Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

146 84. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. van, a kik igazán önfeláldozó, nagy munkát és nagy felelősséggel járó munkát végeznek; fizetésük pedig ezzel a munkával semmiféle arányban nincsen, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De én a miniszter ur figyelmét a vasúti nagy személyzetből még különösen egy karra akarom felhívni, azoknak a valóságos fehér rabszolgáknak, a vasúti pénztárosnők helyzetére, a kik 30—35—40 írttal vannak alkalmazva a vasúti pénztáraknál, és 24 óráig teljesítenek szolgálatot a nélkül, hogy kilátásuk volna arra, hogy rokkantság esetére valami nyugdíjban részesülnének. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : Mégis ezrével vannak, fájdalom! Nessi Pál: Ez csak a mi szomorú állapotainkat bizonyítja! De ha igénybe veszszük az ő szolgálatukat, honoráljuk őket legalább ugy, hogy megélhessenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csak egy tollvonásába kerül a t. miniszter urnak, vegye át őket az altisztek státusába, s ott megkapják a nyugdijat és boldoggá teszik őket. Én tehát nem tudom eléggé melegen figyelmébe ajánlani a t. miniszter urnak ezt a kérdést. Tudom, hogy memorandummal járultak e dologban a minisztériumhoz, ez ott fekszik másfél év óta, de bizonyosan ez is abba a fiókba került, a melyet a miniszterelnök ur üresen talált. Szóba kell hoznom még a vasúti tisztviselők körében fennálló takarékegyletek és fogyasztási szövetkezetek ügyét. Ezen takarékegyletek valóságos uzsora-intézetek, drágán adják a kölcsönt és csak oda viszik a tisztviselőket, hogy minden hitelüket tönkre teszik. Mert ha ma egy vasúti tisztviselő bármely bankhoz kölcsönért megy, legyen meggyőződve a t. miniszter ur, kölcsönt egy ilyen pénzintézet sem ad a vasúti tisztviselőnek épen ezen takarékegyletek miatt, a melyek a törvény ellenére és törvényen kivül előnyben részesülnek. Azért ezen takarékegyleteket meg kell szüntetni, hogyha a vasúti tisztviselők viszonyain javítani akarunk. A másik a fogyasztási szövetkezetek. Ezek a fogyasztási szövetkezetek valósággal beviszik az adósságcsinálásba a vasúti tisztviselőket, azonkívül méregdrágán kapják meg ott mindazt, a mit másutt sokkal olcsóbban vehetnének. Még egy pontra akarom felhívni a t. miniszter ur figyelmét, a ki, tudom, minden igaz s jó ügy iránt eddig legalább érzékkel birt. A vasúti politikának egyik nagy kötelessége volna tekintettel lenni Budapest környékének felvirágoztatására is. De e tekintetben nálunk a lehető legkevesebb történik; mert az, a mi történik, tisztán csak vasúti financziális szempontból tétetik. Ha valaki akárhol Budapest környékén nyaralni akar, vagy csak kirándulást akar tenni nyáron, már kénytelen esti hét vagy nyolez órakor visszajönni, miután azon időn túl vonatok már nem jönnek vissza a fővárosba. Azt hiszem, a legkevesebb, a mit Budapest környéke érdekében a vasút tehetne, az, hogy indítson vonatokat este oly időben, a mikor a közönség a kellő időben ugyan, de mégis oly időben térhessen vissza Budapestre, hogy kiélvezhesse a nyaralás kellemetességeit. Ezek után, a miket a vasúti költségvetés alkalmából megjegyezni kívántam, most még csak tegnapi beszédemre akarok visszatérni a t. ház engedelmével. Ugyanis ma arról értesültem, hogy az az Erzsébet-körúti ház, melyre tegnap az bérfejlesztés fölötti kritikám alkalmával, megjegyzést tettem, egy képviselőtársam tulajdona. Miután csak ma értesültem erről, természetesen ki van zárva a lehetősége annak, hogy én őt vagy eljárását bármiféle tekintetben gyanúsítani akartam volna. Én tehát kijelentem, hogy tegnapi felszólalásom azon részében, a mely az Erzsébet-körúti 33. számú házra vonatkozott, tisztán és kizárólag azon intenczió által vezettettem, hogy nem tartom helyesnek, hogy a társadalomgazdasági múzeum és az iskolai tanács akkor, mikor a minisztériumban elég hely van, mikor a statisztikai hivatal számára, a hova elhelyeztetni kellene, szintén bőséges tér van, akkor egy privát házban oly helyen helyeztetik el, a mely igazán nem megfelelő. Én tehát sem az illető miniszteri tisztviselőt, a kit tegnap sem neveztem meg, ma sem akarom megnevezni, sem a ház tulajdonosát nem akartam gyanúsítani, már annál kevésbbé sem akartam ezt tenni, mert a gyanúsítás sem nem kenyerem és sem nem mesterségem és különösen nem tartom megengedhetőnek gyanúsítani az oly férfiút, a ki a házban nincsen jelen és igy az ellen védekezni nem képes. (Élénk, helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyző: László Mihály! László Mihály: T. ház! Miután nem akarom a költségvetési vitát nyújtani, egészen röviden csak két dologra hivom fel a t. miniszter ur figyelmét. Az egyik a székely körvasutak kiépítése, a melyet az 1895 : VII. t.-cz. állapított meg. Örömmel olvastam nemrég, hogy a t. miniszter ur egy székely küldöttséget fogadott, a melynek megígérte a székely körvasút kiépítését. Ez alkalommal azonban nem történt említés arról, vájjon a t. miniszter ur tovább akarja-e vinni a segesvár—székelyudvarhelyi vonalat? Az udvarhelyi vonal ugyanis zsák-utezában végződik, s mint ilyen sem a székely anyaváros, sem Udvarhely vármegye, sem a székelység érdekeinek nem felel meg. Nagyon sürgős, hogy ez a vonal tovább vitessék Csik vármegye felé. Ha a Székelyföldön valahára gyár ipart akarunk teremteni, első sorban a vasúti vonalakat kell kiépíteni, mert nem képzelhető gyáriipar vasút nélkül. Valóban csodálatos, hogy 30 éves alkotmányos életünk alatt a Székelyföld ígéreteknél egyebet nem kapott. A másik dolog vonatkozik a balatonparti vasút kiépítésére, Szégyenpír borit el, ha meggondolom, hogy a Balaton mellékét ép ugy elfelejtették, mint a Székelyföldet. (Igás! Ugy