Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

8í. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton, 135 zel, annyival is inkább, mert a mint ezt jelezni fogom, ez magának az ügynek pénzügyi megoldását is tetemesen megkönnyíti. A szakértők, a kik ezen kérdéssel állandóan és komolyan foglalkoznak, kiszámították már azt, hogy a duna-tiszai csatorna által öntözendő területet csupán csak 300.000 holddal véve, továbbá a lejtés által kifejtendő villamerőt csupán 6000 lóerőre esztimálva, évenkint körülbelül 6 millió korona jövedelemre tehetünk szert ezen mellékszolgáltatások által, a mi — a mint kiszámíttatott — teljesen amortizálja azon költségtöbbletet, a melyet ezen mellékszolgáltatások czimén az építendő csatornába belefektetni lcell. És most áttérek Baross János t. képviselőtársam előadására. Azok, a kik leginkább hajózási szempontból tervezik a kérdés megoldását, a csatorna irányát Szegedtől Csongrád irányában tervezik, jelezvén azt, hogy a Tisza Szegedtől Csongrádig úgyis változott. Megengedem, csakhogy a Tisza Szegedtől Csongrádig hajózhatózás tekintetében nagyon problematikus, mert tudjuk, hogy kis víz alkalmával csupán csak párhuzamos művekkel és állandó kotrásokkal lehet a Tiszát oly karban tartani, hogy azon a hajók akadálytalanul járhassanak. Jelezni kívántam azt, hogy a mióta a magyar szakértők ezen kérdéssel foglalkoznak, azok állandóan és folytonosan a budapest-szegedi irány mellett harczolnak. Ebben az alakban ment át ezen csatornának kérdése az egész nemzet helyeslő köztudatába és az egész csatornának múltja ezen irányához van fűzve. Ha mi ezen csatornát Szeged mellőzésével a rövidebb irányba, vagyis a szeged-csongrádi irányba tereinők, azon esetben a Duna-Tisza-köznek alsó része meg volna fosztva mindazon jótéteményektől, a melyek e csatornából reá származnának, míg ha Szeged felé vezetjük, sem az öntözésből, sem a lecsapolásból nincsen kizárva az Alföld alsó része, sőt azon esetben a halasi, szabadkai és zentai vonal is bőségesen fogja élvezhetni e csatorna áldását. A legutóbbi időben — ép ugy, mint ma Baross János t. barátom is tette, — nagy súlyt fektetnek ugy e házban, mint e házon kívül, a dunaközi magyarság istápolásának kérdésére. Beksics Gusztáv képviselőtársunknak e tekintetben való irodalmi működése mindenki előtt ismeretes. Rákosi Viktor képviselőtársam múltkor tartott beszédében a cluna-tiszaközi magyarság megerősítését, annak kulturális és anyagi tekintetben való emelését egyenesen a magyar faj politikai gerinczének nevezte. Nessi Pál: Az is! Lázár György: Darányi miniszter ur akkor, a mikor tárgyaltuk az öntöző-csatornák kérdését, azon törvényt egyenesen a magyar Alföld törvényének nevezte. Ha tehát ezen általános vélemény szerint, a magyar faj politikai szempontjából olyan nagy súlyt kell fektetni a duna-tiszaközi magyarság anyagi és erkölcsi érdekeinek ápolására, csak fél munkát teljesítenénk akkor, ha ezen csatornát csupán Csongrádig vezetnők, mert ezáltal — a mint már jeleztem is — azt a Csongrádon aluli magyarságot megfosztanók annak a csatornának minden jótéteményeitől. A csatornát ennélfogva — véleményem szerint — a budapest-szegedi, vagyis abban az irányban kell kiépíteni, a melyben az már évszázadok óta kontemplálva van és a mely csak egyedül felelhet meg azon nagy gazdasági és nemzetpolitikai feladatoknak, a melyekből ezen csatorna kiépítését mindnyájan támogatjuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Igen természetes — és ebben Major Ferencz képviselő urnak igaza van — hogy a duna-tiszai csatorna kiépítése által a magyar csatornarendszer még megoldva nincs. A magyar csatornarendszernek két alapeszméje van: az egyik az, hogy magunkat a Nyugattal; a másik pedig, hogy a tengerrel összekössük. E tekintetben én teljes mértékben elfogadom — a dunaközi csatorna irányára vonatkozó nézetem fentartása mellett — Hieronymi Károly képviselőtársunknak ugy e házban, mint c házon kívül kifejtett véleményét, a mely abban kulminál, hogy a Körösök vidékét a Tiszával és az Alvidéket Maros utján a szeged-budapesti csatorna közvetítésével Németország piaczával összekötve, a Duna utján, a Szávának felhasználása mellett, Magyarország területét a tengerrel össze kell kötni, a minek természetes előfeltételét képezi az, hogy mindezen mellékfolyók, a melyeket említeni bátor voltam, hajózhatóvá tétessenek. A midőn a kereskedelemügyi miniszter ur ebben a tárgyban tudomásom szerint tanulmányokat végeztet, a midőn remélhető, hogy ezen tanulmányok, a melyek már három év óta tartanak, legközelebb befejezésre jutnak és a miniszter urnak ebben a tekintetben döntenie kell: ajánlom az általam kifejtett szempontokat szíves figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Nem akarván a költségvetési vitát nyújtani és nem akarván felszólalni a költségvetés következő tételénél, engedelmet kérek a t. háztól, hogy az Alvidék nagy közlekedési érdekére már ez alkalommal is felhívjam az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét és ez a Dunának Baja-Báttaszéknél való áthidalása. (Helyeslés a jobboldalon.) Az 1900-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával többen felszólaltunk ebben a tárgyban és jeleztük azt az óriási fontosságot, a melylyel ez az összeköttetés az Alvidékre és különösen Dél-Magyarországnak a tengerrel való összeköttetésére bír. ugyanazon időtájt monstre-küldöttség tisztelgett az akkori kormány elnökénél és az akkori kereskedelemügyi miniszter urnái, a kik kijelentették azt, hogy e kérdésnek, a melyet ők maguk is fontosnak, életbevágónak ismertek el, semmiféle elvi akadálya nincsen, csupán csak pénzügyi nehézségek azok, a melyek e kérdés helyes megoldásának útjában állanak.