Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-85

156 85. országos ülés 1902 április 7-én, hétfőn. viszont Magyarország kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a készfizetések elrendelését a legszükségesebb időhatáron túl elhalasztani nem fogja. A mely kormány ilyen kötelezettséget vállal és e mellett olyan határozott nyilatkozatokat tesz, mint a milyenek a törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak, annak bizonyára nemcsak eltökélt akarata a készfizetéseket felvenni, hanem tudnia kell egyúttal azt is, hogy megvan az a képessége, hogy ebbeli akaratát feltétlenül meg is valósítsa. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt jelenti a valuta szempontjából a konverzionális műveletnek abban a formában való végrehajtása, ahogyan itt tervezve van. A javaslat indokolása elmondja, hogy ennek a czélnak érdekében a kincstár számottevő áldozatot hoz, a mennyiben lehetséges lett volna magasabb árfolyamot elérni, hogy ha nem koronaértékre, hanem aranyra szóló czimleteket bocsátunk ki. Én ugy hiszem, hogy a czél, melyet a kormánynak ez az elhatározása- jelez, hogy országos értékünket mint aranyértéket a nemzetközi piaczon tényleg elismerjék, ez oly nagy czél, mely felér azzal az áldozattal, melyet érte hozni készülünk. Ezenfelül azonban, t. ház, még egy momentumot kell röviden érintenem, a mely szintén ugy az államhitel, mint a közhitel szempontjából jelentőséggel bir. Ez a momentum az, hogy amúgy is van már kizárólag koronaértékre szóló járadékunk. Ha már most, mint némelyek tanácsolják, az uj járadékot idegen aranyértékre is állitanók ki, akkor az eredmény az lenne, hogy az a külföld, mely pénzügyi helyzetünkről ép oly kevéssé bir tájékozottsággal, mint politikai helyzetünkről, csakhamar kétféleképen klasszifikálná a magyar koronajáradékot. Első osztályúnak mondaná azt, a mely frankra és márkára is szól, második osztályúnak viszont azt, a mely csupán koronaértékre szól. De ez még nem minden. Mert ennek megfelelően a dolgok odafejlődnének, hogy minden magyar záloglevélnél, községi kötelezőnél, sőt vasúti elsőbbségnél a külföldön azt néznék, hogy szintén frankra és márkára szóljon. Miután pedig vannak zálogleveleink, községi kötelezőink és vasúti elsőbbségeink, melyek csupán koronaértékre szólnak, csakhamar beállna olyan fordulat, hogy ezt az utóbbi kategóriát kedvezőtlenebbül értékeljék, mint az elsőt, és akkor keletkeznék első és második osztályú magyar záloglevél, községi kötelező stb. Könnyen elképzelhető, hogy ebből micsoda zűrzavar, mennyi félreértés és a közhitelnek hányféle és mekkora megkárosítása és zaklatása keletkeznék. Ugy hiszem, az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az aranyra szóló czimleteknek kibocsátásától eltekintett és feltétlenül ragaszkodik az uj czimleteknek kizárólag koronaértékben való kibocsátásához, legalább is annak a jele, hogy nem áldozta fel a közhitel maradandó érdekét az államkincstár által elérhető előnyöknek kedvéért. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek voltak, t. ház, nem mondom az összes okok, de a főbb okok, melyek a pénzügyi bizottságot a javaslat megítélésénél vezették. Ismertük azokat a, megvallom, némelykor elég nyomós okfejtéseket, melyek vitatták, hogy a konverziót később talán kedvezőbb eredménynyel vihetnők keresztül. Erre nézve egyszerűen megjegyzem, hogy még nem volt a világon és nem lesz soha konverzió, melylyel szemben azzal a kifogással élni nem lehetne, (Halljuk!) hogy később talán jobban volna megcsinálható. De a bizottsági tárgyalás során feladatunk nem az volt, hogy bizonytalan feltevésekből kiindulva, feltételes javaslatokkal lépjünk a t. háznak szine elé. Feladatunk csakis az volt, az összes fenforgó körülményeknek egybevetésével bírálni azt az előterjesztést, a melyet a t. ház hozzánk utasított. De vizsgálódásunknak körébe igenis belevonvontuk azt a tekintetet is, hogy ennek a javaslatnak elfogadása nyitva hagyja a jövőt és akcziónknak szabadságát egyáltalában nem szorítja meg az esetre, ha a magyar állam hitelének helyes és igazságos megítéléséből, a világgazdaság jövendő alakulásából, vagy ennek a t. háznak későbbi elhatározásából kifolyóan jövőre valamely uj művelet utján még inkább akarnók megközelíteni azt az átlagos kamatlábat, a mely mellett más előrehaladott államok járadékpapirjait értékelni szokás. A jövőnek ezt a kilátását igenis számbavettük és ez szintén egyik ok volt arra nézve, hogy a javaslatot elfogadhatónak ítéljük. Ezeknek alapján kérem most én is a t. házat, hogy a javaslatot az általunk bemutatott szövegezésben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Az igen t. előadó ar mélyreható, sokoldalú, szakavatott előadói beszéde igazán méltó volna arra, hogy ennek a beszédnek az elmondása és a rákövetkező szónok beszéde közt annyi szünidő maradt volna, a mennyi legalább a beszéd nagy anyagának átgondolására elegendő. A t. előadó ur mai beszéde harmadik stádiumát szolgáltatja a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak, harmadik stádiumát abban a tekintetben, amely tekintetben az első javaslat a legerősebb kritikát hivta ki magával szemben, t. i. a szűkszavúság miatti kritikát. Ez tehát a harmadik stádium; a középső stádium a bizottsági jelentés. Csak röviden leszek bátor ezen állításomat indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Az első javaslatban, vagyis abban a törvényjavaslatban, a mely voltaképen hivatva volna az egész tárgyalás anyagát előzetes tanulmányozás végett a ház minden tagjának és különösen a pénzügyi bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátani, az adatok kétharmad része, legalább azon. adatoké, a melyek már a pénzügyi bizottság jelentésében benfoglaltatnak, hiányzott. Annyira szűkszavú volt a törvényjavaslat, hogy voltaképen csak egy tételt állított oda arra VQ-