Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-84
132 84. országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. rem, hogy már most foglaljunk ez irányban a leghatározottabban állást, hogy egyszer valahára, ha már oly nagymérvű költekezéseket tettünk Fiúméra és még a jövőben is hatalmas támogatásban kell majd részesíteni keleti hajózási irányzatunk megteremtését, akkor első kötelesség, hogy mindent elkövessünk arra, hogy Fiúméban megfelelő hajógyárunk épüljön. Sőt többet mondok. Megkövetelhetnénk, hogy a haditengerészet hadi parkjának egy részét is állandóan a magyar tengerparton levő magyar kikötőkben tartsa; ezt meg is csinálhatjuk, s erre van is alkalmas kikötőnk. Ott van Buccari, a természettől fogva hatalmas hadi-kikötő; a ki annak mélységi és szélességi viszonyait ismeri, tudja, hogy hadi-tengerészetre alkalmasabb hely nincsen, mint épen Buccari kikötője! (Felkiáltások a szélsöbálóldálon: Az is Horvátországban van!) Hát inkább legyen Pólában ? és a közös tengerészet inkább költse el a milliókat Pólában, mikor nekünk jogunk van ezen milliókból való részesedéshez ? Itt, t. ház, mindig magasabb szempontokat és még a visszatérülés szempontját is kell figyelembe vennünk, (Helyeslés balról.) mert ha a hadi-tengerészetnek egy része állandóan a magyar tengerparton van, egyúttal ott költik el a keresményük nagy részét, másodszor pedig ha hajógyárunk van, hol a hadi-tengerészet egy része felépül, az óriási befolyással lesz nemcsak a magyar iparra, de az egész magyar tengerészet tekintélyére kifelé és fejlődésére. Ez tehát nagyon fontos kérdés, a melynek megoldása a t. szakminiszter urnak első, lehet mondani, becsületbeli kötelessége a magyar állam, a magyar tengerészet iránt. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsöbálóldálon.) Már tegnapi beszédemben kellő világításba helyeztem, mily fontos Magyarországra a külkereskedelmi irányoknak felkarolása és mennyire fontos Magyarország jövőjére az, hogy ne engedjük át a pozicziókat, a melyeket birunk, vagy bírhatnánk, ha kötelességünket teljesitenők. Még inkább előtérbe lép az a követelés, hogy a magyar tengerészetet okszerűen és lehetőleg rövid idő alatt abba a helyzetbe kell hozni, hogy azt a kereskedelmet, a melyet Magyarország behozatala és kivitele igényel, lehetőleg a saját erejéből legyen képes lebonyolítani. Nagyon jól tudom, hogy a legkényesebb kereskedelmi irányzat épen a hajózás, a mennyiben itt állandó tarifáról, mint a vasútnál, beszélni nem lehet. Hajózásnál a viteldijak megállapítása tisztán a kereslettől és attól függ, mennyi hajó vesztegel a kikötőben és mily irányban szándékoznak visszautazni. Ezektől függ, hogy valamely árut mennyiért szállítanak. Ma egy koronáért, holnap öt koronáért. Ily nagy különbség van a tarifa megállapítása, szempontjából ; mert ez tisztán alku kérdése. Épen ebből a szempontból nagyon fontos, hogy Fiúméban fészket találó hajóparkunk legyen, hogy ott hajógyár létesíttessék, a mely fejleszsze Magyarország hajóparkját, ez fogja majd mintegy rajként kibocsátani azokat az eszközöket, a melyek hivatva vannak Magyarország külkereskedelmét megizmositani. T. képviselőház! Nem akarom becses figyelmüket továbbra igénybe venni. (Halljuk! halljuk ! a bal- és a szélsöbálóldálon.) Még csak arra kérem a t. házat, hogy ezeket a kérdéseket, a melyek Magyarországra nézve eminens közgazdasági életkérdések, mint a viziutak, a tengeri hajózás kérdése, a viziutaknak a vasúti hálózattal való összeköttetésének kérdése, lehetőleg tartsa állandóan napirenden és ezekre nézve gyakorolja a legnagyobb ellenőrzést. Ebben a tekintetben nem osztozom azok nézetében, a kik ugy fogják fel a helyzetet, hogy viczinális vasutat oly vidéken építsenek, a hol munkahiány van. Ez a leggonoszabb politika, (Igaz! a bal- és a szélsöbálóldálon.) mert azért, hogy a népnek fél évre munkát adjunk, megterheljük a vidéket évtizedekre, és azonkívül esetleg útját álljuk a helyes közgazdasági politikának. Az ilyen politika a legbotorabb felfogás, a mely elképzelhető. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsöbálóldálon.) Pedig az utóbbi időben ezt az irányzatot látom itt felkapni, hogy ugyanis a vasútépítést a munkahiánynyal indokolják. Arra hivom fel a t. ház figyelmét, hogy ne a munkahiányból ítélje meg a viczinális vasút szükségét, hanem abból a szempontból, hogy tényleg van-e rá szükség, és nem rak-e oly terhet a községre, a megyére és az útalapra, a mely elviselhetetlen. Még csak egy kérdésem van a t. miniszter úrhoz, nagyon rövid, de azt hiszem, elég komoly. Ez az, hogy méltóztatott olvasni, és mindnyájan olvastuk azt az aggodalmat, amely az eskütéri hidnak építkezése folytán mindnyájunk lelkére nehezedik. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Én nem tudom, vájjon lehetséges lesz-e ennél a hidnál a teherpróbát megejteni, és nem kell-e azt előbb leszerelni. Ha ez bekövetkeznék, ez legkevesebb 2 millió korona költséget okozna és ennyivel drágítaná meg az eskütéri hidat. A ki ismeri a viszonyokat, tudja, hogy milyen különböző talajon nyugszik a pesti és a budai vég. Az egyik részen a lánczkamra hőforrások felett van, a másik felén pedig egészen más hőmérséklet uralkodik. Itt oly viszonyok fordulhatnak elő, ha erre előre tekintettel nem vagyunk, hogy bekövetkezik, a mitől én félek, hogy demontirozni kell a hidat, mielőtt a teherpróbát megejtjük, a mi milliókat nyel el. Erre megnyugtató választ kérek a szakminisztertől. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Arra a kérdésre, melyet Major t. képviselőtársam az eskütéri hidra vonatkozólag hozzám intézett, kötelességemnek tartom haladéktalanul válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Márczius 11-én vagy 12-én az eskütéri hid
