Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-84
8h. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 139 Nyegre László jegyző (olvassa): A magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság miniszteri biztosának díjazására 3000 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): A magyarhorvát tengeri gőzhajózási részvénytársaság miniszteri biztosának díjazására 2400 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság segélyezésére az 1894. évi XXXVI. t.-cz. alapján 800.000 kor. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság miniszteri biztosának díjazására 8000 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): A balatontavi gőzhajózási részvénytársaság segélyezésére 24.000 K. Illyés Bálint jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! Az én sajkám nem szeli át a tenger sós hullámait, mint Lukáts Gyula t. barátomé, az én sajkám csak egy édes vízen mozog. Édes ez a víz nemcsak minőségénél fogva, hanem azért is, mert magyar, mert a mienk. T. ház! Túl a Dunán 900.000 holdon birunk egy tavat, mely valóságos kincses bányája kellene, hogy legyen Magyarországnak, melyet azonban elhanyagolunk minden téren, minden módon. A Balatonról van szó, az egyetlen hajózható magyar tóról. Ha más országé volna ez a tó, bárhol a világon, körül volna épitve, jó közlekedéssel volna ellátva, látnánk rajta gőzösöket, fürge csolnakokat, vitorlásokat; nálunk pedig bárom gőzhajó az egész, a mivel ki akarják elégíteni a forgalom igényeit. A vitorlások tönkrementek, csónakok nem exisztálbatnak a vizén, mert a Balatonnak erős hullámzása van, s igy egészen elhanyagoljuk ezt a kincset rejtő tavat. Ha Angliában ily tó volna, csak a pontytenyésztésből egy hektár 25 forintot jövedelmezne, nálunk a Balatonon egy hektár 25 krt sem jövedelmez. De most nem erről akarok szólani, hanem a gőzhajózási társaság szubvencziójáról. Az előző év költségvetésében már 24.000 korona volt e czélra felvéve, de a kormány jónak látta, hogy csak a felét adja ki. Kijelentem, hogy egy részvénynek sem vagyok boldog birtokosa, érdekelve tehát semmi tekintetben nem vagyok. — Ezen társaság küzd a megélhetési viszonyokkal, és ott vagyunk ma, hogy könnyen meglehet, hogy likvidálni fog, és ezen egyetlen hajózható tavunkon nem lesz gőzhajó. Tudom, hogy arról is van szó, hogy a Folyamos Tengerhajózási társaság venné át az üzemet; ettől azonban, a mint jól vagyok informálva, idegenkedik, mert tudja, hogy ott csak erős támogatással és szubvenczióval lehet a gőzhajózást fentartani, 1888-ban egy hajója volt ezen társaságnak, akkor 2000 frt szubvencziót kapott. 1890-ben 10 évre kötötték meg a szerződést, mely szerint 6000 frt szubvencziót kap, ha három gőzhajót fog járatni, és a megyék kötelezték magukat, t. i. Somogy, Zala és Veszprém, hogy egyenkint 3000 írttal szubvenczionálják a társaságot. Ma ugy állunk, hogy nincs szerződésük és bizonytalan, hogy részesednek-e a támogatásban. Zala megye megadja a szubvencziót, Somogy megye 1000 frtot ad, Veszprém" megye semmit. Veszprém megye oly feltételt kötött ki, melyet a társaság nem teljesíthetett; azt kívánta, hogy egy hajó 4 óráig vesztegeljen Almádiban. Ha ez megtörténnék, négy csatlakozástól fosztatnék meg a közönség. Már pedig Almádi kedvéért az egész zalai oldal közönséget nem lehet ennek kitenni. Én tehát nagyon kérem a t. miniszter urat, ne engedje, hogy oda fejlődjenek a viszonyok, hogy a társaság likvidálni legyen kénytelen. Ez a három gőzhajó nem sok, de ha ez a forgalmat kielégíti, akkor igyekezzünk ezt fentartani, hogy fejlődhessék. En betekintettem abba a memorandumba, melyet a minisztériumhoz beterjesztettek és láttam, hogy a társaság mennyi lekötelezésnek volt kénytelen magát kitenni, hogy az állam támogatását megkapja. Ha ezt becsülettel teljesiti, azt hiszem, elvárhatja, mint magyar társaság, hogy a miniszter ur támogassa. Meg vagyok győződve, hogy ha német vagy osztrák társaság volna, hogy ha Ausztriában volnának a részvények elhelyezve, ugy támogatnák, és nem volna szükség felszólalni; de mert magyar társaság, nem törődnek vele. (Ellenmondás a jobboldalon.) B. Solymossy Ödön: Mi is jó magyarok vagyunk! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Osztrák-magyarok !) Nessi Pál: Ez a 24.000 korona ebben a nagy költségvetésben csak egy csepp, de erre a csepp olajra szüksége van egy magyar társaságnak, az egyetlen magyar álló vízen evező gőzhajózási társaságnak. Én tehát felhívom a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy miután a balatonparti lakosság beéri ezzel a 3 gőzhajóval, s ezzel lebonyolítható a forgalom: támogassa ezt a társaságot, a menynyire csak lehetséges, a szubvencziót adja ki neki és ha lehetséges, hosszabbítsa meg a szerződést, hogy befektetéseket tehessenek, mert ilyen bizonytalan állapot mellett ezt attól kívánni sem lehet. Ezeket akartam most elmondani. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Ismeretesek előttem azon körülmények, a melyeket előttem szólott t. képviselőtársam a balatontavi hajózásra vonatkozólag felhoz. Ez a kérdés most sürgőssé vált, a mennyiben itt van a tavaszi hajózás kezdete és egy vagy más irányban mindenesetre meg kell a kérdést oldani. Ebből a szempontból már most jelenthetem, hogy mára vagy holnapra tanácskozás van egybekiva a folyam- és tengerhajózásra vonatkozólag együttesen, hogy valamely 18*
