdonképen soha befizetnünk nem kell, akkor helyes, ha tisztán kamatcsökkentéseket akarunk elérni, de ha komolyan akarunk azzal számolni, hogy az államnak eleget kell tenni kötelezettségeinek, gondoskodnia kell arról, hogy mikor fizeti meg adósságát, akkor nem tarthatom előnyösnek, ha csak kamatredukcziót érünk el, de óriási mértékben emeljük adósságaink tőkéjét. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Mikor ezt elmondom, ki kell jelentenem első sorban azt, hogy én csak a parin való konverziót tartom helyesnek. Ezt fogom néhány példával igazolni, mert sajnos, azt tapasztaltam, a mióta itt ülök ebben a házban, hogy mikor a mi pártunk részéről valamely helyes érv hozatik fel, ha más ellenérvet nem tudnak ellene felhozni, azt mondják, hogy nekünk nincsenek érveink, az általunk felhozottak csak a reakczionárius törekvések hangoztatásai. Ez esetben példákat akarok felhozni, hogy a parin való konverzió nem reakczionárius felfogás, de az egyetlen helyes konverzió s ezt még a legliberálisabb urak is elismerik; a külföldön pl. egy Leroy, Beaulieu, Bastable, Adarns is, a hazaiak közül pedig Földes Béla és Horánszky Nándor, a ki a konverzióknak régebbi tárgyalásaikor mindig azt mondotta, hogy egyedül a parin való konverziót tartja tulajdonképen helyesen eszközölt konverziónak. (Helyeslés a néppárton.) Néznünk kell továbbá, hogy vájjon időszerü-e ez a konverzió ? Azt tartom, hogy egy konverzió, illetve egy adósságátalakitás akkor időszerű, hogyha a pénzviszonyok alkalmasak arra és ha elég erős az, a ki az adósságot konvertálni KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. V. KÖTET. akarja, az állam is, ugy, hogy egyiknek se legyen szorult helyzete és mindegyik mérlegelve a másik erejét, méltányos szerződést köthessen. A pénzügyminiszter ur jelentésében azt látom, hogy a tőkebőség szokatlanul nagy. Elismerem, hogy ez bizonyos mértékben ugy is van, mert az, a mit ennek bizonyítékául felhoz, hogy a befektetési papírok iránt a kereslet élénk, ez igaz. Azonkívül igaz az, hogy az egész világon a kamatláb csökkenő irányzatban van, a mi azt bizonyítja, hogy igen sok heverő tőke van, mert hiszen a tőke, mikor elhelyezést keres és megelégszik kisebb kamattal is, ugy, hogy akkor bizonyos, hogy nagy bőségben van s hogy ez a mai állapot, annak bizonyítására merek hivatkozni a külföldi tőzsdejegyzésekre, a külföldi kamatlábakra: a hol 2, 2 1 /2 és 3°/o ma általában a kamat. Elismerem, hogy a pénzbőség megvan, azt is elismerem, hogy bizonyos mértékben az állam pénzügyei konszolidáltak, sokkal jobban konszolidáltak, mint az ezelőtti konverziók ideje alatt voltak. De ha a konjunktúrákat tekintjük, azért mégsem tartom az időt még alkalmasnak, hogy a konverziót ilyen hirtelen és ilyen drágán keresztül kelljen vinni. Igaz, megvan annak ideje és itt ismét Leroy Beaulieu-re hivatkozom, a ki azt mondja, hogy ha a pénzügyminiszter észreveszi a kamatláb csökkenését 4°/o-ról 3%-ra, vagy 5°/<>-ról 4° o-ra, és nem hajtja keresztül a konverziót, akkor rabol a tőkések javára az adózók filléreiből. (TJgy van! a néppárton.) Én tehát a konverzió szükségességét elismerem, de azt tartom, hogy az időpont, a mikor ezt végre kellene, hogy hajtsuk, ma még nem érkezett el. Ha tekintjük azt, hogy pénzbőség van ma, most, a mikor pedig még óriási tőkék vannak lekötve az afrikai háborúban, hogy pénzbőség van, a mikor még a Khinába befektetett milliók nem hozták meg kamatjukat: akkor arra kell okszerüleg következtetnünk, hogy ha a béke Afrikában meg fog köttetni — a mi valószínű, — és ha azok a tőkék, a melyek el vannak helyezve Klímában, visszajönnek az európaipiaczra, akkor még nagyobb tőkebőség lesz. Ebből következtetem én azt is, hogy sokkal kedvezőbb időt várhattunk volna, mint a mostanit, és én könnyelműnek és igen gyorsnak tekintem azt, hogy most 4° 0 mellett konvertálunk, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Mert hiszen körülbelül 4 1 /i°/o az, a mire tőkéinket konvertáljuk a mostani 4 1 / 2 °/o helyett. Nehezményezem egész pártom nevében azt, hogy az igen t. kormány semmiféle pozitív adattal a törvényhozás elé nem járult. A t. előadó ur azt mondotta, hogy a pénzügyi bizottságban minden adat fel lett tárva. Én résztvettem abban a bizottságban mint hallgató és figyeltem a tárgyalásokra, de semmi olyan adatot nem hallottam, a mely teljes megnyugvást tudott volna nekem adni, a melyből pozitive tudtam volna, mennyi lesz az emittálási árfolyam, s '22
