Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

148 84. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. zánk és Budapest fővárosának szépségeit .meg­tekintésre érdemesiti, ha egyik legfeltűnőbb helyen látja azt a k, und k. felírást, a mely Ausztriával való függő közös viszonyunkat oly élénken és oly erősen tünteti fel; nem mulaszt­hatom el, hogy megkérdezzem a t. miniszter­elnök urat, igaz-e ez a terv és ha oly sok irányban igénybe vett figyelmét elkerülte volna az, hogy ezen tervnek megvalósulása mily mé­lyen sérti a magyar érzelmeket, megkérdezzem, van-e tudomása róla és ha igen, szándékozik-e odahatni, hogy ez a terv meg ne valósittassék ? Van szerencsém erre való interpellácziómat be­terjeszteni. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió fel fog olvastatni. Illyés Bálint jegyző (olvassa): Interpelláczió a magy. kir. miniszterelnök úrhoz, 1. Van-e tudo­mása a miniszterelnök urnak azon tervről, hogy a honvédelmi miniszteri palotának a budavári Szent György-tér rendezése alkalmából szükségessé válandó átalakitása s a miniszterelnöki palotá­nak tervbevett felépítése folytán a honvédelmi minisztérium palotája átengedtetnék az u. n. k. ung k. Corps-Gommando hivatalos helyiségeinek czéljaira, minek folytán azon hiba követtetnék el, hogy bár külön államiságunk ugy sincs eléggé kidomborítva semmi téren, s arról a kül­földnek tudomást venni alkalma alig van: Ausz­triával erős közös viszonyunkat tünteti első pillanatra szemébe k. u. k. felírásával ezen terv az idegennek, épen a magyar király palotájának átellenében. 2. Ha nincs tudomása, szándékozik-e ezen tervről tudomást szerezni s az ezen terv folytán felmerült aggodalmakat eloszlatni és az ezáltal minden magyar ember érzelmein elkövetendő sérelmet elhárítani. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minisz­terelnök urnak. Következik Okolicsányi László képviselő ur interpellácziója a kereskedelemügyi miniszterhez : a magyar iparvállalatnak a kassa-oderbergi vasút magyarországi főigazgatósága által egy pályázat alkalmával való mellőzése tárgyában. Okolicsányi László: T. ház! Interj:>elláczió­mat a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézem ugyan, de felhívni kívánom általa mindazok figyelmét, kik a magyar ipar fejlesztését, támo­gatását és megerősítését igazán szivükön viselik. Időszerű ez a kérdés és ép azért tartom köte­lességemnek azt ebben a házban felhozni, mihelyt tudomásomra jutott, hiszen épen a mostani vál­ságos és súlyos gazdasági viszonyaink között van napirenden az ipar fejlesztésének és támo­gatásának kérdése, minden oldalról hangoztatják ennek nagy szükségességét és fontosságát, sőt a tegnapi ülésen a kereskedelemügyi miniszter ur szép szavakban és igen helyes irányban nyilat­kozott erről a kérdésről. Az én meggyőződésem ozerint a magyar iparnak támogatása és föllendülése igen sok különböző eljárási módok között a leghelyeseb­ben és legegészségesebben az által történhetik, hogyha különösen a kezdő, fiatal, de életképes és erőteljes vállalatokat megrendelésekkel, szóval fogyasztással tudjuk foglalkoztatni. (Helyeslés.) Ez ellen a követelmény és ezen irány ellen tör­tént sérelem abban az esetben, a melyet itt a t. házban fel akarok hozni s a melyet interpellá­czió tárgyává kívánok tenni. A kassa-oderbergi vasút magyarországi fő­igazgatósága f. é. január havában egy pályázati hirdetményt tett közé a »Budapesti Közlöny«-ben, a melyben egyebek között zsirnemüre és külö­nösen repczére, égő-olajra hirdetett pályázatot. Ez a pályázati hirdetmény mindenesetre érde­kelhette a mi fiatal és még nem erős olaj -iparun­kat, de mezőgazdáinkat is, a kik Magyarországon nagy mennyiségben termelnek rej)ozét és kétség­telenül érdekükben áll az, hogy ez a repcze itt­hon minél nagyobb mennyiségben dolgoztassák fel és fogyasztassék el. A pályázati hirdetmény folytán nem sok ajánlat érkezett be és ezek közül is csak gondo­lom három magyarországi vállalkozóktól. A leg­olcsóbb ajánlatot egy egészen fiatal, még a kez­det nehézségeivel küzdő magyar vállalat, a Ma­gyar Olajipar Részvénytársaság tette. És daczára annak, hogy ennek a vállalatnak ajánlata volt a legolcsóbb, az igazgatóság nem ennek a válla­latnak adta a szállítást, hanem a Vereinigte Breslauer Oelfabrik oderbergi fiókintézetének, jóval magasabb áron, mint a milyen ajánlatot a Magyar Olajipar Részvénytársaság tett. (Moz­gás a szélsobaloldalon.) Azt hiszem, hogy ha az ipart fellendíteni és megerősíteni akarjuk, akkor ilyen eseteknek előfordulását minden rendelke­zésünkre álló módon meg kell gátolni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem állami, nem is állami kezelés alatt álló vállalat melynél itt a hiba elkövettetettt, de a mint tudjuk, a kassa-oderbergi vasutak az államtól igen nagy kedvezményeket, sőt kiváltságokat élveznek, mi­nélfogva a kereskedelemügyi miniszter ur bizo­nyára meg fogja találni a módját annak, hogy az ilyen eseteknek a jövőben való elő­fordulását megakadályozza. Tudok példát külö­nösen a kezdőiparral biró államokban, mint pl. Romániában, a hol ki van mondva, hogy egy bizonyos határig még a kedvezőtlen ajánlatok is előnyben részesüljenek a külföldivel szemben. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nálunk pedig megtörténhetik az az eset, hogy a kedvezőbb ajánlat egy külföldi vállalat ajánlatával szemben mellőztetik. Habár ez az eset, a melyről én csak a lapokból értesültem, sporadikus, mégis köz­érdeket látok benne, minélfogva szükségesnek tartom a miniszter ur figyelmét felhívni arra, hogy az ilyen eseteknek a jövőben való előfor­dulását a rendelkezésére álló minden eszközzel akadályozza meg, sőt hasson oda, hogy más -vállalatok ajánlatával szemben a magyar válla­latnak ajánlatát ilyenkor előnyben részesítsék, (Tetszés a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents