Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

142 £4. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. a kérdés, hogy ez az egész Délvidéknek menynyire életkérdése és hogy mily közgazdasági funkcziót Tan az hivatva betölteni. És mindennek daczára mindekkoráig talán még határozott igéret sem következett be. Doktor Reich Aladár t. képviselőtársam ebben a kérdésben interpellácziót is terjesztett elő, de a miniszterválság, illetőleg a miniszterváltozás folytán természetes dolog, hogy erre feleletet nem kaphatott. Én azonban igen méltányolom az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak épen a tegnapi ülésen tett azon kijelentését, hogy 14 nap nem elég arra, hogy a tárczája körébe tartozó igen fontos és sok kérdésről magának teljes és kimerítő tájékozódást szerezzen. Mondom, ezt igen tudom méltányolni és a mennyiben a miniszter ur ezen fontos ügyről magának tájékozódást még nem szerezhetett, nem is kívánom azt, hogy nekem rögtön feleletet adjon, hanem nagyon kérem, hogy szíves figyelmét ezen fontos ügyre kiterjeszteni méltóztassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A tételt különben pártállásomból kifolyólag nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! Az államvasutak tételénél kizárólag a vasúti tisztviselők általam jogosnak tartott mozgalmával óhajtok foglalkozni. B mozgalom tekintetében első sorban azt a sajátszerűséget kell megállapítani, hogy mig a választások előtt — hogy vasúti műnyelven szóljak — a mozgalom pályája szabadjára volt állítva, most, a legközelebbi időben, tilosra állították ezen mozgalomnak pályáját. Igaz, hogy a költségvetésben — a mit örömmel konstatálok — vannak egyes tételek, a melyek már ezen mozgalom viszhangjaiként jelentkeznek, így többek közt megállapítható az az orvoslás, hogy az altisztek nagyszámú osztálya a negyedik rangfokozat első osztálya helyett a harmadik rangfokozat első osztályába került. Ez pedig legalább 1667 vasúti alkalmazottnak válik előnyére. Ezenkívül megállapítható még egy javulás a költségvetésben. És ez az, hogy 1035 uj munkaerő alkalmaztatott — tisztán véve a munkaerők alkalmazását — s eltekintve attól, hogy hol alkalmaztattak dijnokok helyett véglegesen — azonban ez az 1035 munkaerő csupán csak egy kis töredék, a mely azon czélból lett alkalmazva, hogy a vasutasok helyzete javuljon, a vasutasok pihenési ideje legyen nagyobb, munkaideje pedig kevesebb. A pályafelügyeletnél 110 napidijasi állás az, a mely tisztán ezen czélra szolgál, az állomási szolgálatnál pedig 235. A vonatkiséreti személyzetnél azonban, a mely igen nehéz munkát végez, egyetlen munkaerőt sem találunk ezen czimen a szaporodásnál. A mi az alsórendű és nagyszámú vasúti alkalmazottak érdekében a költségvetésben történt, ez viszhangja a vasutasok mozgalmának; azonban a vasúti tisztviselők, az érettségit tett, továbbá a műegyetemi, vagy jogtudori képesítéssel biró vasúti tisztviselők tekintetében semmi nyoma sincs a költségvetésben annak, hogy e tisztviselők jogos és méltányos kívánalmai meghallgatásra találtak, sőt ezzel szemben azt tapasztaltuk a közel múltban, hogy a tisztviselők mozgalmának továbbhaladását bizonyos mesterséges erőszakkal gátolták meg, a tisztviselők gyülekezési szabadságát egyszerűen elkonfiskálták, mi több, felújítottak egy régi rendeletet, — 1902. január 9-én jelent meg a vasúti hivatalos lapban — a mely valósággal egy alkotmányjogi nagy elvbe ütközik, a mely rendeletben t. i. a vasúti tisztviselőknek a sajtóval való közlekedését egyáltalában megtiltják. (Mozgás.) A mi a vasutasok mozgalmának ezen mesterkélt és erőszakos megakasztását illeti, arra még rá fogok térni; most indokolni kívánom azt, hogy mennyiben tartom jogosnak a vasúti tisztviselők mozgalmát. Első sorban köztudomású dolog az, hogy a vasúti tisztviselők fizetésének, előléptetésének javitására semmi sem történt. Az állami tisztviselők fizetésrendezése természetesen a vasúti tisztviselőkre nem terjed ki. Kezemben van egy táblázat, a mely feltünteti azt, hogy mily aránytalan különbség van a katonai szolgálatban alkalmazottak és a vasúti tisztviselők fizetése közt — és a többi tisztviselők között is, de a vasutasokat azért akarom — és gondolom joggal — párhuzamba állítani a katonai alkalmazottakkal, mert a vasutasok békében ép oly fegyelmet kivánó munkakört töltenek be, mint a milyen a katonai szolgálat háború idején, (ügy van! TJyy van! a szélsöbaloldalon.) A vasutasok folytonos háborúskodásban állanak az idővel, a viszontagságokkal és olyan idegölő és lélekölő foglalkozást űznek, hogy — csak igen elismert idegorvosokra hivatkozom, a kik jól tudják azt, hogy a vasúti szolgálat ma aránytalanul nagy számát szolgáltatja az idegbetegeknek és hivatkozom arra a köztudomású dologra, hogy a vasúti szolgálat fáradalmai és nehézségei miatt azt az időt, a melyben teljes nyugdijat kaphatnak, a vasúti tisztviselők közül csak nagyon kevés érheti el. T. ház! A legnagyobb sérelme a mi vasúti tisztviselőinknek az, hogy nincsen szolgálati pragmatikájuk. Az előléptetés tekintetében a múltban teljesen ki voltak szolgáltatva a protekezió kényének-kedvének. Arra a sajátszerűségre hivom fel a t. ház figyelmét, a melyről talán a t. képviselő uraknak nincs is tudomásuk, hogy a vasúti szolgálati szabályzatban minden egyes tisztviselőre nézve van egy rovat, a mely ezt a kérdést foglalja magában: »Ki a tisztviselő ajánlója.« (Mozgás.) Én hihetetlennek tartottam ezt mindaddig, a mig a vasúti tisztviselők memorandumát el nem olvastam és ott óhajtásaik között nem hangoztatták azt, hogy ezt a rovatot, valamint a vallásra vonatkozót hagyják ki a szolgálati szabályzatból. Én a t. miniszter urnak azt mondhatom, hogy ha egy kis revízió alá venné az előléptetéseket, melyek a múltban megtörténtek és ezen előléptetéseket egy kissé egybevetné azzal a rovattal, hogy ki