Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-84
84-. országos ülés 1902 Ebből a szempontból intézem mterpellácziómat a kereskedelemügyi miniszterhez. Illyés Bálint jegyző (olvassa): Interpelláczió a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a kassa-oderbergi Tasutak magyarországi fó'igazgatósága 10 vaggon repczeolaj szállításra pályázatot hirdetett a »Budapesti Közlöny«-ben s a beérkezett ajánlatok közül nem a legolcsóbb ajánlatot tevő magyar iparvállalatnak a Magyar Olajipar részvénytársaságnak ajánlata, hanem ennek mellőzésével a »Vereinigte Breslauer Oelfabriken« (Eiliale Oderberg), tehát egy külföldi vállalatnak métermázsánként két koronával drágább ajánlata nyerte el a szállítást ? 2. Ha van erről tudomása, vagy ha erről tudomást szerez a kereskedelemügyi miniszter ur, miképen tartja összeegyeztethetőnek a kassaoderbergi vasút főigazgatóságának ezen eljárását azon, a kormány által sokat hangoztatott közgazdasági politikával, a mely a magyar iparnak s különösen a mezőgazdasági terményeket feldolgozó hazai iparnak támogatását és fellendítését tűzte ki czéljául? 3. Szándékozik-e a miniszter ur intézkedni, hogy a jövőben magyar iparvállalatok ilyen sérelmes mellőzéseket, különösen az államtól kiváltságokat élvező vállalatok részéről ne szenvedjenek, sőt inkább, hogy a hazai vállalatok ily pályázatoknál előnyben részesüljenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a kereskedelemügyi miniszter urnak. Következik Rátkay László interpellácziója a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: a villamos vasút által okozott balesetek tárgyában. Rátkay Lászlő : T. képviselőház ! A villamos vasutak által okozott haleseteket már többször tették szóvá ebben a házban; mindig eredménytelenül. Ma reggel, mintha csak a sors ilyen véres szavakban akart volna a magyar képviselőházzal beszélni, épen itt a törvényhozástól nem messze a villamos egy gyermeket tépett szét darabokra és a mint kitűnt, a hiba a villamos társaságban, illetőleg a vezetőben volt. Az ember igazán sajnálja, hogy Magyarországon minden szép és nemes találmánynak, a mely az emberiségnek és az emberi géniének előhaladását mutatná, az üzleti érdek szennyébe kell bele esnie. Épen igy vagyunk a villamos vasúti társasággal is. Akárhányszor felhoztuk már ezt a kérdést, de kitűnik, hogy ezek a társaságok visszaéléseikben is erősebbek, mint a törvényhozás, erősebbek, mint a miniszterek, erősebbek, mint maga az igazság. Hisz sohasem szóltunk mi az ellen, a hogy a villamos vasutvonalak el vannak helyezve, pedig, valljuk meg őszintén, a mig egyrészt a közönségnek kényelmére szolgálnak, másrészt közel jár egészen az őrültséghez, a hogy ezek a vonalak el vannak heíprilis 5-én, szombaton. 149 lyezve. (Ugy van' a szélsöbaloldálon.) Mintha maga az utcza, az utczának forgalma, maga a közönség bizonyos értelemben nem is léteznék! Biztonságára semmi tekintet nincsen, a közönséget csak mintegy ugy nézték, vájjon hasznot hajtó egyede lesz-e a villamos vasúttársaságnak, akkor felléphet, ha azonban nem hozza meg a hasznot és nem lép fel, akkor akár ott tiporhatja a villamos. A magyar türelemnek, talán szabad ezt a szót is hozzátennem, a magyar birkatürelemnek példája ez, hogy évek hosszú sora óta megvannak a panaszok: a mint azokba a kocsikba fellépünk, az a túlzsúfoltság, azok a boszantások, a jegyeknek a többszörös ismételt vizsgálása, — mind arra mutat, hogy ez a társulat egyáltalában nem gondoskodik arról, mi a közönségnek kényelme, hanem csak arról, hogy mi az ő haszna. (Igaz I Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ha még ezektől eltekintek is, ez a kérdés az emberi életnek, a magyar vérnek biztonságát illeti, mert hisz a magyar fővárosban a magyar vért pusztítja és valljuk meg őszintén, mindig a kisembert pusztítja. Miért? Azért, mert az munkától fáradtan, igen sokszor teherrel megrakottan jár az utczákon, azért bátran mondhatjuk, hogy a pusztításoknak 99°/ 0-a a kis embert sújtja. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Hát nem becsületbeli kötelessége-e a kormánynak, az emberiség szempontjából nem kötelessége-e a törvényhozásnak kényszeríteni ezeket a társulatokat arra, hogy ^kocsijaikon mentőkészülékeket alkalmazzanak. És ha nincsen tökéletes, alkalmazzanak olyat, a mely a czélnak most megfelel, mert ha kevesebb felel is meg, hacsak 10°/o-kát tudjuk megmenteni az elpusztuló emberi életnek, nem szabad megengedni, hogy a kocsik azért ne legyenek mentőkészülékkel ellátva, mert ez a társulat jövedelmét kisebbítené. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon?) Bátor vagyok továbbá a miniszter ur figyelmét felhívni arra is, hogy van törvényünk, a mely a vasutak által okozott károk megtérítéséről gondoskodik. Ez az 1874 : XVIII. t.-cz. Ez határozottan vaspályákról szól. Ezt a szót használta a törvényhozás, mert alatta a gőzraozdonyu vasutak által okozott károkat értette. Azóta a Kúria Ítéleteiben bizonyos joggyakorlatot követ, a mely joggyakorlat analógia alapján alkalmazza a kártérítések esetében ezt a törvényt, akkor is, a mikor valamelyik villamos kocsi által okozott kártérítésről van szó. Igen, csakhogy ez egészen a Kúriának jóakaratára, méltányosságára és bölcsességére van bizva. Igen könnyen lehetne segíteni, t. képviselőház, az illető törvényezikknek pár szóyal való kibővitése által a helyzeten akként, hogy az 1874: XVIII. t.-cz. rendelkezései a villamos vasutakra is alkalmaztatnak, illetőleg az általa okozott károk hasonló elbírálás alá esnek. A kérdés igy meg lenne oldva és én azt hiszem, hogy ezeket a
