Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

<S'4, országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 141 No de nem erről van szó, t. ház. Most arról van szó, hogy a nem állami tanároknak egy régi óhajtása, egy régi kérése teljesíttessék. Én ezt ismételve ajánlom az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmébe, (Helyeslés a jobboldalon.) kifejezvén reményemet és bizalmamat hogy ő ezt az ügyet is, mint általában minden ügyet, ismert igazságszeretetével és jóakaratával fogja elintézni. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Csak igen rövid nyilatkozatot kivánok tenni azon óhajtásra vonatkozólag, a melyet Ballagi t. képviselőtársam felhozott. A szabad-jegyeknek, a kedvezményes jegyeknek kérdése határtalan arányokat öltött. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) A t. háznak nincs fogalma róla, hogy akár a szabadjegyek száma, akár az az összeg, a melyet ez minimális számítással is képviselhet, mily rendkívüli nagy. Én a méltányos kívánságok elől elzárkózni nem akarok; semmiféle kulturális intézménynyel, különösen a sajtóval szemben mostoha eljárást a magam részéről nem kontemplálok, de a mi sok, az sok. Itt valami rendet kell csinálni, (Elénk helyeslés.) mert itt az államnak nagy pénzügyi érdekéről van szó. (Ugy van!) Ha valamiképen gátat nem vetünk a mai állapotnak, akkor ez tovább fog harapózni és maholnap pénzért Magyarországon utazni senki sem fog. (Ügy van!) Szándékom tehát valami alakban módját ejteni annak, hogy ez a dolog végleg szabályoz tassék, hogy egy normativum létesíttessék, a melyen tiílmenni semmi körülmények között szabad ne legyen. (Helyeslés.) Ez alkalommal erre a konkrét dologra nézve csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy ebben az évben meg fogom találni valamely módját annak, hogy ez a specziális kívánság addig is, míg a rendezés bekövetkezik, valami módon kielégítést nyerjen. (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. képviselőház ! A sárbogárdszegzárdi és a szegzárd-báttaszéki h, é. vasút körülményeit volt szerencsém a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával szóvá tenni és az akkori igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak szíves figyelmébe ajánlani, Elmondtam, hogy azon vasúti vonal vonatai óránkint 15—20 kilométer sebességgel vagy helyesebben mondva lassúsággal közlekednek, hogy még az első osztályú fülkékben is olyan lábszőnyegek és más tárgyak vannak, a melyek kiselejtezett kocsikban már 30 év óta teljesítettek szolgálatot, hogy nincsenek kellő számú őrházak és a vasúti alkalmazottak egy része csikorgó hidegben a szabadban kénytelen tanyázni, hogy nincs hídmérleg, melynek segítségével a szénszállítás ellenőrizhető lenne. De megtörténik az is, hogy az u. n. személyvonatok mozdonyai egy-egy állomásnál a rendes időn túl 15—20 perczig kocsitologatással vannak elfoglalva. Az akkori t. kereskedelemügyi miniszter ur felszólalásomra azt a feleletet adta, hogy mindezeken a dolgokon adminisztratív utón fog segíteni. Azóta több mint egy év telt el és egy hídmérleg ügyén kivül, a melynek létesítését hálás köszönettel nyugtázzuk, sem adminisztratív, sem más utón nem történt semmi. Maradt minden a régiben és Rákosi Viktor t. képviselőtársam sziporkázó humorával njból megírhatja szegzárdi utazását, még pedig élethűen és oly módon, hogy — a mint a múlt alkalommal is megtörtént — az egész ország nevetni fog rajta. B. Solymossy Ödön: Helyi érdekű az a vasút ? Boda Vilmos: Igen! Midőn ezen a mi csigavasutunkon utazni alkalmam és a világ forgandóságáról elmélkedni időm van, mindig azon tépelődöm, hogy tulajdonképen mennyit is ér egy miniszteri Ígéret. Határozott számmal talán ezt kifejezni nem is lehet, de nemleges alakban és számokban talán igen, pl. ily alakban, hogy: bizony nem sokat. A németek sokkal feketébb színben ítélik meg a dolgot, mert náluk ez ügyre vonatkozólag el van terjedve egy közmondás, a mely így szól: hogyha pedig neked a miniszter hivatalt igér, akkor iparkodjál más kereseti és megélhetési forrás után nézni. De bármennyit érjen is egy miniszteri Ígéret, annyi bizonyos, hogy a szegzárdi vasútnál ezúttal nem vált be és az okát is tudom, hogy miért. (Halljuh! Halljuk!) Azért, hogy nálunk Magyarországon nem a kereskedelemügyi miniszter ur a legfőbb hátalom, hanem a vasúti igazgatóság. Thaly Kálmán: Meg a hadügyminiszter! Boda Vilmos: Meglehet, hogy a miniszter urnak valami tetszik, de ha a vasúti igazgatóság más nézetben van, nem lesz abból semmi. (Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter tagadólag int). Legalább korábban igy volt, lehet, hogy most nincsen igy. Ennél a legfőbb hatalomnál pedig, hogy ne vonjam magamra Madarász József t. képviselőtársam megjegyzését, azt kell kijelentenem, hogy konzervatív vagyis maradi szellem uralkodik. Csak semmi ujitás, minden ugy van jól, a mint van! Az a paraszt közönség csak lármázzon, a mennyit neki tetszik, azért mégis csak ugy lesz, a mint ők azt maguk között elhatározzák. T. képviselőház ! Kötelességemnek tartottam ezt az ügyet ezen alkalommal is szóvá tenni, és minthogy jelenleg a kereskedelemügyi minisztérium vezetésében változás állott be, remélem, hogy talán azok az előbbi kereskedelemügyi miniszter ur által tett igeretek, ha nem is egészben, de legalább részben be fognak váltatni. De már ha felszólaltam és vasútról lévén szó, kötelességemnek tartom egy más nagyfontosságú ügyet ez alkalommal szintén szóvá tenni, (Halljuk! Halljuk!) és ez a baja-báttaszéki dunai áthidalás. Annyiszor volt már erről a fontos ügyről ugy e házban, mint azon kivül szó, annyi oldalról meg lett már világítva ez