Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

84. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 143 volt a tisztviselő ajánlója, akkor nagyon szép eredményeket derithetne ki. Megengedhetetlennek tartom egyáltalában, hogy a protekcziónak ilyen állami legalizálása megtüressék, hogy azt, ki volt valakinek a protektora, a szolgálati lajstromba lehessen felvenni, hogy quasi minősítésül szolgáljon az, hogy hatalmas protektora van-e vagy nem, hogy mindenkinek legyen egy védszentje a vasúti tisztviselők között, a ki a kezét a fejére tartja, a kinek pedig védszentje nincsen, az ebben a tekintetben minősítésében hátrányt szenvedjen. T. képviselőház! A mi vasúti tisztviselőinknek nincsen szolgálati pragmatikájuk, nincsen megállapított várakozási idejük, a mint az meg van állapítva a porosz államvasutaknál és meg van állapítva a mi magántársaságunknál, a déli vasút-társaságnál is. Mert konstatálom, hogy a déli vasút, mint magánvasut először is jobban fizeti tisztviselőit, mint a magyar állam, másodszor várakozási időt állapit meg tisztviselői számára, vagyis kimondja azt, hogy bizonyos idő múlva a tisztviselőnek jogos igénye van az előléptetésre, bizonyos fokig feltétlenül el kell érkeznie a javadalmazásban és a rangfokozatban és csakis azok maradhatnak ki az előléptetésből, a kik fegyelmileg az előléptetésből kizáratnak, Ez nem zárja ki azt, hogy rendkívüli érdemek rendkívüli előléptetéssel jutalmaztassanak, ezt a déli vasút, mint magántársaság is fen tartja magának alkalmazottaival szemben. Azonban, t. ház, az államvasút tisztviselői körében legkevésbbé sincsen elismerve az, hogy rendkívüli érdemek jutalmaztattak volna a múltban a rendkívüli előléptetések alkalmával. Egészen fiatal emberek, a kiknek kitűnő protektoraik voltak, bámulatos gyorsasággal haladtak. Ezek a szolgálati lapok felvilágosítást adhatnának arról, hogy miféle védőszentnek a protekcziója alatt törtónt ez a gyorsvonati haladás. Más vasúti tisztviselők pedig, családos emberek, a kik megőszültek a szolgálatban, csakis a tehervonatok lassúságával tudtak előhaladni. T. ház! Azt hiszem, ezen a rendszeren változtatni kell. Első sorban ki kell hagyni ebből a szolgálati lajstromból ezt a rovatot, a mely valósággal a korrupeziónak a legalizálása, más irányban pedig a tisztviselőknek azt a jogos kívánságát, hogy számukra szolgálati pragmatikában várakozási idő állapíttassák meg, hogy jogos igényük legyen bizonyos előhaladásra, a tisztviselőknek ezt a jogos igényét feltétlenül ki kell elégíteni. Mert, hogy ma miféle viszonyok uralkodnak a régóta divó protekezió következtében, erre nézve néhány számadatot vagyok bátor a t. ház előtt feltárni. A negyedik rangfokozat első osztályában, a hol a főmérnökök vannak — a főmérnökséget pedig a 40. és 50. év között érhetik el a legkedvezőbb viszonyok között is azok, a kik műegyetemet végeztek — a negyedik rangfokozat első osztályában, a hol 2800 frt dus fizetést kapnak a tisztviselők, 44 hivatalnok szolgál 30 év óta, 30 hivatalnok 31 év óta, 8 hivatalnok 32 év óta, 10 hivatalnok 33 év óta és 5 még hosszabb idő óta szolgál. A mi pedig az előléptetési viszonyokat illeti, erre nézve felhozom, hogy ugyanezen rangfokozatban 62 hivatalnok 4 év óta nem avanzsált, 34 hivatalnok 5 év óta, 19 hivatalnok 6 év óta, 4 hivatalnok 7 év óta, 2 hivatalnok 8 év óta, 5 hivatalnok 11 év óta, 12 pedig még hosszabb idő óta nem lépett elő. A vasúti tisztviselők foglalkozása különben is eltérő bizonyos tekintetben más tisztviselőkétől nemcsak azért, mert foglalkozásuk gyorsan megöli az idegeket, kimeríti a munkaerőt, de azért is, mert ők a szolgálat természetéhez képest, a fenforgó szükséghez képest átdobáltatnak úgyszólván egyik helyről a másikra, folytonos áthelyezéseknek vannak kitéve, ők nem gyökeresedhetnek meg bizonyos talajban, mint a hogy erre más tisztviselőknek meg van az alkalmuk, ők úgyszólván mindig idegenek között élnek és ennek következtében, minthogy nem akklimatizálódhatnak, természetesen az életfentartásuk is sokkal nehezebb, mint más tisztviselőké. Jogosnak tartom tehát a vasúti tisztviselőknek a fizetésemelésre vonatkozó igényét, jogosnak tartom azon követe-' lésüket, hogy a protekcziónak legalizálása töröltessék, jogosnak tartom azon követelésüket, hogy legyen igényük arra, hogy, várakozási idő állapíttatván meg, bizonyos idő multával feltétlenül előlépjenek. (Helyeslés a sgélsöbäloldalon.) T képviselőház! Még egy sérelmük van a vasutasoknak, a mely abból áll, hogy az ő előléptetésük nem január hónaptól datálódik, hanem, a mint tudom, rendesen április hóban történik meg. Ez természetesen sérelmes reájuk nézve, mert ez által az interkaláris fizetésemeléstől elesnek. Jól tudom, hogy ennek indokolása, hogy ezen interkaláris megtakarításból a rendkívüli előléptetések költségei fedeztetnek, legalább részben, de a mai helyzet mellett, legalább az eddig fennállott helyzet mellett, azért tartották ezt a vasúti tisztviselők sérelmesnek, mert a rendkívüli előléptetésben épen csak kedvenczek és kedveltek részesültek és ritkább esetekben azok, a kik ezen rendkívüli előléptetésre tényleg rá is szolgáltak. Kezeim között van, t. ház, egy táblázat, a mely kimutatja azt, hogy a mi államvasutunknál az alkalmazottaknak egy pályakilométerre eső száma, viszonyítva a porosz és az osztrák államvasutakhoz, a legkevesebb. Mit jelent ez, t. ház? Jelenti azt, hogy a mi vasutasaink sokkal többet dolgoznak, mint akár a porosz, akár az osztrák államvasút alkalmazottjai. Ezen táblázat a mellett kimutatja azt is, hogy ugy az osztrák államvasutaknál, mint pedig a porosz államvasutaknál a fizetés jobb, mint nálunk, az államnak a nyugdijalaphoz való hozzájárulása pedig aránytalanul nagyobb, mint nálunk. Ebből tehát az következik, hogy a mi tisztviselőink többet dolgoznak, hosszabb ideig dolgoznak, rosszabb fizetéssel és