Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 Ezt az eljárást a mi konzulátusainknál és követségeink legtöbbjénél hiába keressük. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Nem is szólok arról. (Zaj.) A mit én mondok, az minden pártnak egyformán szól, mert minden pártnak egyformán kötelessége ezt az irányzatot yégrevalabára, itt a parlamentben, felkarolni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) Azért hozom fel ezt ismételten, hogy a magyar parlament a külkereskedelmi dolgokra is egyszer már nagyobb figyelmet forditson és ne engedje, hogy egészen tudtán és akaratán kivül mindent ellene csináljanak és semmit mellette, és hogy ne érvényesülhessünk, ne ponderálhassunk ott, a hol pedig a terheket viseljük, a hol bennünket ép oly joggal megilletnének az előnyök, mint bárkit mást. Olay Lajos: Igazad van, de hol a pártod? (Derültség.) Major Ferencz: Méltóztassanak még egy kissé türelemmel lenni; ez irányban kívánok még egypár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom ó'szintén, nem volt szándékom felszólalni, de Thaly Kálmán t. képviselőtársam beszéde folytán éreztem azt a kötelességet, hogy a parlamentet egy bizonyos irányban mintegy fel kell villanyozni, (Derültség és mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloläalon.) a figyelmet, egy bizonyos irány felé kell terelni, nehogy majd törvényjavaslatokat hozzanak ide s ezen vonatkozásokban azok innen simán kerüljenek ki, mint egy törvénygyárból. A magyar parlamentnek tehát már előzetesen állást kell foglalni jól felfogott közgazdasági érdekében. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) És egyszer tanulják meg már azok is, a kik nem akarják megtanulni, hogy a magyarok jogos követeléseinek és jogos kívánalmainak egyszer már elég kell, hogy tétessék, mert van bizonyos határa, a melyen túl engednünk nem lehet, s a melyen túl engedni nem akarunk és nem is fogunk. Volt nekünk már kereskedelmi és közgazdasági irányban meglehetős talajunk a Keleten, de azt legnagyobb részben elvesztettük; de nemcsak mi vesztettük el igen t. függetlenségiek, hanem elvesztették az osztrákok is. (Mozgás a szélsobaloläalon. Kubik Béla: Törődünk is mi velük! (Derültség jobbfelöl. Major Ferencz: Nem azért mondom, de azért hozom fel, hogy ez a mi diplomácziai elbánásunk szempontjából nem volt hasznos Ausztria számára sem, neki sem tudott használni, mert láthatjuk, hogy a bécsi gyártmányok is mindjobban kiszorulnak Keletről. Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a külkereskedelmi összeköttetésben — megválthatjuk — hogy a szoliditás Magyarország és Ausztria kereskedelmében egyáltalában nincs ugy meg, a mint a németeknél, a mint az angoloknál az megvan. Először csak fennáll az összeköttetés valahogy, a másoáprilis i-én, pénteken. 117 dik, harmadik szállításnál azonban már megszakad. Ebből levonhatjuk a tanulságot és nagyon ideje volna, ha kereskedelmi irányban már egy kis szoliditás is életbe lépne. Én, t. ház, nem keresem ezen külkereskedelmi elbírálásnál, ki ül abban a nagyköveti székben, mikor bírálatot mondok, mert én ilyenkor a tényekkel számolok. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Én tehát most személyekkel nem foglalkozom, hanem foglalkozom a diplomácziával, a melynél tudjuk, hogy sok kifogásolni való van. Ideje volna már egyszer, hogy a képviselőház maga is foglalkozzék külügyi dolgokkal, (Élénk helyeslés a balés a szélsöbdloldalon.) és ne bizza egészen a delegáczióra üdvét, mert hiszen tudjuk, hogy a delegáczió a múltban azt a szerepet, igen jól játszotta, hogy mindenre azt mondta, igen. Ideje már, hogy azok a kívánságok, a melyek magyar szempontból olyan fontosak, a delegáczióban is érvényesüljenek, és ne legyen a delegáczió csupán csak egy ünneplő társaság, hanem munkás és körültekintő testület, a mely a magyar érdekeket közgazdasági szempontból igazán mérlegeli. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Az lehetetlen!) Kubik Béla: El kell azt törölni! Lejárta magát régen! (Zaj. Elnök csenget.) Major Ferencz: Hiszen a legfontosabb dolgokról épen a delegáczió intézkedik! Nessi Pál: Elég szomorú ! Major Ferencz: A közgazdasági élet legfontosabb mozzanatait a delegáczió intézi, nem a j>arlament. És ennek nem az a korrektivuma, hogy tehát el kell törölni, hanem az, hogy tessék itt a parlamentben is megállani a helyet és itt követelni azon hibáknak az orvoslását, a melyek ott elkövettetnek és itt nem hagyni békét a kormányzatnak mindaddig, a mig Magyarország jogos kívánalmai teljesülést nem nyernek. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloläalon.) Méltóztassék kissé visszatekinteni: nem volt meg a kellő éberség a pártokban arra, hogy a külügyi dolgokra nézve megkövetelték volna azokat a kautelákat, a melyek a nemzet érdekében szükségesek, vagy hogy megkötötte volna magát a parlament vagy az ellenzék valamely jogos követelés mellett. Pedig a nemzet erejének itt a parlamentben kell nyüvámilni és én hiszem, hogy meg fogja védeni a magyar érdekeket ugy a közgazdasági, mint a külpolitikai irányzatban. Hiszem és remélem, hogy a mikor eljön az idő, hogy ezek a kérdések itt napirenden lesznek, a képviselőházban akadnak majd férfiak, a kik sikra szállanak a magyar érdekek mellett és nem fognak engedni semmiféle szempontoknak, hanem kizárólag a magyar közgazdasági érdekeket fogják szivükön viselni. (Helyeslés az ellenzéken.) Sajnos, hogy a külkereskedelemről szólva, ilyen szánalmas képet tudtam festeni és még sajnosabb, hogy alkotmányos életünk alatt oly kevésre tudtuk vinni, hogy összeköttetéseink ki-