Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

8b. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. 133 építésének vezetője, Czekélius miniszteri tanácsos ur, egy referáda közben jelentette nekem, hogy az eskütéri hidnál, annak budai oldalán, bizonyos szabálytalan mozgások tünetei merülnek fel. Ennek folytán írásbeli jelentésre hívtam fel és jelentette azt, hogy már a múlt évtől kezdve bizonyos megfigyelések folytak arra nézve, vájjon a vasszerkezet szélrácsozatának az a vége, mely a hidfő fülkéjében van elhelyezve, szabályszerűen mozog-e a hőmérséklet változásának megfelelőleg. Jelentette továbbá, hogy január 3-án azt tapasztalta, hogy ez a mozgás nem a hőmérsék változásának felel meg, hanem ezzel ellenkező tünetet mutat. Ennek folytán szükségét láttam, hogy néhány kiváló szakértőt meghívjak a végből, hogy meghallgassam nézetüket az iránt, vájjon ez a mozgás csakugyan szabálytalan-e, és ha fenforog, mi annak az oka, és mi annak a jelentősége? A szakértő urak első alkalommal tanácskozván, arra az eredményre jutottak, hogy véleményt mondani mindaddig nem lehet, míg további észlelések nem történtek. Kijelölték egyszersmind a megfigyelés módozatait, és kijelölték azon megfigyelési momentumokat, melyekre előzőleg szükség van, mielőtt véleményt mondhatnának. Ezek a megfigyelések, ugy, a mint ők kívánták, minden pontra szakadatlanul folynak, és hiszem, hogy nemsokára be is lesznek fejezve. Akkor leszek azután abban a helyzetben, hogy felkérhessem az illető szakértő urakat, hogy megfigyeléseik alapján véleményt mondjanak, s attól teszem függővé, miféle intézkedésekre lesz szükség. De már most megjegyzem, hogy mikor ez a mozzanat felmerült, a további terhelést rögtön megszüntették. Megjegyzem továbbá azt is, hogy azóta ez a mozgás az északi részen majdnem teljesen megszűnt, a déli részen azonban még észlelhető nagyon csekély, alig észrevehető mértékben. Ki kell mondanom még azt is, hogy az illető szakértő urak már az első alkalommal kijelentették azt, hogy ez idő szerint semmiféle imminens veszély fenn nem forog. Ez a dolog stádiuma ma; igyekezni fogok a kérdést tisztázni és azután a körülményekhez képest fogok intézkedni. (Helyeslés.) Nyegre László jegyző: Lázár György! Lázár György: T. ház! Engedelmet kérek a t. háztól, hogy e tételnél röviden felszólaljak. Már az 1900-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával ugy általam, mint gr. Zichy Jenő és Kovács Pál képviselőtársam által szóvá tétetett a magyarországi csatornarendszer kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanezen kérdés tárgyaltatott nemcsak általam, hanem Komjáthy Béla és Hieronymi Károly t. képviselőtársaim által is akkor, midőn Darányi földmivelésügyi miniszter ur az öntöző csatornákról szóló törvényt a t. háznak bemutatta és az a ház kebelében tárgyalás alá került. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal én is röviden foglalkozzam, mert a költségvetés tárgyalása alkalmával tudomásom szerint ezen kérdéssel csak a pénzügyminiszter ur, s az imént Baross János és Major Ferencz képviselőtársaim foglalkoztak. (Halljuk! Halljuk!) Ha valamikor jogosult volt ezen kérdésnek nyilvános tárgyalása és megfontolása, akkor ez, ugy hiszem, a legnagyobb jogosultsággal bir mostan, mikor látjuk azt, hogy Oroszország és Ausztria a legnagyobb gyorsasággal épiti ki Nyugatra vezető csatornáit, a melyek egyenkint alkalmasok lesznek arra, hogy a mi délkeleti nyersterményeinknek konkurrencziát csináljanak és megelőzzék azokat abban, hogy a nyugoteurópai piaczokon kellő időben megjelenjenek. Épen ezen kérdés rendkívül nagy fontosságának tudatában és ennek elismeréseképen foglalkozott ezen kérdéssel a trónbeszéd, foglalkozott a kormány, a társadalom, a szakirodalom. A múlt évi szeptember hóban megtartott trónbeszód a csatornakérdés megfontolását és tárgyalását egyenesen ezen országgyűlés teendői közé utalja. A mi a kormányt illeti, már az 1900-iki budget alkalmával a kereskedelemügyi miniszter urnak hivatali elődje kijelentette a költségvetés indokolásában azt, hogy tekintve, hogy hazánk nagyon szegény bajózási és öntöző csatornákban, hogy viziutaink épen Nyugatra, hová tömegáruink túlnyomó részének kell igyekeznie, a jó közlekedést aránylag kis mértékben biztosítják, komolyan kell foglalkozni a Dunának az Oderával való összeköttetésével, ugy a Duna-Tisza- és a Duna-Száva-csatornával. Hogy a mostani kereskedelemügyi miniszter ur ezen kérdést szintén rendkívül fontosnak tartja, azt igazolja azon körülmény, hogy magáévá tette hivatali elődének a jelenleg tárgyalás alatt lévő költségvetésbe felvett azon tételét, a melyben Magyarország csatorna-rendszerének tanulmányozására 90.000 kor. irányoztatik elő. De hogy ezzel a kérdéssel a társadalom és a szakkörök is foglalkoznak, arra bizonj^ság első sorban hazánk nagy tekintélyű technikusának, Hieronymi Károly képviselőtársunknak a Magyar Gazdasági Egyesületben két év előtt tartott nagyérdekü felolvasása, azonkívül azon tárgyalások, a melyek a múlt évnek őszén és a télen az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, a Magyar Közgazdasági Társaságban és a Magyar Mérnök- és Épitész-Egyletben lefolytak, továbbá, hogy a szakirodalom is foglalkozott ezzel a kérdéssel, eltekintve attól, hogy a napi sajtó is majdnem lázas érdeklődéssel fordult e felé a kérdés felé. Monográfiákat, irtak Krisztinkovich Ede és Bácskay Gyula, a melyeket a közönség is élénk figyelemre méltatott. Meglehet, t. képviselőház, és ugy is van, hogy a szakkörök ezen csatornáknak, a magyarországi csatorna-rendszernek alapvonalaira nézve egymástól eltérnek, egyik egy irányban, másik más irányban akarja megoldani a magyarországi