Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-85
85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 165 erre a meggyőződésre vezették. Egy azonban tény, ós ez az, hogy szokatlanul nagy pénzbőség hírét halljuk; de azon tényezők közül, a melyeket a t. előadó ur is megnevezett, mint olyanokat, a melyekre ennek kihatása van, egyet sem lehet rábírni arra, hogy aláírja azt, hogy ennek hatása széles régiókban, a vidéken és az ország minden régiójában érezhető. Az nem normális állapot, ha pénzbőség van, a tőzsér és az üzér keresi tőkéjének biztos, fix kamatozású papírokba való elhelyezését és semmiféle intézmény nem halad előre, s mindez azért, mert viszonyaink rendezetlenek, mert nincs bizalom, nincsen kezdeményező szellem ebben az országban, a melyről azt látják, hogy akkor sem akar az önállóság terére lépni, a mikor ezt a törvény neki föltétlenül biztosítja. Nem normális helyzet ez, ez abnormis helyzet és pedig olyan, a melynek párját széles Európában, de talán még Afrikában sem találjuk, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) Ha ezt a pénzbőséget nem tartja a miniszter ur normálisnak, miért gondolja, hogy ez nem fog tartósan fennállani ? Ez a nem normális pénzbőség mikor is állott elő ? Volt az utóbbi időben kínai háború; volt és van afrikai háború, mely az angol piaezot vette és veszi igénybe. Belejátszottak az utóbbi időben a pénzpiacz alakulásába a németországi iparnak óriási befektetési és expanzív törekvései, a melyek óriási tőkét emésztettek fel, és mégis mindezek daczára hallatlan pénzbőség van és páratlanul olcsó kamatláb uralkodik az országban — állítólag, mert mi csak elhiszszük, hogy van. Tehát ismétlem, azt mondja a pénzügyminiszter ur, hogy abnormis a pénzbőség és az olcsóság. Ha ezek a tényezők mind együttvéve is arra az eredményre vezettek, hogy j)énzbőség van: mely tényezők azok, t. miniszter ur, a melyek ezt a pénzolcsóságot meg fognák a közel jövőben szüntetni? Ha ezek a levezető csatornák mind nem voltak elegendők arra, hogy megakadályozzák a pénzbőség előállását és a kamatláb leszállását, akkor ezeknél súlyosabb tényezőkről kell a miniszter urnak tudomással birnia, a melyek majd előidézik azt, hogy ez az abnormis állapot nem lesz tartós. (Ugy van! Ugn van! a szélsőbaloldalon.) Azt is mondotta a t. pénzügyminiszter ur, hogy nagyon fontos, hogy ez által a konverzió által »ugy a budgetjavitás. mint a gazdasági fellendülés és végre az az előny lesz elérhető, hogy politikai kötelékeket létesítünk idegen államokkal szemben*. Szó szerint jegyeztem fel magamnak. A budget szempontjából, t, miniszter ur, elismerem, hogy ha a konverzió ugy fog lebonyolódni, hogy a konzorezium nem fogja a 600 millió elhelyezése vagy kicserélése után az 500 millióra még fennlévő és tetszésétől függő opezió-jog gyakorlását abbanhagyni, visszautasítani, és ha az egész műveletnek az az eredménye lesz, a mely itt elő van irányozva: akkor három millió kamatmegtakarítás a budgetben valóságos előnynek fog mutatkozni. Három millió koronáról van szó. De, t. miniszter ur, azt ne méltóztassék kívánni senkitől, hogy ezt a három és fél millió tőke-törlesztést, a melytől ezután el lehet tekinteni, ha a konverzió teljesen keresztülvitetett, valaki budgetjavitásnak tekintse. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) Az lehet pénzügyi kényelmességi szempont, lehet, hogy ezen alapon képesek lesznek majd nagyobb pénztári készleteket kimutatni, az osztrákok étvágyát növelni, de ennek az ilyen módon előálló feleslegnek az elköltése — bocsánat a kifejezésért — rablógazdaság jellegével birna, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melynek megvalósításához a miniszter ur a maga súlyával és egyéniségével hozzá nem járulhat. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsö'baloldalon.) Mert hiszen minek nevezzük az olyan gazdálkodást, a mely a törlesztésről való lemondást és az ezáltal előálló pénztári eredményt mint elkölthető pluszt és nyereséget tekinti, minek nevezzük egyébnek, mint rablógazdaságnak, holott például az államvagyonnak a becslésénél, vagy a t. előadó ur ajkáról akárhányszor hallott felsorolásánál a terheknek azt halljuk, hogy az az 1000 milliós budget tulajdonképen nem 1000 millió kiadást jelent, mert annak nagy része az üzemekre esik, az üzemeknél pedig tudvalevőleg anyagfogyasztás is áll elő, maga az üzem pedig az objektum kopása és romlása, a technika utján való meghaladás stb. utján való elenyészésnek van kitéve. Ha tehát ennek a törlesztéséről alkalmas módon nem gondoskodunk, sőt a törlesztési kölcsön eddig kötelező részletét ezután elköltjük, szabad vagyonnak nyilvánítjuk, prédára bocsátjuk, akkor az államháztartás vagyonának megrongálásával, a jövő generáczió elől való elköltésével olyan gazdasági módszert inaugurálunk, a melyhez nekünk nyugodt lélekkel hozzájárulnunk nem szabad, nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és aszéls'ibaloldalon. Hiszen akárhányszor hallottuk a miniszter úrtól, hogy az előirányzásnál nagyon óvatosnak kell lenni, mert ha minden előállható jövedelmet felvennénk, akkor még nagyobb volna az étvágya a t, háznak olyan törvények megalkotása körül, a melyek ujabb és ujabb kiadásokat involválnak. Ez az igazság ide is áll, még pedig nagymértékben. Ilyen pénzek ilyen módon való felszabadítása, a melyet az állam eddig adósságai törlesztésére fordított, olyan veszedelmes gazdálkodás lenne, a melynek folyományaképen a gazdasági eszközök, az üzemszükségletek beszerzése, az egész állami üzemeknek esetleges újjászervezése, uj nagy pénzműveletet fog szükségessé tenni, holott eddig az ezekbe fektetett tőkének, mint e czélra felvett adósságnak apasztása által maga amortizálta magát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A miniszter ur által említett ga;-dasági fellendülésnek az olcsó pénz daczára nyomát sem látjuk! (Ugy van! a. baloldalon.)
