Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-84

130 81. országos ülés 1902 zott és megjavult közgazdasági viszonyok és az alföldi magyar nép lelkében élő életrevaló tulaj­donságok következtében okvetlenül be kell kö­vetkezniük. Én tehát, a mikor a tételt elfogadom, a legmelegebben felhívom a t. kormány figyelmét a duna-tiszaközi csatorna mielőbbi létesítésére. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. képviselőház! Az előttem szóló t. képviselőtársam beszédében igen sok érdekes és megszívlelni való dolgot találok, azon­ban azokkal az okokkal és következtetésekkel, a melyeket Ő igyekezett egyes nagyfontosságú, nagy horderejű nemzeti, közgazdasági és közlekedési szempontok támogatására mintegy érvekül fel­hozni, nem érthetek egyet. Először is kezdem beszédének utolsó részé­nél, a mely a szocziálizmusról szól és melyben felhozta, hogy nagyon veszedelmes dolog, hogy épen a Duna-Tisza között kezd lábra kapni ez az irányzat. A képviselő ur azonban olyan indo­kokat hozott fel erre, a melyek egyáltalában nem állják meg helyüket. Megvádolta ugyanis a Duna-Tisza közötti magyarságot azzal, hogy az műveltség tekintetében hátra van. Baross János: Gazdasági műveltség tekin­tetében ! Major Ferencz: Ezt hozta fel egyik indo­kául annak, hogy ott a szocziálizmus terjed. Hát, bocsánatot kérek, nincsen műveltebb, értel­mesebb eleme a magyarságnak, mint ez és épen itt van a baj. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon is tanult, s igen könnyen veszi be azo­kat a tévtanokat, melyeket a Budapestről oda özönlő nemzetközi elemek hirdetnek és terjesz­tenek. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) A gyak­ran megjelenő férczmunkák és nyomtatványok is részben okai a szocziálizmus terjedésének, mert ezek rossz irányba terelik annak a lakosságnak a tudását. (Helyeslés a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy tovább men­jek annak bizonyításába, mennyire tévesen fogja fel előttem szólott t. képviselőtársam Magyar­ország jövőjét. Hiszen a hidrogratikus viszonyo­kat, a folyók irányzatát az isteni gondviselés a legnagyobb bölcseséggel ugy rendezte a magyar állam javára, hogy összes vízi utaink ugy foly­nak össze, hogy Keleti irányban vezetnek, a nélkül, hogy kizárnák a Nyugatot vízi útban. Az az ok, melyet t. képviselőtársam felhoz, hogy Keletre nekünk még ma nincs mit vin­nünk, nem a folyók hibája, hanem hibája a kormányzatnak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) így hazudtolni meg a termé­szetnek kincseit, a mi erőinket és ezt a mi nyo­morult közgazdasági politikánknak mintegy in­dokául felhozni, azt nem engedhetem meg én, a kinek látköröm van és tudom, hogy Magyar­országon századokkal ezelőtt a világos fők, — nem én — megmutatták az utat, a melyen április 5-én, szombaton. Magyarországnak fejlődnie kell. Hiszen Magyar­ország hidrográfiai viszonyai a lehető legked­vezőbbek és Magyarország minden ipari feldol­gozásra alkalmas nyersterményekkel bír. Ha ki­aknáznék ezeket a természet adta kincseket, akkor keleti kereskedelmünket hatalmasan fej­leszteni lehetne. Minthogy ily kedvező a hajó­zási viszonyunk Kelet felé, kötelességünk volna mindent megtenni, hogy iparunkat fejleszszük és Keleten tért hódítson. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert Magyarország soha sem lesz gazdag abból, hogy Nyugatra nyers termé­nyeket szállít. Sőt ellenkezőleg, épen az a mi nyomorúságunk oka, hogy tisztán csak Nyugatra küldünk nyersterményeket. Főfeladatunk, hogy nyersterményeinket feldolgozó ipart teremtve, czikkeinkkel eláraszszuk a Keletet. (Elénk he­lyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert hazánk a Kelet kapuját képezi. Nem gáncsolni kellene tehát a gondviselésnek azt az igazán nagy ke­gyét, hogy hazánkat ilyen vízi utiránynyal aján­dékozta meg, hanem rendkívüli előnynek kell Magyarországra nézve tekintenünk, hogy ilyen hidraulikus viszonyokkal dicsekedhetünk, (He­lyeslés balfelöl.) A mi a csatornakérdéseket illeti, e tekintet­ben szívesen osztozom t. képviselőtársam nézeté­ben, mert a csatornatervek helyes keresztülvitele, folyóink szabályozása és hajózhatóvá tétele nagyon fontos közgazdasági szempontot képez. (Helyeslés balfelöl.) Azonban ne higyje t. képviselőtársam, hogy ezt a kérdést egyetlen csatorna építésével megoldhatjuk. Az a legnagyobb baj, hogy a hajózási viszonyok ma olyanok — mint a leg­utóbbi kimutatás bizonyítja — hogy a dunai hajózási társaságok és egyesek is, a kik teher­szállításra hajókat tartanak fenn, lassankint el­adni kénytelenek hajóikat, mert azok nem hoz­zák be az üzemi költségeket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek az az oka, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy Magyar­ország közgazdasági fejlődése erőltetett, rossz irányba lett terelve. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Oka ennek a viczinalizmus túlten­gése, a mely nem vette figyelembe a folyókban rejlő természeti kincseket, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) s a melynél fogva a helyett, hogy folyóink szabályozása, s csatornák építése által a közlekedési utakat olcsókká tették volna, a magyar közgazdaságot jellemző politika folytatásával — a mely mindig az állam bőrére spekulál és az állam pénzéből akar meggazda­godni — vizi utaink fejlesztését teljesen abban­hagyták, a viczinális építkezések pedig valóság­gal elsorvasztották a nemzet életerejét. Hiszen mindnyájunk előtt ismeretesek a viczinális épít­kezések körül nemcsak a Torontál megyében, ha­nem más megyékben is előfordult visszaélések, a melyek tisztán az állam kizsákmányolására irá­nyultak, s a melyek mellett a községek tönkre­mentek, nem a közlekedésügyi politika, hanem egyesek meggazdagodási vágyának a kedvéért.

Next

/
Thumbnails
Contents