Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-84
128 Sí, országos ülés 1902 április 5-én, szombaton. állam volnánk, mely a Balkánon keresi a piaczokat, akkor nagy hasznát vennénk a Dunának és a Tiszának, a melyek északról délre folynak. Azonban mi nyerstermelő állam vagyunk, piaczaink Nyugaton vannak és a Nyugathoz az ország keleti részeinek semmi vizi összeköttetésük nincs. (TJgy van! a jobboldalon.) Ma tehát az a helyzet, hogy délfelé a Balkánra van utunk, de nincs kivitelünk, mig Nyugat felé lenne kivitelünk, de nincs utunk. (TJgy van! a jobboldalon.) Már eddig is éreztük ennek a szerencsétlen hidrográfiai helyzetnek káros hatásait, de a közeljövőben ezek mindenesetre megfognak sokszorozódni. Ugyanis el lehetünk rá készülve, hogy a legközelebbi jövőben el fogjuk vesziteni nyersterményeink legnagyobb piaczát: Németországot. Közgazdáink erre az eshetőségre két uj piaczról akarnak gondoskodni: ezek egyike Anglia, másika Svájcz. Bánk nézve különösen Svájcz bir fontossággal, kiváltkéj) aránylag közelvolta miatt, de Svájczhoz is jóformán csak egyetlen utunk van, illetőleg lehetne, és ez a Duna. A vasúti szállitás drága és nehézkes és már eddig is nagyon sokszor boszankodva kellett tapasztalnunk, hogy a közbeeső osztrák vasúti társaságok velünk szemben barátságtalan tarifapolitikát folytatnak. Barta Ödön: De azért közös vámterület kell, ugy-e? Ballagi Géza: Erre nincs annak befolyása! (Ellenmondásolc a, szélsöbalóldálon.) Baross János: Akkor is ugyanezt az eljárást követhetnék! Barta Ödön: De hiszen akkor majd megtanítanék őket! Baross János: Ha a duna-tiszaközi csatorna megépittetnók, az ország keleti részei nyersterményeinek, első sorban a tiszamenti búzának, a mely a tiszamenti városok rohamosan fejlődő malomipara által feldolgozva liszt alakjában kerülne a jáaczra, egyenes útjuk lenne Bajorországba. Azonban Bajorországban ma még tényleg akadályokkal kell küzdenie a magyar exj)ortnak. Ugyanis Bajorország forszírozott vasúti politikája következtében a felső-dunai hajózás a múlt században teljesen elhanyagol tátott. A legutóbbi időben bizonyos változás észlelhető ugyan Bajorország ezen politikájában, sőt a bajor költségvetésekben a Duna-szabályozás és a dunai kereskedelem czéljaira tételek is vannak felvéve; azonban mindenesetre szükséges volna, hogy a mélyen t. kormány a legközelebb megújítandó kereskedelmi szerződéseknél sürgesse meg Bajorországot az iránt, hogy a felső-dunai hajózást mielőbb rendezze. Sőt tovább megyek. Erre Bajorország az 1856-iki jsárisi béke-egyezmény 17-ik pontja értelmében kötelezhető is. És ha mi, szegény magyar nép a Vaskapu áttörésénél és a Duna szabályozásánál szinte erőnkön felüli, óriási áldozatokat hoztunk Közép-Európa kereskedelme érdekében, méltán elvárhatjuk, hogy viszont a szomszéd államok a Felső-Dunát mielőbb szabályozzák és a dunai hajózást előmozdítani siessenek. (TJgy van! jobb felöl.) Ha kormányunk ezen intervencziójának sikere lenne, abban az esetben nemsokára egy másik örvendetes tény is bekövetkeznék. T. i. Württemberg már régóta óhajtja megvalósítani azon kedvencz tervét, hogy a Dunát is Ulmtól Stuttgartig a Neckár- völgy ével, és, a mi reánk még fontosahb, a Bódeni-tóval is két csatorna segélyével kösse össze. Ha ez a terv megvalósulna, nyitva állana számunkra az ut a Bódeni-tóhoz egészen be Svájczba. Hogy mit jelentene az Magyarországra nézve, ha direkt vizi összeköttetést kapnánk Svájczczal, azt bővebben fejtegetni, azt hiszem, felesleges is. Svájcz után Magyarország Európa egyik legkontinentálisahb állama. Tengerpartunk nincs, a mi kevés van, azt is a Karszt sziklái zárják el az anyaországtól. Nekünk nyersterményeink számára egy posszibilis piaezunk van: NyugatEurópa és pedig annak legkontinentálisabb középső része: Svájcz és egyetlen útirányunk: ez a Duna, ezt kell tehát lehetőleg fejleszteni. De, t. ház, ha eltekintünk is ezektől a külkereskedelmi szempontoktól és csak Magyarország belkereskedelmét, intern gazdasági életét veszszük is figyelembe, akkor is be kell látnunk hogy a duna-tiszaközi csatorna Magyarországra nézve oly szükséges, mint a falat kenyér. (Ugy van! jobbfelöl.) Az ország nyugati és keleti részei az előbb emiitett kedvezőtlen hidrográfiai viszonyok miatt teljesen szeparálva vannak egymástól, olyan külön gazdasági életet élnek, mintha nem is egy nemzethez, egy országhoz tartoznának. Abból a körülményből, tisztelt ház, hogy a csatornának első sorban hajózási szempontból van nagy fontossága, következtetést vonhatunk annak irányára is. Ez az irány nem lehet más, mint a budapest-csongrádi irány és semmiesetre sem lehet a budapest-szegedi. Ha csak egy tekintetet vetünk is a térképre, meggyőződünk ezen állítás valóságáról. Ugyanis Csongrád a Közép-Tisza és az északkeleti Alföld, valamint a Körösök vidékének hidrográfiai központja. Csongrádnál szakad a Körös a Tiszába, magával hozva Hunyad, Bihar, Békés, Arad és JászNagy-Kun-Szolnok vármegyék nyersterményeit. Természetes, hogy a kereskedelemnek egy hajózási ut akkor legértékesebb, ha legrövidebb. Már pedig, ha a Tiszát a Dunával akarjuk összekötni, Csongrád feljebb feküdvén, mint Szeged, az ut, a csatorna rövidebb, és könnyebben megépíthető lesz, mintha Szegednél torkolna a csatorna a Tiszába. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Általában a legújabb gazdasági fejlődés, t. ház, és a legújabb közgazdasági politika az eddig meglehetősen elhanyagolt értékesítési viszonyok kedvezőbbé tételére törekszik. Azt hiszem, e tekintetben épen nagyon sokat várhatnak a
