Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

116 83. országos ülés 1902 olasz irredenta törekvés, mint Albániában és tovább, mert egyáltalában nem törődünk ezekkel a viszonylatokkal, nem vonzzuk ezen népeket összeköttetéssel magunkhoz és kiteszszük ezen igen érdekelt területeket annak, hogy ott irredenta törekvések a legnagyobb mértékben burjánozzanak, a melyek karöltve járnak montenegrói üzelmekkel. Erre nekem határozott figyelmeztetéseim vannak és erről határozott tudomásom van. Ha ez igy van, hol van a mulasztás ? Ki a bűnös abban, hogy 23 év telt már el és mi közgazdaságilag nem tudtunk érvényesülni még Boszniában sem, annál kevésbbé tudtunk érvényesülni Maczedoniában és Albániában? Majd el fog következni az az idő, pedig nemsokára, hogy Albániában a kikötőből az olaszok fognak egy vasutat építeni csatlakozással a mitroviczai vasúthoz, tán a németek szövetkezésével, minek a következménye lesz, hogy reánk nézve elvész közgazdaságilag Albánia és esetleg Maczedonia is és magukhoz fogják ragadni az olaszok még politikailag is. TJgy látszik, ez a mi diplomacziánk khinai fala, a melyen nem tud átmászni. (Zaj a szélsobaloldalon). Nessi Pál: Hol van magyar dijfiomáezia? Major Ferencz: Annak magyarnak is kell lennie! Kubik Béla: Azt mondjuk, hogy magyarnak is kell lennie, de nincs! Major Ferencz: De hiszen, t. ház, magyar embert van szerencsénk tisztelni a bosnyák dolgok élén, és mégis mit látunk? Kern látjuk, hogy az a magyar ember eddig közgazdasági szempontból a Magyarországgal való összeköttetést szorosabbra akarta volna fűzni, hogy azt a sok milliót és annak a sok derék magyar fiúnak véráldozatát legalább valamiképen kamatoztassa a magyar nemzet és haza érdekében. Azt látjuk, hogy Bosznia egy készakarva elszigetelt ország közgazdaságilag, a melyet talán magának csinál meg. Nem tudom, mi a czélja Boszniával, de ugy látszik, mintha saját magának királyságot akarna ott csinálni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már 21 esztendeje, hogy elhangzott az előadói székről az indítvány, és az egész ház, lelkes tetszéssel elhatározta, hogy csakis ideiglenesen szavazza meg az ország a keskeny vágányu vasutat Szerajevóig, és hogy a legközelebbi években azt feltétlenül széles vágányuvá kell tenni. Magyarországnak ezt az óhaját elismerték még a Beichsrathban is, maga Pacák is elismerte akkor. És mi mit tettünk ? Ki a hibás, hogy ez nem lett beváltva? (Felkiáltások a szélsobaloldalon : A kormány! A többség!) A kormány és első sorban az a magyar ember, a ki nem teljesítette azt a kötelességét, a melylyel hazájának tartozott. A mint már az általános vitánál említettem, tudomásom van arról, hogy a kereskedelemügyi kormány pár év előtt megkísérelte, április k-én, pénteken. hogy ezt az éktelen hibát, és lehet mondani, méltánytalanságot, megkorrigálja és a magyar államvasutakba bekapcsolja a bosnyák vasutakat és kereskedelmet. El volt készítve minden, semmi sem hiányzott és odaátról a szomszédból egyszerűen lefújták a dolgot. (Zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Volt itt akkor is kormány, volt itt akkor is képviselőház és mi sem történt azóta, de történt ujabban keskenyvágányu vasut-tervezés, melynek útját kell állni. Ot évvel ezelőtt, a mint bejöttem a parlamentbe, az első dolgom volt, hogy erre az óriási közlekedési hibára és méltatlanságra a képviselőház figyelmét felhívjam. Mert ha Boszniáról van szó, akkor nemcsak erről magáról, hanem szó van az egész Balkánról, le Szalonikiig, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) le Maczedoniáig, sőt részben sző van Görögországról is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ISTem hiszem, hogy volna itt e házban egyetlenegy ember, a ki nem óhajtaná, hogy ezek a visszás állapotok végrevalahára orvosoltassanak, és hogy Magyarország közvetetten összeköttetést kapjon kereskedelmileg és közgazdaságilag Boszniával és a többi Balkánállamokkal. Csak kereskedő ember tudja, hogy micsoda óriási veszteség és hátrány az, hogyha azt az árut még egyszer át kell rakni, hogy ez mennyi rizikóval jár és sok holminál és gyártmánynál alig lehetséges. (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsobaloldalon.) El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi előnytől lesz Magyarország ez által elütve, hogy nem kaptuk meg az összeköttetést a Balkánnal, annak belsejével, és hogy kereskedelmileg és iparilag összeköttetésünk nem lévén, nem tudunk az ottani alakulásokra befolyást gyakorolni. Eddigi befolyásunk is egészen akadémikus. A mi diplomácziánk alig folyt be a Balkán ezen részének kereskedelmi és közgazdasági viszonyaiba, pedig nekünk ez kétszeres kötelességünk volna már nemzeti szempontból is, mert hogyha már annyi vért és j)énzt áldoztunk Boszniára, a melyről tán csak elmondhatjuk, hogy a magunké is, akkor csakugyan orvosolni kellene ezeket a tarthatatlan viszonyokat. De mondom, hogy nemcsak a Keleten, de magában Boszniában sem tudunk érvényesülni, nekünk j:>edig jogunk van ahhoz, hogy követeljük, hogy ezeket az előnyöket ottan elérjük és magunknak biztosítsuk. Mert mindazok a konnexiók, a melyek közlekedési és kereskedelmi tekintetben ma ezekkel az államokkal szemben fennállanak, nagyban csak akadémikus értékűek, mert ugy diplomácziánk, mint konzulátusaink egyáltalában nem töltik be azt a hivatást, a melyre ezen nagy érdekek utalják. Tessék csak megnézni a német diplomácziát és konzulátusokat, egy falevél nem mozdulhat meg a kereskedelem terén azokon a vidékeken és országokban, a hol székelnek, hogy tudomást ne szerezzenek maguknak róla, és hogy ne biztositanának hasznot abból a saját számukra.