Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-85

85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. 157 natkozólag, hogy mit akar konverzió tárgyává tétetni, és egy másik kijelentést: hogy egy átszámítás utján méltóztassék mindenkinek magának kiszámítani, hogy körülbelül mennyi lehet a kurzus, ha a nyereség, amint ott mondatik, körülbelül s

/i

0 %-ra tehető. Egyebet ez a javaslat nem tartalmaz. Nem mondja meg, hogy miért aranyérték a koronaérték, és miért nem külön papirérték, a miről különben majd később fogok nyilatkozni. Egyéb lényegest — mondom, — ez a javaslat indokolásában nem tartalmaz. A pénzügyi bizottság jelentése már sokkal tartalmasabb. Ebben a jelentésben már azon adatok is mind benne vannak, a melyeket annak idején a »Neue Ereié Presse«-ből, vagy akármelyik jól informált lapból akárki megtudhatott, csak a törvényhozás azon tagjaitól tagadta meg ezt a kormány, a kiktől egy ilyen nagy művelet végrehajtásához felhatalmazást kér és a kikhez a javaslatot indokolásával együtt kötelességszerüleg beterjesztette. (Ugy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a t. előadó ur már tovább ment. Nem lesz alkalmam, hogy beszédének minden egyes pontjára és értékes fejtegetéseire észrevételeimet külön-külön megtegyem, habár remélhetőleg a czáfolatot beszédemben meg fogja találni. De annyi ténj, hogy mai előadásában a konverzió előzményei, a konverzió hatása, a tőkefclemelés értéktelen vagy lényegtelen volta, a külföldi piaczokra való vonatkozásai stb., ezek mind — feldolgozott alakban kerültek elénk, holott semmi sem gátolta volna a t. kormányt, hogy a törvényjavaslatnak motiválásában — mert hiszen azokat, a miket a t. előadó ur részéről most mint hivatalos szócső utján juttat a parlament elé és dobat bele a vitatkozás anyagába, kétségtelenül mint a saját álláspontját ismeri el, — hogy mindezeket — velünk előbb meg ne ismertesse. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Sajátságos, hogy a t. kormány mindezeket, a miket az előadó urnak szakavatott beszédéből, — a mit különben máskor is megszoktunk tőle, — elmondott, mindezeket a saját javaslatának indokolásában bizonyára csakis szófukarságból elmondani elmulasztotta. (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után, t. ház, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen nagj

r anyaggal szemben, a mely most már előttünk fekszik, az én fejtegetésem is hosszabbra nyúlhassák, mint a mennyire azt előre prelimináltam. De szives türelmét kérem a háznak azon milliókra való tekintetből, a melyekről itt szó van, és azon kötelességből kifolyólag, hogy mi nem csak úgyszólván »Isten kegyelméből« ülünk itt, — bocsánat az idézetért — hanem a népnek egyenesen kifejezett azon akaratából is, hogy mi itt az ő tehetetlenségére való tekintettel, a hatalommal szemben jogait megvédelmezzük. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbalold.alon.) Ellenőrző kötelességet kell teljesitenüuk a legkíméletlenebb módon, de a tárgyilagosság teljes megtartása mellett, és épen azért nekünk nincsen módunkban mindenre rámondani az áment, a mit itt élénkbe terjesztenek, (Elénk helyeslés és tetszés a néppárton és a szélsiíbaloldalon.) hanem meg kell néznünk azt is, hogy az előterjesztett anyagnak a tartalma mindenben megfelel-e az ország érdekeinek? (Elénk helyeslés és tetszés a néppárton és a szélsőbaloldalion.) A bizottsági jelentést veszem irányadóul, t. ház, a bírálatnál. Mert a mik a bizottsági jelentésben benn nincsenek, és bírálatom keretébe talán mégis belejönnek, azok egyenesen a bizottsági előadó ur imént elmondott előadói beszédének czáfolatára vonatkoznak. A bizottsági jelentés, nagyon természetesen, miután az a vége, hogy a bizottság az összes előtte megvilágított adatoknak beható mérlegelése után ezen javaslatot általánosságban és részleteiben a háznak elfogadásra melegen ajánlja, kétségtelenül érezte azt a kötelességet, hogy azt, a mi az eredeti javaslatból hiányzott, t. i. a pro-és kontra-argumentumoknak legalább egy részét, álláspontja mellett harezba vigye. A bizottság többsége t. i. azokat a felvilágosításokat, a melyek a bizottsági tárgyalás során a pénzügyminiszter ur részéről megadattak és a melyek olyanoknak jeleztettek, hogy azok megadhatók az »ország érdekeinek veszélyeztetése nélkül«, elegendőnek tartotta arra, hogy meggyőződjék, hogy ez a tervezett müvelet nemcsak jó, hanem olyan jó, a melynél jobb az adott viszonyok között nem is lehet. Nincs ez világosan kifejezve a bizottsági jelentésben, de én feltételezem arról a bizottságról, a melynek igénytelen tagja magam is vagyok, hogy csak az elfogadható legjobbat tartja olyannak, a melyet »alapos mérlegelés után« a háznak elfogadásra ajánl, nem a viszonylag jót, hanem az elérhető legjobbat. Ebben a tekintetben, mondom, meg vagyok győződve, hogy a bizottság előadója érezte, hogy jelentésében szükséges azt a feladatot teljesítenie, hogy meg is mondja, mit lehet tehát a javaslat javára írni: megígéri, hogy a javaslat terhére irható dolgokat is meg fogja mondani, de ezeket a mai napig sem hallottuk. Az előadó ur mai beszédében is hallottuk — az o álláspontja szerint — a konverzió javítására szolgáló momentumokat; a rontó momentumokat azonban, bizonyosan az anyag nagy halmazánál fogva, a t. előadó ur ezen alkalommal ép ugy nem mondotta el, mint a hogy a t. pénzügyminiszter ur is a pénzügyi bizottságban beszélt ugyan egy rontóhatásu f rak tárói, a mely számításba jönne, de hogy mennyi az, mi az, hol rejlik az, ez rejtély marad a t. törvényhozás előtt mindaddig, a míg majd be fog következni az elszámolás ideje; »de már késő lesz.« (Igaz.' Ugy van! Élénlc tetszés a szélsőbaloldalon.) Lássuk hát, t. ház, egyenkint azokat az ar-